Read uM-2009-10-oktober-03.indd text version

Hermann Géza: Eleget téve az idnek, 2009

Michael Gaskell: Tom, 2009

Regina Silveira: A szent paradoxona, 1994

tar talom Magyar vándor Triennále

26

HUDRA KLÁRA

Re: InSitu

A Kanadai Magyar Mvészek Kollektívájának kiállítássorozata

4

KOVALOVSZKY MÁRTA

Tn jelenlét

III. Textilmvészeti Triennále, Szombathely Képi és gépi pillanatok

28

P. S Z A B Ó E R N

A leláncolt Teddy bear

Magyar mvészet a gráci Neue Galerie gyjteményében Az álom rendje

7

MOJZER ANNA

A ,,botok apródja" és a ,,kehely királya"

A borító Vigh Krisztina Talált világok osztálya cím díjnyertes alkotásának (2008, hernyóselyem, papír, festvászon, olaj, akril, vegyes technika, 135x220x25 cm) felhasználásával készült. A m a III. Textilmvészeti Triennále kiállításán, a Szombathelyi Képtárban volt látható szeptember 13-ig. Fotó: Szelényi László

Lombard reneszánsz a szentendrei Ferenczy Múzeumban

31

PAPP OSZKÁR

Örömakkordok

A 105 éves Lossonczy Tamás friss alkotásairól

10

BASICS BEATRIX

Egy ,,csinos" fest

Borsos József fest és fotográfus

33

LÓSKA LAJOS

Vonalak metszette formák

Konok Tamás festményei a templomtérben

13

MULADI BRIGITTA

Londoni utazás a koponyák körül

Küls és bels portrék

35

TASNÁDY ATTILA

Semmit tevés

Yves Klein Ugrás a semmibe ­ Kelemen Károly olvasatában

16

PATAKI GÁBOR

,,Egy rossz költ mily megindító"

Mindenemberboldogakarlenni

36

RADNÓTI SÁNDOR

Négyen a Káli-medencébl

Hencze Tamás, Klimó Károly, Nádler István és Trombitás Tamás kiállítása Könyvszemle

18

SZEG GYÖRGY

Pillantástörténet és/vagy Pillanatgépek

(Id)zavar a Mcsarnokban Nk a centrumban

37

GOSZTOLA ANNAMÁRIA

20

BORDÁCS ANDREA

Németh István: Az élet csalfa tükrei

Holland életképfestészet Rembrandt korában A rendszerváltás 20 éve

A rózsák sikolya

Az [email protected] és a Suttogások és sikolyok cím nmvészeti kiállítások

40

24

MÉRAI KITTI

Körkérdés

A rendszerváltás 20 éve a mvészeti életben Stefanovits Péter, Orosz István, Várady Róbert, Körösényi Tamás SZERK.: BORDÁCS ANDREA

Minden, ami mély, szívesen ölt maszkot

Szépfalvi Ágnes Préda cím kiállítása

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti mvek részletei.

Dorothea Tanning: Hotel Pavot, 202-es szoba, 1970

Pinczehelyi Sándor: Csendélet mákkal, 1986

Konok Tamás: Szürke graphidion, 2007

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

mvelinek tábora a vártnál jóval kiterjedtebb, s ma már Magyar posztgeometrikus mvészet III. látszik, hogy ezzel a harmadik tárlattal sem fejezdik be a Vízivárosi Galéria, 2009. október 1­22. sorozat. A 2009-es kiállításon A Magyar Festk Társasága immár részt vev mvészek: annavarro, harmadik alkalommal rendez Baska József, Dévényi János, Ézsiás Között címmel posztgeometriaIstván, Kovács Tamás László, kiállítást a Vízivárosi Galériában Knyihár Amarilla, Németh Melitta, geometrizáló és geometrikus Ottó László, Paizs Péter, Pantl festk munkáiból. Céljuk, hogy Mihály, Szegedi Csaba, Szíjjártó a rokon törekvés, esetleg egyÁrpád, Szilvitzky Margit, Sznyei mást, illetve egymás munkáit György. A kiállítás része a Festészet nem is ismer mvészek alkotásai Napja rendezvénysorozatának. közös térben találkozzanak, és

Között

demonstrálják a rokonságon túli különbözésüket. Az irányzat mai

Németh Melitta: Teres forma II., 2009

akril, mdf, 66x44 cm

Marcus Schinwald: Zsebtörténet

Mcsarnok, 2009. szeptember 30­november 8.

A fiatal osztrák mvész a nemzetközi kortárs színtér sajátos karakter alkotója: pályája kezdetétl, a 90-es évek vége óta számos kiállítást valósított meg a kísérletez típusú munkákat bemutató európai intézményekben (Moderna Museet, Stockholm; Frankfurter Kunstverein; Migros Museum, Zürich; Kunsthaus Bregenz stb.). Marcus Schinwaldot fként olyan, a közös kultúrkincsben és a kollektív tudattalanban rzött törté-

netek érdeklik, amelyeket munkáiban átdolgozva az emberi létezés sérülékenysége domborodik ki. Visszatér témái az emberi test, a különböz viseletek, a divat, a mítosz és a kultusz, amelyek révén igyekszik kifejezésre juttatni az emberi szenvedélyek és vágyak tudatalatti tartalmait, és megrajzolni azok kulturális környezetét, kontextusát. A jelenleg Bécsben és Los Angelesben él mvész Bécs város 8000 eurós díjazású képzmvészeti nagydíját nyerte el 2007-ben.

Marcus Schinwald: Gyermekek keresztes hadjárata, 2004

Amerigo Tot

LUMÚ, 2009. október 9­2010. január 3.

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti mvek részletei.

A 70-es, 80-as évek Magyarországának szobrászsztárja, Amerigo Tot korábban a külföldre szakadt, világhír magyar mvészt testesítette meg. Ha azonban végigtekintünk életmvén, a római Termini pályaudvar nagyméret frízén kívül nem maradt utána olyan m, amely szerepelne az olasz képzmvészeti irodalomban, st egykor ünnepelt szobrászatáról ma már itthon is keveset tudunk, rendkívül érdekes személyisége is gyorsan kikopott a köztudatból. A LUMÚ-ban rendezend kiállításnak éppen ez ad apropót: szól a felejtés folyamatáról, felvillantja Tot legendáit, hazatérésének körülményeit, itthoni fogadtatását és mveinek utóéletét. A tervezett tárlat bemutatja Amerigo Tot szobrászatát, megmutatja a történelmi kort, amelyben élt és alkotott, megpróbálja mai kontextusba helyezni mvészetét, illetve rajta keresztül a magyar szobrászat mára elfeledett korszakát. Mindezek mellett feleleveníti a mvész vonzó és sokoldalú személyiségét, hogy új olvasatot kínáljon egy elfelejtett kor elfelejtett mvészéhez. Amerigo Tot: Tiltakozás, 1960-1962

