Read a hónap0612 text version

BEKÖSZÖNTÕ

a hónap

Kulturális havilap 2006. december FB

Tóth Nóri illusztrációja Károlyi Fülöp Béla Gyopárka tündér c. meséjéhez. Temesvári mûvészek kiállítása a Mûvészetek Házában Orosházán

1990. decembere az az idõpont, amikor megjelent A Hónap elsõ száma. A lap 7 esztendõt ért meg, hirtelen lett vége, a pénzhiány miatt, de talán kicsit a kellõ érdeklõdés hiánya is közrejátszott a megszûnéshez. Biztos! Most más formában ismét bizakodunk. Miért tesszük? Több okunk is van. Csupán néhányat sorolunk: a botrányos közgondolkodás , az olvasás, mûvelõdés katasztrófális helyzete, a tudás alábecsülése, a kultúra iránti érdeklõdés csökkenése, az iskolák leépítése. Másrészt: a kínálat gyarapodása, de erre nincs kellõ figyelemfelhívás,megfelelõ, de népszerûsítõ, közérthetõ nyelvezetû iránymutatás a mûvek megértéséhez, s mindenképpen az, hogy ennek a térségnek legyen már önálló szellemi arca. Mi csak bizakodni tudunk, másképpen nem tennénk. Mozdulni kellene már! Egyszerûen tenni akarunk Orosházáért, s ez is egy lehetõség ebben, hogy elmondunk dolgokat. Véleményt formálunk,

Alapítványi közlemények - kultúrmorzsák Jegyzet:

Emlékezés a forradalom megtorlására

November 3-án este csendes, bensõséges megemlékezés volt a Mûvészetek Házában az 1956-os forradalom utáni terror áldozatairól. Akik meghívtak bennünket, Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Petõfi Mûvelõdési Központ, Liszt Ferenc Alapfokú Mûvészeti Iskola. Sokan eljöttek, szinte teljesen megtelt a földszinti hangversenyterem, lehettünk olyan 100an. Jól éreztük magunkat, mert olyan módon történt minden, ahogy annak igazán történnie kell, hiszen nem másról beszélt nekünk Dinnyés István nyugalmazott zeneiskolai igazgató, karnagy, én úgy mondom a mester, ahogy az ilyenkor illik, a lélekhez vitt bennünket közel a zene által. Verdi Requiemjét idézte, mesélte, magyarázta a karnagy úr, s mi mindannyian vele szárnyaltunk, s emlékeztünk nem csupán a forradalomra, hanem halottjainkra is, átjárt bennünket, vigasztalt bennünket egy zenerészlet, egy-egy szép monda, úgy, ahogy azt már megszoktuk Dinnyés Istvántól, mint ahogyan legutóbb tette kis kórusával Fülöp Ilona grafikusmûvészünk emlékezetes kiállításának megnyitóján. Mindezt el kellett mondani, meg kellett köszönni Dinnyés Istvánnak, mert az utóbbi 2-3 évben bizonyos körök méltánytalanul háttérbe akarták szorítani személyét, mert az igényes kultúra érdekében emelte fel szavát. Köszönjük tanár úr, köszönjük Karnagy Úr! Méltó volt ez a megemlékezés a városhoz, a kulturális intézményekhez, az igényes kulturális rendezvények barátaihoz, akikbõl reméljük egyre több lesz. Orosházi könyvek ajánlója: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. A Jelen 2005. - Orosházi almanach Irodalmi mûvészeti antológia 2006. Kulturális Kapcsolatok Egyesülete Verasztó Gábor: A nagymágocsi kastély, Kulturális Kapcsolatok Egyesülete, Orosháza, 2006. Verasztó Antal: Móringkönyv 1788-1835. Evangélikus Gyülekezet Levéltára, 2006. Balogh Örse: Hétköznapok fekete krónikája Szerzõi kiadás, 2006. Verasztó Gábor: Rezes Molnár Lajos Kulturális Kapcsolatok Egyesülete, 2006. Károlyi Fülöp Béla: Ízes Orosháza Helios könyv-Mikula János vállalkozó, 2006. Witt Márta: A csend melegében Versek 2006. (Szerzõi kiadás) Szántó Kovács János Területi Múzeum Évkönyve 2006.

a határon túli magyar fiatalok évenkénti magyarságtáborának a szervezõje 5900 Orosháza, Martinovics u.10. Telefon: 06/68/ 411-060; E-mail: [email protected] Kuratórium elnöke: Fülöp Béla Tagjai: Király Irén, Szokodi László

Alapítva 1992. április 29-én, 60.000 Ft alaptõkével, egy magánszemély közremûködésével. Az alapítványt a Békés Megyei Bíróság 1992. május 4-én 245. tételszám alatt nyilvántartásba vette. 1998. január 1-jétõl a KÖZHASZNÚ minõsítést is megkapta a benyújtott kérelem alapján. Az APEH 1992. júliusában határozatban engedélyezte, hogy az alapítvány oktatási, kulturális célra kapott támogatásról igazolást adjon ki, így a támogató adóalapot csökkentõ kedvezményt vehet igénybe. Az alapítvány támogatók közremûködésével tudja céljait megvalósítani. Alapcélkitûzések: orosházi diákok hazaismeretének gyarapítása, * fiatalok szabadidõs, ismeretgyarapító foglalkozások szervezése, helyi könyvkiadás támogatása, ösztönzése, * a határon túli testvértelepülések diákjainak évente ifjúsági magyarságtáborok szervezése, * pályázatok kiírása, * honismereti kirándulások szervezése. Alapítvány jelenlegi fõ tevékenysége: HATÁRON TÚLI FIATALOK MAGYARSÁGTÁBORÁNAK szervezése évente 1996 óta. 2006-ban tizenegyedik alkalommal szerveztük meg a tábort, amelyen mintegy 30 fõ vett részt. Jöttek: Nagykároly, Szilágysomlyó, Székelyudvarhely, Illyefalva, Uzon, Bereck, Torja településekrõl Erdélybõl, Szerbiából Adáról, Szlovákiából pedig a Mátyusföldrõl. Ifjúsági Magyarságtáborok szervezése 1%-ról: a kapott kevéske összeget a magyarságtábor szervezésére fordítottuk. 5000 Ft és az idén 2000 Ft. Köszönjük, akik gondoltak ránk! Támogatóink voltak az IMT megrendezésében: Orosfarm Agrárszövetkezet, VASEX KFT., Orosházaglass KFT. Közremûködõk: Nagycsaládosok Egyesülete Orosháza, Cinkusiak

Baráti Köre. Támogató önkormányzatok voltak: Tótkomlós, Gádoros, Csorvás, Nagyszénás, Orosháza, Békéscsaba, Békés Megyei Közgyûlés Kulturális Bizottsága Alapítványunk adószáma: 19061852 1 - 04 Számlaszáma: KHB 10402647 26411895

Értesítjük a kiadókat, szerzõket, hogy könyveikrõl, amennyiben értesítenek a havonta megjelenõ internetes újságunkban hírt adunk. Támpéldány ellenében be is mutatjuk a könyvet.

2

Városok találkozása: Orosháza - Temesvár

Egy kiállítás margójára:

Szekernyés János temesvári mûkritikus

a kiállításról Temesvárról és Orosházáról

népbíróság börtönbüntetésre ítélt. De szóljunk Temesvár rangos képzõmûvészeti életérõl. Románia egyik legrangosabb képzõ- és iparmûvészeti központja Temesvár. A Romániai Képzõmûvészeti Szövetség temesvári szervezetének jelenleg 200 festõ, szobrász, grafikus, textilmûvész, keramikus, díszlet- és jelmeztervezõ és designer a tagja. De itt is vannak múltbeli gyökerek, bár a história mostohasága hosszú évszázadokon át meggátolta a szép- és díszítõmûvészetek meghonosodását, kilombosodását a Bánság szívében. Habár Brocky Károly bölcsõje Temesvárott ringott, Munkácsy Mihály meg Buziásfürdõn gazdagította mestere, Szamossy Elek irányításával mûvészeti alapismereteit, szerves és folyamatos képzõmûvészeti élet hosszú idõn át nem alakult ki. 1903-ban telepedett le Temesváron Ferenczy József festõmûvész , aki á l d á s o s tevékenységével megvetette a mûvészeti élet alapjait a 20. század elején, a látványos fejlõdésnek indult alföldi nagyvárosban. A két világháború közötti idõszakban olyan kimagasló tehetségek tartoztak ide, mint a szobrász Gallas Nándor, a festõmûvész Varga Albert, Eminet János, Litteczky Endre, Ion Isac, Szuhanek Oszkár, a grafikus Podlipny László és Lausch Gyula, a díszítõmûvész Sinkovits Dezsõ stb. Temesvár az 1960-as évek második felétõl a neoavantgárd mûvészeti irányzatok legcéltudatosabb letéteményese volt... A Bega-parti városban kísérleteztek ugyancsak elsõként a land' art, a tájmûvészet követõi. Országos és nemzetközi visszhangot váltott ki a Szigma-1 csoport tevékenysége. A mostani kiállítás az orosházi Mûvészetek Házában 20 temesvári alkotót mutatott be. Közös bennük a korszerû szemlélet és a formai megoldások iránti fogékonyság. Kiállító mûvészek: Apostu Daniel, Toma Diana, Jakabházi Alexandru, Catargiu Constantin, Breilean Marcel, Adorian-Tilã Vicã, Lucaciu Adriana, Sida Cristian, Menczel Saskia Linda, Serban Dumitru, Nutiu Romul, Szakáts Béla, Jecza Péter, Petre Slavenca, Corban Delia, Barzu Eugen, Fântânariu Suzana, Acea Dana, Tasi József István.

Habár a két település Orosháza és Temesvár földrajzilag nem fekszik túlságosan messze egymástól, a két város közötti kulturális kapcsolatok ez idáig meglehetõsen lazák és esetlegesek voltak. Mintegy másfél évtizeddel ezelõtt Csiky Gergely Buborékok címû vígjátékával vendégszerepelt Orosházán a temesvári magyar színtársulat, amely a magyar drámairodalom Pankotán született nagy klasszikusának nevét viseli. Thália temesvári papjainak kisebb nagyobb csoportja vagy egyegy reprezentánsa a késõbbiekben is elvetõdött Orosházára, ellenben a rendelkezésünkre álló adatok szerint temesvári hivatásos képzõmûvészek most mutatkoznak be elõször Orosháza mûvészetpártoló közönségének. A megnyitóra készülve kerestem a két várost összekötõ kapcsolatokat, az irányt jelölõ támpilléreket. S akadtak a két várost összekötõ kapcsolatok, szép számmal érintkezési pontok. Csupán néhányat említsünk fel. Orosháza fia, szülötte volt az 1809ben született mûfordító, költõ, lutheránus fõpap, tudós akadémikus Székács József, aki húsz esztendõs pályakezdõ ifjúként Temesvárott, Rudnán és Karlócán a Nikolics-fiúk nevelõje volt, elsajátítva a szerb nyelvet is. Ugyancsak Orosházán látta meg a napvilágot Képessy József vízmérnök is, aki kiemelkedõ érdemeket szerzett a bánsági mocsárvilág lecsapolása, és a Temesvárt átszelõ Bega-csatorna rendezése, és hajózhatóvá tétele terén. Nevét kétnyelvû emléktábla idézi. Orosházán született 1823-ban, Jakabffy Pál törvényszéki bíró, aki Karánsebesen, Fehértemplomban és Temesvárott szolgálta Justitiát. De Temesváron hunyta le örökre a szemét 1891-ben Orosháza szülötte Magyar Ede mûépítész, a Lechner Ödön nyomdokain kifejlõdött magyar szecessziós építészet kimagasló alakja, aki 1897 és 1900 között Temesváron dolgozott. Orosházán hunyt el Karácsonyi Guido római katolikus plébános, aki Temesvárott végezte teológiai tanulmányait, s akit izgatás vádjával 1950-ben a szegedi

Kéziratokat floppyn vagy e-mail mellékletként kérjük elküldeni a szerkesztõvel történt egyeztetés után. E-mail: [email protected] A HÓNAP szerkesztõsége. Telefon délelõttönként 10-12 között 68/411-060.