2

2009. október

k i á l l í t á s ajánló

zettársításokon, a képtelen valóságh megörökítésén és a nyelv képes kifejeHattyúHáz Kortárs Mvészeti Galéria, Pécs, 2009. szeptember 17­október 16. zéseinek láthatóvá tételén keresztül A Közelítés Mvészeti Egyesület 1995-ben járják körbe azon lehetségeket, amitl alakult Pécsett, fiatal mvészek érdekvédelmi mosoly születhet bennünk. A kiállító mvészervezeteként. Az egyesület fiatal képzmszek ­ Barakonyi Szabolcs, Elek Judit Katalin, vészeket (festk, szobrászok, médiamvészek) Erdei Krisztina, Gerhes Gábor, Hangay Enik, kurátorokat, írókat, esztétákat és a mvészet Kudász Gábor Arion, Szász Lilla ­ megmutatiránt elkötelezett fiatalokat tömörít szervezet, ják a ,,kizökkent világ" szépségét, kuszaságát, mely kortárs mvészeti programokat, kiállítáabszurditását olykor zavaró harsányságát, más sokat szervez. esetben pedig titkos harmóniáját. Jelenlegi tárlatuk fotói a finom, szinte rejtz Kudász Gábor Arion: Lodz iróniától a szokatlan, olykor abszurd kép-

Napos Oldal A mosoly segédegyenesei

A szombathelyi kiállítás a kulturális emlékezettel, a hagyománnyal, annak ikonikus szobrászati Csoportos kortárs szobrászati kiállítás kifejezdéseivel, illetve az azokat felülíró-átértelIrokéz Galéria, Szombathely, 2009. október 2­22. mez megjelenési formáival foglalkozik fként fiatal szobrászok alkotásai révén. A kiállításon David Cerný nagy vihart kavart európai uniós Cerný Brüsszelben felállított munkája elkészüleprojektje, az Entropa az ihletje a szombathelyi teként született, 2x2 m-es makettje is szerepelni Irokéz Galéria csoportos kiállításának, amely fog. A hazai mvészektl szerepl munkák mind Dinnyeföld lakói címmel a mvész blaszfémikus a korábban hivatalos mvészetként propagált mve szellemiségében fogant. Cerný kitalált szocreál ,,(fél)múlttá érett" világát hordozzák, és huszonhat különböz nemzetiség mvészt, ironikus módon tükrözik vissza annak szellemét. megrajzolta a pályaképüket, az életrajzukat, A kiállításon részt vev mvészek: David Cerný, és a nevükben a mvet maga készítette el. Hetes Arzéniusz, Horváth Tibor­Bodó Sándor, A malkotás az összes tagállamot külön-külön Kaszás Tamás, Kis Varsó, KissPál Szabolcs, Oszvald egy-egy jellemz sajátossága alapján jeleníti Tamás, Szabó Ádám, Szász György, Till Attila, TNPU/ meg ­ Magyarországot kolbászokkal összekötött IPUT St. Auby Tamás, Várnai Gyula. dinnyehalomként ábrázolja. David Cerný: Entropa, Magyarország részlete

Dinnyeföld lakói

X. Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennále

Városi Mvészeti Múzeum, Gyr, 2009. szeptember 19­november 15.

A tér fogalma és megjelenítése az új technikai lehetségek és a világban lezajló, gyökeres változások révén jelentsen megváltozott. A 10. Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennále, melynek címe A tér a kortárs grafikában, azt tekinti át, hogyan hatott a grafikai mvészetek területén a fantázia és a kéz kiterjesztését segít eszközkészlet kibvülése, a térfelfogás változása a tér vizuális leképezésére, a mvészi gondolkodásra, a malkotásokban a tér-

fogalom tartalmi elmélyülésére. A biennále résztvevi meghívás alapján szerepelnek a kiállításokon, összesen 16 országból. A válogatás f szempontja a téma megközelítésmódjának az eredetisége és a téma minél szélesebb kibontása volt. Az alkotások négy városi múzeumi helyszínen, hat kiállításon tekinthetk meg.

Derek Besant: Idegenek, 2008, digitális nyomat,

fátyolvászon, egyenként 65x55 cm

A hét évvel ezeltt indult In Memoriam... Kortárs Galéria, Tatabánya, 2009. október 9­31. cím kortárs alkotómvészeti sorozat hetedik és egyben utolsó kiállítását a Csontváry Kosztka Tivadar (1853­1919) halálának 90. évfordulójára meghirdetett pályázat anyagából válogatták. Az évente kiírt pályázat évfordulós, aktuális dátumokhoz vagy eseményekhez kapcsolódva, nagy mvészek vagy gondolkodók ­ Schiele, Dalí, József Attila, Shakespeare, Assisi Szent Ferenc, Leonardo da Vinci és most Csontváry ­ életmvére reagálva került megrendezésre. Az idén több mint száz mvész 228 munkájából a zsri 61 mvész 66 alkotását javasolta bemutatásra.

In Memoriam Csontváry

2009. október

A szervezk arra voltak kíváncsiak, hogy mit jelent 2000 után egy a múltban tevékenykedett mvész vagy gondolkodó pályája, alkotói és emberi példája. Milyen kérdéseket vethet fel a ma mvésze számára egy korábbi, lezárt életm? Az In Memoriam Csontváry kiállítás a rendezk szándékának megfelelen, méltóképpen zárja le ezt a hétéves korszakot. A kiállítás kurátora Sashegyi Gabriella Edit, a tatabányai Kortárs Galéria vezetje.