3

Galéria

O F

G ILÁ V A RM

Galéria

5

Vélemény - Kritika - Visszhang Kiállítás: Könyv:

Napkút Kiadó - 2006. pag.108. - 1290,- Ft

IOAN TOLAN szobrász

Néhány éve megszokottá vált, hogy Arad és Orosháza rendszeresen megmutatja mûvészi arcát egymásnak. Ennek a kezdeményezõje a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete, Városi Képtár, Petõfi Kulturális Kht. Most is ennek voltunk tanúi, az aradi Ioan Tolan szobrász alkotásainak bemutatóján a Városi Képtárban. A kiállítást az aradi mûvészeti iskola igazgatónõje Sylvia Demian nyitotta meg. A mester nem elõször járt Orosházán, hiszen 1981-ben már volt egy kiállítása, akárcsak több Békés megyei településen is: Békéscsabán a Munkácsy Múzeumban, valamint Szarvason és Gyulán is bemutatkozott már a korábbi években a mûértõ közönség elõtt. A mostani kiállítás válogatás a mester életmûvébõl, ami jól példázza a különféle hatásokat is. A hatások, egyrészt a szovjetunióbeli tanulmányai során magáévá tett szocialista realizmus vonásai. De ezek leginkább rajzain érezhetõek, a másik hatás, pedig a francia, de a románból franciává, Párizs nagy alakjává vált Brâncuºi szobrászmûvész által lett megérintve. Brancusi az egyetemes lét nagy gondolatait vitte be mûvészi alkotásaiba, olyan módon, hogy a román népi szobrászat elemeit emelte be saját eszközrendszerébe, s így lett egyetemes. A brancusi gondolati szobrászat (a Petrozsényben látható A hallgatás asztala és a Végtelen oszlop) Tolan meditatív alkotói tevékenységének az ihletõje lett. Számos kisplasztikai alkotása errõl tanúskodik. Levetkõzte jórészt a szocialista realista stílus hatásait kisplasztikáiban (de részben megõrizte köztéri alkotásaiban, mert ez volt az elvárás). A kiállítás kisplasztikai alkotásainak anyagai jól tükrözik Tolan viszonyát az anyaghoz. Kedvence a fa, a tölgy, a dió, a hárs, de szívesen dolgozik fémmel is. Ez a mûvészt a legõsibb forráshoz viszi vissza, s adja a témát, az emberi testet sokrétûségében, s az arcot, az emberi fejet a maga csodálatában. A finom kimunkálások a reneszánszhoz vonzódó alkotó magatartását villantja fel, a harmóniakeresést a megbomlott XX. századi világban A válogatott alkotások egyfajta keresztmetszetét adják Tolan alkotói pályájának, amely számára európai elismerést is hozott. Jó volt találkozni vele Orosházán. Phil.

Verrasztó Gábor: Szivar a kapucsengõ alatt

A szerzõ, aki orosházi születésû, de már egy évtizednél is hosszabb ideje szeretett fõvárosunkban él, ahonnan széttekint Magyarországon, néha idekukkant Orosházára, de keresztül-kasul bejárta, ahogy Babits mondaná "áutomobillal Ámérikát", mindezt csak azért teszi, hogy szemberöhögje a világot, s megszerkessze ezeket a kis orrfricskákat, ahogy õ mondja ,,prózai szövegeket" . Ebbõl válogatott most a szerzõ, hogy azok elõtt is kitárulkozzék, akik a lapokat, ahol megjelentek ezek a kis alkotások nem olvasták. S amint olvasni kezdi az ember a könyvet, mindjárt indulatai támadnak: elõbb bosszankodik, hogy mi ez, mit akar Verasztó Gábor ezzel a furcsa, meghökkentõ, néha bosszantó szókimondással. S egyáltalán mi ez? Karcolat, novella, vagy csak ceruzarajzok, vázlatok egy késõbbi nagy alkotás elõképei? Lehet. De aztán, ha már néhányat elolvasott az ember nem tudja letenni. Mert rá kell jönnöm, egy ember, aki mégiscsak jobban kötött a helyhez legalább is azt hinné az ember -, de nem igaz, mert õ bebizonyítja az ellenkezõjét. Ezek az írások feltárják mindazt, ami Verrasztó Gábor bensõjében lakózik, felhasítja önmagát, hogy vegyük észre a lényeget, a fontosat. S itt már önmaga személyén túlmutatott, mert egyetemes érvényû dolgokat feszeget. Ezek a prózai szövegek izgalmasak, mert õszinték, mert nem csupán róluk szólnak, hanem rólunk is. Mert Gyopárosfürdõn a csodák mellett mégis legszebb látvány a meztelen testek sokasága. Õ kimondta. De hát hajdanán, amikor Mikszáth itt járt, õ is arra volt kíváncsi, hogyan öltöznek át a hölgyek. Verrasztó is ilyen átöltözésekre, átváltozásokra kíváncsi. Érdemes õt olvasni, ajánlom. KFB

Könyvbemutató:

Verasztó Gábor: Rezes Molnár Lajos könyve a Mûvészetek Házában. Bemutatta, Rózsa Zoltán múzeumigazgató. 2006. október 18. 17 óra. Rendezõ Kulturális Kapcsolatok Egyesülete. Résztvevõk száma: mintegy 70-en lehettünk. De élmény volt találkozni a család néhány tagjával, akik meséltek magukról és a családról.

6

Mûhely

Amadeus kávéház

Van egy városka. Van egy kávéháza. Nem tudom, hogy merjem-e megkockáztatni azon kijelentésemet, egyetlen tényleges kávéháza, hangulatában, küllemében, talán látogatottságában is. Ez utóbbiban nem vagyok biztos. Sõt! De ennek is oka van. Majd visszatérünk rá, ha muszáj. Ezt a kávéházat Amadeusnak hívják. Miért Amadeus? Ki tudja. Ez a talány, az õsködbe vész. Nem kívánok kutakodni utána igazán, de bizonyos nem személyeket érintõ tényeket csak fel kell tárni. Valami oka mégis volt a névadásnak! S akkor megkérdem én a kedves Olvasót, ki az az Amadeus? No, nem tud rá mit felelni, de mindjárt eszünkbe ötlik Wolfgang Amadeus Mozart neve. Mi köze Mozartnak ehhez a kisvároshoz? Sajnos semmi. Még ismerõseinek az ismerõsei sem jártak erre. De az itteniek is kevesen érdeklõdtek Mozart felõl. S akkor most azt kérdem, ön járte már az Amadeusban? No ugye! Voltak már, de nem túl sokan és sokat. Ezt a kérdést tettem fel barátomnak Triznyai Kázmérnak is, aki most érkezett rövid látogatásra hozzám, és õ is azt mondta: - Nem, még nem jártam az Amadeusban! Persze azt is megkérdezhettem volna, hogy ismeri-e Amadeust? - Nem, nem ismerem Amadeust. Ki az az Amadeus? kérdezte meg mégis. - Egy személy, én mindenképpen Mozarthoz kötöm. - mondtam. - Úgy? - De mit keres itt Amadeus Mozart? - Derítsük ki! javasoltam, s elindultunk. - Hát, akkor menjünk az Amadeusba, itt az ideje, hogy megtekintsük, mert történéseink, amiket most sorba elbeszélek mindig innen indulnak ki. Itt születtek meg, itt mesélték el nekem, én meg továbbadom, mert itt idõnként van hallgatóság is, akik elszürcsölgetik a kávét, ami nagyon finom, megesznek egy sütit, egy kis bájcsevely, és minden megy a maga rendjén. De csalódás ne érjen senkit, ezek a történetek nem Mozartról, hanem egy alföldi kisvárosról szólnak, ott estek meg azok a dolgok, amit itt elõtárunk. Az Amadeus lenne a fõtér, ha egyáltalán fõ tér a fõtér, egyik kellemes kávézója, ahol még falatozni is lehet, ha megéhezett az ember. Mellette van egy francia pékség, és az órásmester boltja. Az egész épületegyüttes általában elhanyagolt, pedig a városka kellemes színfoltja lehetne. De ki tudja, hogy mi húzódik az elhanyagolás mögött! Hát ez az Amadeus. Triznyai Kázmér? Õ az, akivel néha beszélgetek, hogy ne magamba beszéljek, mint a szépreményû képviselõ asszony, aki úgy elmélyedt mondanivalója kifejtésében, hogy észre sem vette, ahogy közönségének eszébe ötlött talán egy zenemû (no, nevekkel nem akarok untatni senkit, mert még azt mondják tudálékos vagyok), és szépen kisétáltak a terembõl, mint azok a zenészek, akik magára hagyták a fizetséggel tartozó grófot. Hiába az ígéreteket illik betartani! A képviselõasszony nem értette a dolgot, fel volt háborodva nyilatkozta a helyi lap, szemfüles helyi riporterének. Aztán lassan õ is hazasétált, miközben egész úton dohogott, mint egy kifulladó öreg mozdony. Nem is indult többet a választásokon. Csalódott a polgárokban. Apropó szonáta. Az idén Mozart évforduló van többek között (mellesleg Bartók is), ezért is indulunk az Amadeusba. Õszintén megvallom, fogalmam sincs arról, hogy Mozartnak és Orosházának van-e valami köze egymáshoz. Most én mégis ezt a kettõt összekötöm. Jó szorosan kötöm össze, mert számomra a kapocs ez a kávéház, amely az Amadeus nevet vette fel amikor felavatták, olyan jó tíz évvel ezelõtt. Különben nagyon kellemes a hely, minden finom, udvarias a kiszolgálás stb. Ellenben nem mindenki tudja, hogy van valami furcsa is ebben a kávéházban. Ez az idõ. No errõl majd késõbb szólunk...