Knig Frigyes: Bunker I., 2006, olaj, vászon, 80x150 cm

3

végleg be kell látnia: bizony, minden megváltozott. Az elmúlt

KOVALOVSZKY MÁRTA

évtizedek nagy mvészeti hullámai és mvészettörténeti jelentség fordulatai között, a friss stílusok, új látásmódok és technikák forgatagában a textil elveszítette korábbi szerepét, észrevétlenül alámerült a mfajok vetélkedjében. Hosszú id telt el azóta, hogy az 1980-as évek elején egyfell a festészet magával ragadó hullámai sodorták magukkal a klasszikus tradíció gyönyören csillogó maradványait, másfell meg az új médiumok révén volt bontakozóban egy végtelen, alig fölmérhet és ismeretlen világ, amelynek gondolkodása, látásmódja, a képpel és egyáltalán a vizualitással kapcsolatos fogalomrendszere ugyancsak különbözött minden elztl. A mvészetnek ebben a tektonikus átrendezdésében és hajmereszt átalakulásában a textilnek már nem jutott szerep. Mint anyag vagy technika persze létezik ma is: nem egy képzmvész (Baglyas Erika, Benczúr Emese, Imre Mariann, Szabó Eszter Ágnes) használja engedelmes eszközként; intézményei (köztük a Szombathelyi Triennále) automatikusan folytatják életüket, alvajáróként tapogatóznak elre. Funkcióját azonban nem találja, és számíthatunk rá, hogy ez sokáig így is marad. Ha ma írtuk volna, aligha fejeznénk be úgy a katalógus elszavát, ahogyan 2006-ban: ,,félénken, izgatottan várakozunk". A textilesek a maguk érzékeny módján persze reagáltak az új helyzetre, és már hosszabb ideje keresgélik a megfelel válaszokat. Elismeren kell bólogatunk erfeszítéseik láttán: átalakították a nagy szombathelyi kiállítások rendszerét (biennáléból triennále); a gyári termelés összeomlása nyomán egyenrangúnak kezdték tekinteni az egyedi kompozíciókat (fal- és tértextil) meg az ipari gyártás számára tervezett munkákat (ipari textil), és néhány jellegzetes textiles téma kiemelésével (zászló, szalag) óvatosan jelezték, a mfaj átlépte önnön szigorú hagyományait. Elégedetten vehetjük tudomásul, hogy nem mondtak le a nemzetközi összehasonlítás lehetségeirl, noha a külföldi résztvevk szkül köre is a mfaj erejétvesztett, szélcsendes állapotáról beszél. Most nem zizegnek a levegben a nagy textiles rendezvényekrl érkez hírek, senkit sem lelkesít a lausanne-i, a lódzi triennále vagy a belga, a holland, az osztrák szimpozionok barátságos mhelyeinek atmoszférája, és már nem repkednek kontinenseken át a mfaj szigorú szem, rettegett szaktekintélyei és a mtermekben méltó-

Tn jelenlét

I I I . Te x t i l m v é s z e t i Tr i e n n á l e , Szombathely

Szombathelyi Képtár, 2009. IX. 13-ig

A Szombathely felé tartó vonaton az ember elhatározza, nyájasan és nagyvonalúan járja majd végig a 3. Textiltriennálét, nem merül a múltba, nem emlegeti magában a magyar textil egykori ,,aranykorát". Messze tnt már a mfaj gyors kibomlásának, elbvöl sziporkázásának és a dolgokat egy csecsem szemével felfedez látásának, mélybe hatoló gondolkodásának, újító erejének ideje, elnyelte a múlt század. Régen volt, talán igaz sem volt ­ így fejezdnek be a mesék. És valóban, aki régimódi lelkesedéssel szimatol bele a kiállítótermek levegjébe, azt már nem csapja meg az egykori textilforradalom füstösen izzó atmoszférája, nem fogja el a felfedezés izgalma. A mveket szemlélve most már

Nagy Judit: Predestinato V.

­ A lélek, 2007-2008 fémszál, féssgyapjú, francia gobelin, 245x175 cm

4

2009. október

ságteljesen forgolódó nagyasszonyai. De maguk a szület mvek is elárulják, eseménytelen, csendes szakasz ez a textil történetében, amelyet igazságtalan lenne összevetni a három évtized eltti korszak szenvedélyes nyüzsgésével. Németh Lajos egy tanulmányában megállapította, a mvészettörténet folyamatában az kerül eltérbe, aki ,,soron van". A magyar textil négy évtizede bekövetkezett ,,aranykora" mvészettörténeti súlyú idszaknak bizonyult, ma meg a textil ­ sok oknál fogva ­ ,,nincs soron". A szombathelyi kiállítás látogatója azért érdekldéssel bámészkodik a mvek között. Elégedetten tapasztalja, hogy a sokféle anyagot nem osztályozták szigorúan szekciók (fal- és tértextil, textildesign, minitextil, szalag, zászló), így az egymáshoz hasonló alkotások közelsége megkönnyíti szellemi rokonságuk felismerését. Ennek szívbl örül. Lelkét mégis megüli valami megfoghatatlan füstköd, amely nem is annyira az eltér, a hivalkodóan kanyarodó lépcs meg

a termek foszladozó és elporosodott ,,eleganciájából" árad, mint inkább a kiállított munkák többségének érdektelen perfekciójából. Bár a látogató keményen elhatározta, nem gondol a múltra, hiába. Els benyomása, hogy a régebbi textiles generációk árnya ­ mint folytonosan zümmög darázs ­ ott repked a háttérben: Kapolyi Márta Folyamattekercse láttán Szilvitzky Margit létrára aggatott textilcsíkjai (1983) jutnak eszébe, Bein Klára plisszírozott ruhái Hübner Aranka rakott hernyóselyem-struktúráit (1976) idézik, Fóris Katalin vagy Yoshida Teruyoshi kompozíciója Gecser Lujza filmszövéseire (1979) és merevített gézbl komponált ,,szellemalakjaira" (1980 körül) emlékeztetnek. Ahogyan azonban bolyongani kezd a kiállítás darabjai között, mint ders figyelmeztetés, a Joyceidézet ötlik eszébe, melyet valamelyik Bloom-napon festhettek a Szombathelyi Képtár épületének falára: ,,Mi vonta magára L. Bloom figyelmét a konyhaszekrény elüls peremén? Két eltépett lóversenytikett." Lóversenytikett? Az figyelmét vajon mi vonja magára? Azt mindenesetre érzékelhette, hogy a klaszszikus szövés sokféle hagyománya ma is az elevenség és az otthonosság fészkét kínálja a modern világ kihívásaival szemben (Teodozja Bujnowska-Niedzielska: A családi albumból ­ Pár; Amanda Gizzi: Párás ablak; Fürtös Ilona: Puha takaróm öleljen át; Nagy Judit: Predestinatio V.; Rónai Éva: Ne kívánd felebarátodat). Örömmel látta azt is, hogy a

Töm Ilona Ágnes: Futósznyeg I., padlósznyeg, vegyes technika, 345x80 cm

Penkala Éva: Gyász, 2008

gyapjú, selyem, fémszál, kárpitszövés, ji-jim szövés, 3x210x70 cm

2009. október

5

Narahira, Noriko: Szell hátán, 2008, polyészter, organza, 20x20x20 cm

japánok ,,tartják magukat", anyagaik könnyedsége, gondolataik titokzatosan iramló mozgékonysága, formáiknak ismeretlen kultúrákat visszhangzó jelentése ma is lenygöz (Michiko Kawabayashi: Mag; Goro Nagano: A híd-sorozatból ­ Sugárzás; Noriko Nakahira: Szell hátán; Makiko Wakisaka: Selyemgubó). Azt is konstatálhatta, néhány mvész a textil mfajában eddig szokatlan anyagokat vagy technikákat használ: Bányász Judit cd-korongjai, Orbán Anna-Mária vagy Dorothy Wedderburn szitanyomata, Mártai István vagy Ruttka Andrea digitális printje azonban nem lendítették túl a mvet a mfaj szokásos közhelyeinek tartományán. Különben minden rendben van. Folynak a fegyelmezett ismétlleckék, a türelmes szöszmötölés a matériával, az óvatos ötletekkel, néha érdekes, szép mvek teremnek (Daniela Frumuseanu, Emiko Nakano, Páger Bernadett, Torma Anna). Jó, tudjuk, már régóta nincs ,,forradalmi helyzet", de az embernek hiányzik a kócos