(Mindig csúsztatok, ha észrevette már a kedves Olvasó, mert ettõl leszek modern. De a világ is ilyen, mindig csúsztatunk, nem mondjuk ki az igazat, csak majd egyszer..., ha már nincs más kiút, de akkor sem szabad elmondani mindent. Ezt hívják politikának. Akik gyakorolják, és tanítják erre a népet, õk a botcsinálta politikusok, de mégis ügyesek, mert jól megélnek belõle. A nép pedig ezt hamar megtanulja...) És itt van Triznyai Kázmér (mi az, hogy itt van, hogyan kerül ide?) õ a történet másik szereplõje, aki sokat mesél, akinek én is elmondom ,,kitalált történeteimet", amíg nem járok úgy én is, mint a ,,nagytervû" képviselõ úr, aki megígérte, hogy mesélni fog. De végül soha nem volt ideje mesélni csak holmi csacsiságokat, ami olyan álomszerû volt. Vagy ki tudja...Valahol lehet, hogy mesélt másként is. Már a végén szinte sajnáltam, mert mindig nagyon izzadt, s az arcszíne is olyan fakó volt, mint a jóféle fahamú, amibõl öreganyám mosás elõtt mindig lúgot fõzött, hogy fehérítse az ingeket, különösen a nagyapámét, mert õ mindig fehéret hordott, olyan kis alacsony gallérút, hogy nem is volt annak csücske. Abban dolgozott, s bizony a sok kosz mind rátelepedett, különösen aratás és cséplés idején. Triznyai Kázmér is itt élt valaha, de mostanában csak vendégem, mindig ideidézem, de eljõ. Ez a dolga mostanában, s õ szereti ezt az állapotot. Most varrjuk el a szálakat. Az elején mindjárt azt kérdeztem: leglátogatottabb az Amadeus? Válaszom, ,,nem annyira, mint a kocsmák, s ennek oka, hogy aki kocsmába jár az nem megy az Amadeusba. Aki igazán eljárna az Amadeusba annak nincs annyi pénze, hogy naponta beüljön oda". Hát csak ennyi a magyarázat erre. Aztán rájöttem, hogy Mozart lehet, hogy mégis tudott Orosházáról. Mert azt mesélik, hogy egykoron (az is hol van már!) az itteni búzának, és lisztnek szerte Európában nagy híre volt. Azt is mondják, hogy a császári kalács és sokféle ínyenc sütemény ebbõl a lisztbõl volt az igazi. Mozart is szerette a finomságokat, s biztosan evett abból a kalácsból, amelynek lisztjét innen fuvarozták a császári fõvárosba. Tehát a rejtélyt sikerült még sejtelmesebbé tenni. Talán. Ennyi titokkal teli az Amadeus, amelynél csak a hajdani Musztafa cukrászda volt titokzatosabb, ám kínáltak ott olyan zamatos, omlós süteményeket, hogy Mária Terézia is megnyalta volna mind a tíz ujját Szuli bácsi tésztái, tortái után. Hát még a fagylaltja milyen volt! Leírhatatlan! Lám itt van egy újabb kapocs: Musztafa Szulimán cukrászmester édesapja Bécsbõl jött Orosházára, éppen az I. világháború végén, amikor összeomlott a monarchia. A Musztafa cukrászda is egy kapocs volt Orosháza és Bécs között. De már az sincs. Így múlik az idõ, s múlásával eltûnik minden. Minden bekerül a feledés zsákjába. De most az Amadeus kapja azt a tisztességet, hogy a történések megszületésének színhelye legyen. Felidézzünk egy-egy pillanatra megint egy sor dolgot, már amit elõ lehet abból a feneketlen bugyorból kaparni. Végül az idõ, szóljunk arról is, mert itt másként mérik azt! Az Amadeus óráját tessék megnézni! Nem balról jobbra, hanem jobbról balra halad a mutató. A számok rendje is e szerint van. Ilyenb különben ez a város is, így kóvályog az idõ jobbról balra, néha balról jobbra. Tessék leülni, meginni egy kávét, kérni valamit, s elkezdünk az idõben utazgatni. Hát ezt teszem most én is. Csak az órát tessék nézni! S haladunk: hol elõre, hol meg vissza! De a világ is ilyen, meg a sorsunk is hasonló: egyszer lenn, egyszer fenn, hol elõre, hol meg hátra. Károlyi Fülöp Béla