6

2009. október

nyüzsgése, a gondolatok rendetlenül felfesl szövedéke. És hiányzik az id is. A mfaj ma önmagába záródik, önmagának él, idn és realitáson kívül, a jelent legfeljebb a textilboltok, a ni magazinok és a butikok szivárványos és csalóka látszatvilága idézi meg itt-ott ­ fként a kiállított ruhák némelyikén. Csak olykor villan fel valami halovány, magányos fény, amely ­ világítótorony a ködben ­ jelzi, hogy a szomorú, nyers és keseren vicces valóság még messze van (Vladimira Bartosova: A te választásod; Yuriko Kobayashi: A fogorvos zászlaja). Végül a látogatót az gondolkodtatja el, milyen sok kompozícióban tnnek fel a textilmhelyek jellegzetes eszközei: a varrót (Illés Orsolya Tünde, Brigitte Petry), a szövésnél használt, súlyos villa (Tóvaj Rozália), a színes fej gombost (Ruttka Andrea), a cérna (Kiss Iringó Márta, Lévai Nóra, Szalontai Éva). Egy si mfaj nélkülözhetetlen eszközei k, a mtermekben folyó magányos munka engedelmes szolgálói, hangsúlyos megjelenésük azt jósolja, a textil most önmagával lesz elfoglalva hosszú idn keresztül. Felmerül benne egy emlékkép: a székesfehérvári múzeumban tavasszal látta Baglyas Erika munkáját, a földre terített bársonyon fekv monumentális varrótt. Talán van benne valami szimbolikus, hogy a textilnek a legszebb emléket éppen egy képzmvész állította.

szertelenség, a meglep ötletek borzongató

az omlatag oroszlánnal,

Képi és gépi pillanatok

MOJZER ANNA

valamint egy keménykontúrú profilképének másolata a kiállítás második termében látható. A kiállítás, mint ahogyan maga a Ferenczy Múzeum, nem nagy, mindössze három barátságosan berendezett terembl áll. A képek kiállítási sorrendje az idrendet követi, és bár ez túl egyszer megoldásnak tnik, az Accademia Carrara képeinek bemutatása esetében ez az egyetlen megoldás, mert, mint a katalógus is hangsúlyozza, a múzeum évszázados gyjtés eredményeképpen állt össze, és a gyjtk, kézenfekv okokból, több helyrl vásárolnak.

Zanetto Bugatto: Szent Jeromos kihúzza a tüskét az oroszlán talpából

A ,,botok apródja" és a ,,kehely királya"

Lombard reneszánsz a szentendrei Ferencz y Múzeumban

Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2009. VIII. 31-ig

Mikor Milánó nem egészen alaptalanul üldözési mániában szenved ura, Filippo Maria Visconti 1447ben örökösök nélkül meghal, a hercegség fölötti uralmat rövidesen egy zsoldosvezér, kora legnagyobb stratégája, a mindenkori elvárásoknak megfelel uralkodói termet és természet, nagyvonalú és bátor Francesco Sforza, Cremona ura, Filippo Maria Visconti veje ragadja magához. Összeszorított szájjal, figyelmesen tágra nyitott szemekkel megrajzolt, határozott vonalú profilképe Bonifacio Bembo jóvoltából a milánói Brerában látható. A 15-16. század fordulójára Milánó európai mértékkel mérve is jelents, kétszázezer lakosú nagyvárossá ntte ki magát, fontos kereskedelmi központ, és szinte minden itáliai és keleti ügyekben eljáró utazó átvonult rajta, angolok, franciák, németek, firenzeiek, velenceiek. A hercegség uralma alá tartozott többek között Padova, Brescia, Verona, Pavia és Bergamo is. Durva egyszersítéssel a mai múzeumok kétféle szemléletmódból és gyjteménytípusból alakultak. Az egyik a 19. századi nagypolgári ihletés, klasszicista kiállítóterekbe álmodott, a közmveldést szolgáló másolatgyjtemény, amely Európa legjelentsebb alkotásait, elssorban szobrokat és épületdíszeket szándékozott gipszmásolatok formájában a nagyközönségnek bemutatni. Ilyen szándékkal alakult a budapesti Szépmvészeti Múzeum és a moszkvai Rumjancev, mai nevén Puskin Múzeum is. A másik a fúri családi kincstárak utóda, ahol nemzedékeken át gyjtötték a curiosa naturaliát ­ mondhatni, a mai természettudományos múzeumok anyagát ­ és a curiosa artificiáliát, azaz az emberkéz gyártotta tárgyakat, portrékat, szobrokat és néha bizony a frissen felfedezett gyarmatokról származó efemer tárgyakat. A szentendrei kiállítás anyagát kölcsönz bergamoi Accademia Carrara di Belle Arti egy kései Kunstkammer, valamint a nevel szándék együttesébl alakult meg, mikoris Giacomo Carrara gróf (1714­1796) a fiatal mvészek képzésére mvészeti akadémiát álmodott, és végrendeletében erre a célra hagyományozta festményés rajzgyjteményét. Mvészeti akadémiák alapítása szinte kötelez gesztusa ekkorra már Itália nagyurainak, hiszen Franceso Sforza is festészetet oktatni rendelte Milánóba a nagy antik márványgyjteménnyel rendelkez padovai Francesco Squarcione tanítványát, a bresciai Vincenzo Foppát, akinek egy lágy vonásokkal ábrázolt Szent Jeromosa

2009. október

7

Itt fképpen lombardiai anyagról van tehát szó, és bár a gondos bergamói lokálpatriotizmus rizte és gyarapította, nem kizárólag a helyi festk mveit vásárolták. Vincenzo Foppa tehát az antik mintákon alapuló kora reneszánsz idszakot képviseli a második teremben. Az els terem azonban, a mai kiállítási gyakorlat szerint, formabontó módon az elzményeket mutatja be, na nem a ,,gyökereket", a klasszikus antikvitást, hanem az alig pár évtizeddel, egy-két generációval korábbi munkákat, és ezzel valóban újat nyújt a látogatónak. Az itáliai reneszánsz Koh-i-Noorja szemkápráztató és mindent elhomályosító módon fénylik a közgondolkodásban, azt a csalóka benyomást keltve, hogy az impreszszionizmus vibráló, irizáló életfelfogását leszámítva nincs ezen kívül semmi, amit egy múzeAmbrogio da Fossano másként Bergognone: IX. Szent