(Így indul a novelláskötet történeteinek sora.)

7

Kismûhely

,, Az elkövetkezõekben egy oldalon rendszeresen szeretnénk bemutatni a fiatal alkotókat. Héjja Márk: Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium 11/6. osztályos diákja. Már az általános iskolában kitûnt írásaival, olvasottságával, sajátos világlátásával, sokrétû érdeklõdésével. Groteszk novellákat ír, de kedvelt mûfaja az esszé. Szónokversenyek sikeres részvevõje: Bonyhádon két alkalommal is elsõ helyen végzett az Ordass Lajos Szónokversenyen. Az elmúlt hetekben az ELTE által rendezett VIII. Kossuth Lajos Egyetemisták és Fõiskolások Szónokversenyén Különdíjban részesült. A tavaly Balatonszárszón a József Attila tiszteletére rendezett esszéíró versenyen országos I. helyen végzett. Az alábbiakban egy kis groteszkjét adjuk közre."

A Nap készül elhagyni a tágas, itt-ott fákkal tagolt rétet, mely mindentõl igen messze, magányban terül el. Egyre alább és alább ereszkedik ez a hihetetlen távolságban levõ tûzgolyó a nyári estélyi öltözékét felölteni készülõ mezõ horizontjánál. Vékonyabb, de erõsebb fénysugarakat lövell a bársonyos síkság minden lényére. Fûszálak milliomjai lángolnak mindenütt. A sûrûbõl a fénysávba felreppenõ szárnyas kis állatkák gyémántként sziporkáznak, mielõtt tovalibbennek. Izzanak a magasban lengõ levelek is. Azonban eme jelenések alábuknak hamarosan. Kezd szürkülni az égbolt, a lángoló csodaszerû látványképek egyre inkább elnyúlnak, majd el is halnak. Utolsó csepp vérét is elontja a Nap. Elhuny. Borongóssá válik az idõ, most már valóban sötétedik. Az állatok nyugodni készülnek, miként a növények is: az elõbbiek közül a rovarok, rágcsálók furványaikba bújnak, mások fészkeikre szállnak; az utóbbiaknál a napraforgók lehajtják fejüket, más társaik saját szirmaik szépen összehajtják. Csendes a sötétedés. A fekete fák szilárdan állnak, mintha õket nem érdekelné az, hogy változás van körülöttük végbemenõben. A fakó virágzatú, egyszerû mezei növények imbolyognak a homályban. Alig fúj valami szellõ, nem susog a mezõ. Inkább némaság telepszik meg az egyre inkább besûrûsödõ kékség alatt. Mindjobban vibrál a levegõ, halkan, lábujjhegyen közeleg az éjjel. Alig észlelhetõ nesz szól innen-onnan, csöndben. Feszültség járja át a vidéket északtól délig és kelettõl nyugatig. A rezzenõ fûszáltól a mezei nyúl borzolt tekintetén át a tág térbõl végleg visszahõkölõ õz (az alkonyat a legelési ideje) cselekedetei mind félelmet mutatnak. Este van, de még nem érkezett el a nyugalom ideje: túl kell élni a föld alatti járatban, a kis vacokban, az odúban vagy a fészekben meghúzódva valamit. Mint gyermek anyjához, simulnak egymáshoz a langyos, vészjósló aerben borzolt bundák, tollak. A fûszálak itt-ott eldõlnek, mintha valami titokzatos kéz húzná végig e puha szöveten ujját. Majd a szél erõsebben kezd el süvíteni hirtelen. Mikor az égbolt egy szabad szegletében elfoglalja trónját a nagy, kerek, fehéren világító Hold, lehull az égi háború kezdetének az elsõ jele: egy csepp egy pipacs kelyhébe. Elkezdõdött a vihar... Gigantikus erõk feszülnek egymásnak, mintha égbeli szörnyek csatáznának. Behúzza nyakát a kis fióka, nem tehet semmit sem a felülrõl dörögni kezdõ,

a léget átzengõ csatahanggal. Csak hull-hull közben az esõ, mintha leszakadt volna az ég, elszabadítva a természet minden indulatát. A mezõ sóhajt hajlongva és csak egyre nyeli a vizet. Mentik honjukat a föld alattiak is: mélyebbre mennek, hogy az égi nedv el ne érje õket. Recseg és roppan a magasság, majd szinte azonnal villám kél, mi egy-egy pillanatra bevilágítja a sulytott messzeséget. Kis világok rettegnek most a lombokban is: megrezzennek egy-egy cifrább ércpengésre, mikor az óriások tusakodnak egymással. Kardjuk szikrájában kamillavirág lengése láttatik. Cikáznak az ömlõ zivatarban a lila fények minden irányba. A síkos, fénylõ, zöld levelek is vissza-visszatûnnek az ártó világosságban. A szél megváltoztatja az esõ irányát, oldalvást éri a magasságból az élet szintjét el. E kavarodó levegõ csapongó vízforgatagot hullat alá: meghajolnak némelyütt a növények. Fájdalomban nyög a rét. Hol itt az estéli nyugalom? A fák vastag törzsei inognak az elemi erõk súlyától. Az egyik villám kis híján eléri a fa tetejét. Csak a boszorkánykör boldog, a csiperkegombákat nem érdekli semmi. Majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is a hívatlan vendég. Mint egy karmester, a természet elhalkítja forteban játszott mûvét, lezárja egy gyengéd mozdulattal és várja a tapsot. Az éjjeli mezõ csupa vízben, megélte az elõadást... Megrázza tollát, bundáját a tisztán, holdvilágban tündöklõ táj. Fénylik üdén, egyszerû csillogásban, betölti az esõ illata a vidéket. Megnyugszanak és nyugovóra térnek a lakók, jöhet az álom ideje végre. A vihar elhagyta a tágas, itt-ott fákkal tagolt rétet, mely mindentõl igen messze, magányban terül el.

A vihar

8

Impresszum: Kiadja a Helios Alapítvány (5900 Orosháza, Martinovics u. 10., 68/411-060, [email protected]) Felelõs kiadó: Fülöp Béla. Tipográfia: Fülöp Zsolt. Grafika: Tóth Nóri

Gyuró István - Életfa

Information

a hónap0612

8 pages

Find more like this

Report File (DMCA)

Our content is added by our users. We aim to remove reported files within 1 working day. Please use this link to notify us:

Report this file as copyright or inappropriate

610164