Lajos francia király

Az udvari gótika és a flamand újítások címmel ellátott els terem egyik kisméret fatábláján korrekt aprólékossággal ábrázolt, szomorú, díszruhás menetben a legkülönbözbb korú csúnya nk és férfiak, veres pertlivel ell összekötözött kézzel vonulnak: az esküvkre készült kelengyeládák kedvenc témáját, a szerelem diadalát, vagy inkább a szerelem rabjait mutatja a különböz korúakból összebéklyózott, bánatos menet. Vele szemben tarok-kártyasorozat lapjai láthatók aranyozott alapozású, kártyához képest nagyméret pergamen lapokon, amelyek vagy a Filippo Visconti menyasszonyának, Savoyai Máriának ajándékozott kártyacsomagból, vagy a bergamói, a Velence majd Milánó szolgálatában álló zsoldosvezér, Bartolomeo Colleoni családjától kerülhettek a mkereskedelembe. A sorozat két lapja, ,,a botok apródja" és a ,,kelyhek királya" a lehet legnemesebb anyagokkal, a legrangosabb franciaburgundi kódexábrázolások rajzos precizitásával készültek. A sorozatot késbb kiegészít, Antonio Cicognara festette lapok ­ elssorban az izmos puttók tartotta ,,világ" ­ már másfajta szemléletmódot sugallnak, ezeken a figurákon már érzdik a szobrokon iskolázott technika. Bár a ffigura már

umban megnézni érdemes. A szentendrei kiállítás azonban bemutatja, hogy igenis van.

Antonio Cicognara: A Hold

8

2009. október

némileg szoborszer, de ami a környezet illeti, ugyanez a minden részletre kiterjed rajzos figyelem jellemzi a ,,Névtáblácskák Mesterének" Szent Miklósát is. Itália városállamai természetesen élénk kereskedelmi kapcsolatban voltak Európa majd minden vidékével és a KözelKelettel is. Ez nemcsak mtárgyimporttal, -exporttal járt, de a mesterek vándorlásával és más vidékeken eltöltött, rendszerint évekig tartó tanoncidvel is. Zanetto Bugatto például Alessandro Sforza jóvoltából az 1460-as években Brüsszelben tanulhatott. A kiállításon látható apró idillje, Szent Jeromos a sebes mancsát bensséges bizalommal felé nyújtó, egyébként a legszigorúbb heraldikai elírásoknak megfelelen ábrázolt oroszlánnal, Rogier van der Weyden kompozíciójának másolata. A kiállítás két legnagyobb képe Bergognone a bergamói domonkosok templomába festett poliptichonjának két táblája: az elsn a liliomos köpenyben ábrázolt, agárszeren karcsú francia király, Szent Lajos, a másikon az ezúttal malomkvel ­ bár a háttérben a dögevket kerget hollóval ­, de archidiakónusi ruhában megfestett, komplikált mártíromságot szenvedett Szent Vince. A két életnagyságú, de ugyanakkor megkapó közvetlenséggel ábrázolt alak a gondosan megkomponált kiállítás fhelyén van, s mint elkel vendéglátók, úgy fogadják a látogatót a képzeletbeli kétkarú lépcs tetején. A poliptichon sorsáról annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy amikor a templomot 1561ben, a venetói városfal építésekor lebontják, a táblaképeket nem verik szét, hanem valami módon megrzik a bergamóiak. mennyi a tárgyak összértéke, tehát elhagyta A szentendrei kiállítás els két terme elfogulatlanul mutatja be, hogy a középkori, elssorban a francia-burgundi ábrázoló mvészet (mert idetartoznak a mára már jórészt elpusztult freskók, falisznyegek, kódexek és ötvöstárgyak) mindenre kiterjed figyelm, naprakész, vidám tárgyilagosságát, a világos koloritú, mesélkedv, a mindennapokat lelkesen ábrázoló életképet hogyan váltotta föl apránként egy másfajta szemlélet, amely az antikvitás formanyelvének és szabályainak alkalmazásával örökérvényvé tette az ábrázolást, és sosem látott tökéletességig magasztalta, emberfölötti hssé tette az embert. Az utolsó, a harmadik teremre Leonardo árnya borul, aki már Ludovico il Moro, Francesco Sforza fiának uralma alatt dolgozik Milánóban 1482 és 1499 között. Nagy mesterektl tanulni lehet, de követjükké szegdni ­ abban mindig van valami bánatosan hiábavaló, a ,,mvet" élettelenné sápasztó erfeszítés. A kiállítás harmadik terme így inkább technikai szempontból érdekes. Reklám szempontjából viszont megfizethetetlen kincs lett volna, mert ma némileg eltolódtak a hangsúlyok. A ,,látogatóbarát múzeum" közönsége azzal a biztos tudattal lép be az intézménybe, hogy itt remekmveket lát. De hát mitl is remekek ezek a mvek? Attól, hogy aki festette, mondjuk Leonardo, biztos márkanév. És jó sokat ér. A Ferenczy Múzeum elmulasztotta teleharsogni a médiát azzal, hogy mennyibe került a kiállítás, a biztosítás, a biztosan közönségcsalogató szlogeneket, de sajnos ugyanakkor azt is elfelejtette hangsúlyozni, hogy gondos munkával remek, jól követhet történeti összefoglalással kísért kiállítást rendezett, valamint azt, hogy ez a jó szakmai kapcsolatok és a bizalom eredménye. Manapság nem ritka, hogy egy épületfelújítást elszenved múzeum elkölcsönzi az amúgy egyébként a munkálatok idejére raktárba kerül anyagát vagy annak egy részét. Bizonyos fokig kényszermegoldás ez, másfell szerencsés alkalom az ezzel élni tudó társintézményeknek és azok közönségének. A Békéscsabára továbbutazó szentendrei Ferenczy Múzeum Lombard reneszánsz cím kiállítása a közönséget komolyan vev, remek katalógussal és barátságos teremrökkel kísért, valóban látogatóbarát vállalkozás volt, remélhetleg els lépése a további ilyen eseményeknek, és nem sújtja majd a mostanság trendi ,,hagyományteremtés" magyar átka, amely csak a megteremtésig bírja szusszal, a fenntartást már nem úgy, ahogyan a bergamóiak gyarapították és tartották karban a gyjteményüket.

Képi és gépi pillanatok

Giovanni Antonio Boltraffio: A fiatal Megváltó

2009. október

9

A rendezk a kiállítás legelején eligazítják a látogatót szán-

BASICS BEATRIX

dékukra és a várható élményre vonatkozóan. Összetett és nehéz feladat e gazdag életmben végigvezetni az érdekldt; az idrendi bemutatáson belül a tematikus csomópontokra összpontosítva ­ értelmezve, magyarázva, párhuzamokat idézve, egykori környezetet rekonstruálva, dokumentumokat felsorakoztatva. Hatásos a témacsoportok kiválasztása, kezdve a mvész személyének és a pályakezdés szokásos gyakorlatának, a másolatok készítésének a bemutatásával. Ötletes egy-egy fontos m kiemelése, részletesebb bemutatása. A magyarázó, értelmez feliratok ezeknél nagyon is szükségesek ­ bár néha összekeveredik az, ami katalógusszövegként helytálló, de a néz számára egy kiálA Magyar Nemzeti Galéria festészeti életmkiállítás-sorozata Borsos József lítási térben akár értelmezhetetlen. Nem hiszem, hogy túl sok látogató lenne tisztában a ,,konfabulálás" jelentésével, ellenben kíváncsi lehet éppen arra, kiféle ember az, ha már név szerint említik, aki a ,,csinos Borsos" bécsi mítoszát közismertté tette. A pályakezdés és a másolatok készítése révén történ képzés legjobb és a korszakról is sokat eláruló képei a Mohács-témakör portréi és csataképei. A korai képmások pedig elindítanak bennünket azon az úton, amelyen a kiállítás termeit végigjárva felmérhetjük Borsos portréfestészetének teljességét. A korai képmások közé kicsit eldugottan került egy ,,nem magán" arckép: V. Ferdinánd kissé ügyetlen ceruzarajza (a közel egyidej Barabás Miklós-rajz akár szerepelhetne itt párhuzamként). A tárlókban elhelyezett dokumentumok, kiadványok segítenek ugyan a kapott kép árnyalásában, de talán nem véletlen, hogy az efféle anyagot újabban a tárlatok kivitelezése során digitalizálva jelenítik meg, módot adva ezzel arra is, hogy minden lapot, minden részletet alaposan megtekinthessünk. A rendezk a teremfeliratokban adnak rövid ismertetést Borsos tanulmányairól, bécsi éveirl, környezetérl, megbízóiról és támogatóiról, valamint azokról a mvészekrl, akik hatást gyakoroltak rá. Ez utóbbit azonban konkrét mvekkel is igyekeztek illusztrálni. A legérdekesebb August von Pettenkofen, a magyarrá és magyarországi mvésztelepalapítóvá lett osztrák alkotótárs, akivel közös jól ismert mve, az 1848. július 2-i országgylés megnyitását ábrázoló nagyméret krajz. A párhuzamként bemutatott képeket remekül választották ki a rendezk ­ s még ilyen kevés is jól érzékelteti, mennyire része volt a birodalmi mvészeti közéletnek Borsos. A csendéleteket bemutató egység különösen sok újdonsággal szolgál ­ Borsos festészetének talán ez a legkevésbé ismert része, jóllehet a kortársak nagyra becsülték ezeket a képeket. Talán nem is maguk a képek, inkább a mfaj maga tnt el jó ideje a közönség (és tulajdonképpen a szakma) látókörébl.

fotó: Berényi Zsuzsa

Egy ,,csinos" fest

Borsos József fest és fotográfus

Magyar Nemzeti Galéria, 2009. X. 25-ig

személyében ­ nem elször ­ olyan mvészrl igyekszik minél teljesebb képet adni, akinek fogadtatása, értékelése változott az idk folyamán, olyannyira, hogy mára általános ismertsége is kérdéses. Úgy járt, mint nem kevesen mások ­ egy mvét (Lányok bál után) szinte mindenki ismeri, de az életmvét kevesen. S mivel nemcsak fest, hanem fényképész is volt, így még gazdagabb, sokrétbb a megismerteBorsos József: Nemzetr, 1848

olaj, vászon, 100x86 cm, MNM Történelmi képcsarnok

tend életpálya.

A ,,szalon-életképek"-nek nevezett mvek sorával olyan témához érkezünk, amely a legellentmondásosabb Borsos életmvében. Nehéz ezeknek a képeknek jó elnevezést

10

2009. október

fotó: Berényi Zsuzsa

találni. Nem is a helyszínen ­ ami gyakran nem szalon ­ van a hangsúly, inkább a szereplkön, azok viselkedésén, megjelenítésén, a környezetükön. Nevezték ket régebben arisztokrata zsánereknek, de az sem ragadta meg a lényegüket. Györgyi Giergl Alajos albuma ­ melyben kortárs ,,társasági" festk reprodukcióit gyjtötte példaként, csodálata tárgyaként ­ is igazolja, hogy ez a minta jelents vonzert jelentett néhány festnk, így Borsos számára. S hogy ez milyen ,,veszélyes terep" volt, arra jó példa a két Galambposta: Barabás minden apró részletében finom és érzékeny egyensúlyon nyugvó remeke mellett szinte zavaróan negédes, erltetett Borsos ugyanilyen témájú képe. Elég csak egy-egy eltúlzott részlet, és látni az eredményt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc témaköréhez kacsolódó, kapcsolható mvek közül kiemelt szerepet kap a kiállításban a Nemzetr cím portré. Itt hangsúlyozni kell, ez a kép eredetileg portré, kultuszképpé az utókor emelte. Pedig a Nemzetrrl aligha állítható, hogy 1848 (és hozzátenném 49) egyetlen kvalitásos magyar festészeti emléke. Ne feledkezzünk el Barabás Miklós emelkedetten hatásos Batthyány-, vagy éppen virtuóz módon megfestett Görgei-képmásáról, vagy Lotz Károly Huszártisztjeirl. A festmény születése és annak kultuszképpé válása két különböz történet. De ha már Borsos 1848-as alkotásait soroljuk, vajon miért hiányzik a kiállítás e szegmensébl a Hadtörténeti Múzeum ragyogó szépség Honvédtiszt lovasképe? Az 1850-es évek portréi között is akad meglepetés ­ elssorban a magángyjteménybl származó monumentális képpár, de a mecénás Esterházy Pál egészalakos reprezentatív képmását is csak kevesen láthatták, ismerhetik. Borsos remekül illeszkedett a korszak hivatalos festészetébe, ezek a portrék csak annyiban térnek el a hasonlóktól, hogy készítjük készsége, technikai tudása a legmagasabb volt. A kötelez és elmaradhatatlan gyermekfoglalkoztató sarok után a Borsos festészeti életmvét lezáró egység a kétséges (bizonytalanul azonosítható) és elveszett mvekkel foglalkozik. A tárlat eddigi menetéhez elég szervetlenül kapcsolódó részrl nehéz eldönteni, szükséges-e itt, vagy inkább az is a katalógus témája lehetne inkább.

fotó: Berényi Zsuzsa

Az egész kiállítás mintegy egyharmad részének a fotográfus Borsos József a fszereplje. Ez, ha lehetséges, még kevésbé ismert téma a nagyközönség számára. Lenygöz mennyiség eredeti fényképet láthatunk, köztük olyan típusokat ­ országgylési album, csoportképek ­ amelyek valódi újdonságok. Az 1867-es Andrássykormány csoportképe igazi gyönyörség ­ szakember és érdekld számára egyaránt. De a koronázási portrék között is találunk soha nem, vagy ritkán látottakat ­ a lovasképek, a ni képmások mind ilyenek. Ezek kapcsán sajnos képtelenség

Kiállítási enterir a két Galampostával

Borsos József: Csendélet, 1847,

olaj, fa, 48x40 cm, Muzej Slavonije, Eszék

2009. október

11

Borsos József: Zichy Mihály és Mary Etlinger, 1876, albumin, 38x34 cm, BTM Kiscelli Múzeum Fényképtára

fotó: Berényi Zsuzsa

nem gondolni arra, milyen nagy lehetség lett volna itt és most a fényképészet és a festészet egymásra hatását megvilágítani, hiszen ennél jobb és kézenfekvbb alkalom ritkán adódik. A tárgyi gazdagság ­ a fényképészmterem, a dokumentumok és maguk a fotográfiák ­ sajnos csak még inkább éreztetik ennek hiányát. A lovasképek párhuzama, Wilhelm Richter hasonló témájú festménysorozata, a férfiportrék kellékei visszaköszönnek a hatalmas vásznakon is ­ a két mfaj egymásra hatása nyilvánvaló. Az egyetlen ritkaság a fényképek között ­ nemcsak tárgyát tekintve ­ a Német Színház épülete. Zárásként az életút utolsó állomása jelenik meg, a Szép Juhászné Vendégl, a fest-fényképész-vállalkozó pályájának utolsó helyszíne. Kalandos, regényes ez az élet, ahogy a rendezk is jellemzik ­ vagy inkább ,,csak" jellegzetesen 19. századi? Egy mvész-polgár élete, s benne a század minden jellegzetes eseménye, változása, fordulata. Borsos több volt, mint fest. Annak az újfajta, korára jellemz mvészsorsnak a kiváló és jellegzetes képviselje, amely máshol, máskor nem is létezhetett volna. Valóban elfelejtett volna Borsos festeni élet utolsó periódusában, ahogy a felirat szövege fölteszi a kérdést? A Szép Juhászné-cégér sem ennek, sem pedig az ellenkezjének nem lehet bizonyítéka ­ csak a világ változott meg, és Borsos József maga. A kiállításra a Magyar Nemzeti Galéria gyjteményében található Borsos-mvek mellett magyarországi köz- és magángyjteményekbl, de külföldrl (Ausztriából, Horvátországból, Olaszországból, Szlovákiából) is kölcsönöztek festményeket. Sokat közülük elször láthat a közönség, és sajnos sok olyan is akad még, amely nem kerülhetett be ­ érthet módon ­ a kiállításba. A kiállításhoz katalógus készült, mely a Borsos festi és fényképészi mködésérl szóló tanulmányok mellett tartalmazza az ismert festmények és grafikák jegyzékét.

12

2009. október

határán egyensúlyoz, és a

Képi és gépi pillanatok

MULADI BRIGITTA

szeemanni koncept artnak egy mai kiterjesztéseként hat az érzékiség irányába. A London-szerte kifüggesztett hirdetményeken magát könny nyári szórakozásként felkínáló tárlat a Temze-parti bankcenterben mindenesetre beteljesítette a szerepét, és már az odavezet sétány becsomagolt

Londoni utazás a koponyák körül

Küls és bels por trék

Séta az agyamban, Hayward Gallery, London, 2009. IX. 6-ig; Portré-díj, National Portrait Gallery, London, 2009. IX. 20-ig; Meleg ikonok, National Portrait Gallery, London, 2009. X. 18-ig

Éppen negyven éve, hogy Harald Szeemann (1933­ 2005) Bernben és Londonban megrendezte a legendássá vált Walking in my mind, Élet az agyadban, Amikor az attitd formát ölt, Mvek ­ Konceptek ­ Folyamatok ­ Szituációk ­ Információk cím legendás kiállítását. A Hayward Gallery nyári kiállítása amellett, hogy jó ürügyként szolgál a visszavonhatatlanul sztárrá avatott ­ a kölni Happening és fluxus kiállítás rendezjeként és az 1972-es Dokumenta igazgatójaként az Art in Amerika hasábjain halála után egyenesen a kurátorok királyának nevezett ­ Szeemannra való emlékezéshez, egy mai állapotfelmérését is adja a szeemanni értelemben vett koncept artnak és ,,vadhajtásainak". Ugyanaz a meggyzdés hozta életre mindkét kiállítást, miszerint a mvészet képes arra, hogy az alkotó elképzeléseit, ,,bels életét" láthatóvá tegye, megjelenítse a gondolkodásmódját, annak folyamatát, tárgyak, installációk, environmentek (és legkevésbé kétdimenziós képek) formájában. A kurátori figyelem leginkább a mvészeti kreativitás élményének az átadását segít elképzelések, mvek felé irányult mindkét esetben. A cél az volt, hogy a látogató minél inkább részesévé váljon annak a gondolati proceszszusnak és gyakorlati cselekvéssornak, amit a mvész munka közben ,,beletett" a mbe. 1969-ben Szeemann a tasizmus és a geometrikus mvészetek dominanciájával szembenálló, akkor még pályakezd fiatal generációt szólította meg, és a jöv valóban t igazolta, a kiállítók névsorából kiragadott nevek mindenesetre meggyzek: Richard Serra, Robert Morris, Michael Heizer, Eva Hesse, Bruce Nauman, Joseph Beuys, Mario Merz, Richard Artschwager, Jannis Kounellis. Az utóbbi negyven évben az alkotásokban éppen az a kreatív, minden lehetséges eszközt felhasználó dialógus jelleg ersödött meg a mvész és a befogadó között, amire Szeemann már akkor felhívta a figyelmet. A mostani kiállítás kurátorai, Stephanie Rosental (Rothkón és Rauschenbergen nevelkedett mvészettörténész) és Mami Kataoka (Berlinben és Tokióban dolgozó nemzetközi hír kurátor) tíz mvészt hívtak meg, és a mfaji korlátokat nem ismer, kísérletez-felfedez kedv alkotók több generációjából válogattak. A végeredmény egy sokféleképpen értelmezhet, gazdag látványvilág, amely a valóság és a képzelet

fotó: Muladi Brigitta

fasorán, a buborékfújók és bohócok között sétálva egy komplett gyermekálomban találtuk magunkat. Yayoi Kusama japán mvészn a kiállítás plakátjait is elborító, piros alapon fehér pöttyei bekúsztak a tetteraszra is, ami mfvel és padokkal ellátva valóságos pihenhelyként funkcionált. A bels terekben aztán kiteljesedett az elvarázsoltkastély-élmény Yoshimoto Nara mangafigurákkal kidekorált babaháza, Charles Avery kitömött és Mark Manders felszeletelt állatai között, Jason Rhodes ( 2006) elhagyott mtermében, Pipilotti Rist suttogásával kísért (nem igazán sikerült) videóinstallációjában

Yayoi Kusama: A pettyes minta

felemelkedése a fákra, 2009 kevert média, installáció

2009. október

13

láthattuk, itt a Hayward Gallery terében gigantikus agytekervényeket imitáló hullámpapír-barlangrendszert épített. A valóságos tárgyakkal megidézett gondolatokat zavarba ejten a sajátunknak érezhettük, s a számtalan mfajt egyesít komplex m önmagában modellezte a címben kifejezett kurátori szándékot: Séta az agyamban / Kalandozás a mvész képzeletében. A kiválasztott munkák láthatóan nem viselik magukon hangsúlyosan a koncept art kezdeti szikárságát, sem a minimalista anyaghasználatot, nem csupán a tiszta logikai, nyelvi leleményekre, a gondolati struktúrákra építkeznek, inkább az élményszerség, az érzékiség dominál,

Az Édenbl kizárva ­ Az agyam erdjébl nézni, ahogy a gyermek játszik a kertben, 2009, kevert média, installáció, teljes méret 471x882 cm

fotó: Muladi Brigitta

Keith Tyson:

a látvány, a ,,show" jelleg ersödik fel bennük. Éppen Hirschhorn, Charles Avery és Keith Tyson volt az, akik a koncept artot a születésekor jellemz feliratokat, szövegeket, kollázsszer képinstallációkat vagy Chiharu Shiota pszichedellikus pókhálószobájában bolyongva. Még a lépcsfordulókban is meglepetések értek, ahol Bo Christian Larssonnak a középkorból átörökölt szado-mazo kínzóeszközei láttán sajnálhattuk, hogy a megnyitón eladott performanszáról lemaradtunk. Thomas Hirschhorn helyspecifikus installációját a Mi Vída cím gyjteményes kiállításon pár hete a Mcsarnok apszisában tekintik munkáikban ma is a legfontosabbnak, alapvetnek. A képzmvészet szerepe a kiállítás által felállított modell szerint ennek ellenére negyven év alatt jelentsen megváltozott és a showbiznisz világával versenyre kelvén, az alkotói kreativitás magas fokán, de mindinkább befogadható, testközeli, érzéki élményekkel kecsegtet, leszállva a Parnasszusról. De hogy rögtön önmagunkat cáfoljuk meg, nézzünk meg egy nagyon konzervatív olaj/vászon kiállítást a portrégalériában, ahol az évente kiírt Portré-díj pályázatán évrl évre egyre több mvész vesz részt. Idén 54 országból 1900 m érkezett be, amelyekbl a legjobbnak ítélteket láthatja a közönség Londonban szeptemberig, majd Southamptonban a Városi Mvészeti Múzeumban és a Skót Nemzeti Portrégalériában 2010 januárjáig. A kiállított portrék nagyrészt a realista iskolákon felntt harmincas, negyvenes generáció munkáiból kerültek ki. Leginkább a 20-as, 30-as évek Neue Sachlichkeitje az 50-es, 60-as évek amerikai hiperrealizmusa, a fotórealizmus és a beállított portréfotók stílusa hagyott nyomot a mveken, meglepen kevés az egyedi megoldás, elenyész

Thomas Hirschhorn:

Barlangember, 2002 kevert média, installáció

14

2009. október

például az Elisabeth Peyton- vagy Lucien Freud­Jenny Saville-irányt követ vagy a dokumentarista szándékú alkotás. A 25 ezer fontos fdíjat Sandy Naime, a londoni és James Holloway, a skót Portré Galéria igazgatója vezetésével dönt zsri ítéli oda, amelyben a figuratív festészet prófétanje, Charlotte Mullins mvészettörténész és a Turner-díjas Gillian Wearing foglalt helyet. A második díjas Michael Gaskell (1963, London) ­ minimalizált németalföldi modorban fest csendéleteket, tájképeket ­ nyertes alkotása leginkább Antonello da Messina portréinak hangulatát idézi. Gaskell az olasz temperafestést tekinti követendnek, és a mai arcokat ugyanabban a száraz, aprólékos modorban festi meg, mint a középkor végi mesterek. Az els díjat Peter Monkman (1964, London) fotórealista lányarcképe érdemelte ki, s a fiatalok díját (Mark Jameson, 1979, Darlington) is beleértve az egyetlen Nagy Britannián kívüli díjazottként Annalisa Avancinit (1973, Trento) üdvözölhetjük, akinek munkája a meznyben magasan a legegyedibb vonásokat mutatja. A kiállításhoz egy kisformátumú katalógust adtak ki nagy hiányosságokkal, többek közt a díjazottaknak még a nemzetiségét sem tartalmazza, nem beszélve egyéb életrajzi adataikról, amelyet a világháló oldalain is csak nagy nehezen találunk meg. A Portré Galéria nyári közönségsikere az október közepéig megtekinthet Meleg ikonok, amelynek a szórólapja is több információval szolgál a kiállíA szervez (Sandi Toksvig) tíz közéleti személyiséget, mvészt kért fel arra, hogy válasszon ki hat-hat személyiséget, akik támogatói vagy részesei a meleg kultúrának, és a ,,másság" elfogadtatásában nagy szerepet játszottak. A portréfotókiállítás képeit nagyrészt Mary McCartney és Sam Taylor-Wood készítette, és rendhagyóan nem a fotósok, hanem az ábrázolt személyiségek játszszák a fszerepet. A kultúrtörténeti érdekesség kiállításon Virginia Woolftól Martina Navratilováig, Csajkovszkijtól Andy Warholig láthatunk ­ a nemi identitásukat tekintve a társadalom peremén és szerepük, eredményeik alapján a figyelem középpontjában élt, él ­ közismert figurákat.

fotó: Muladi Brigitta fotó: Muladi Brigitta fotó: Muladi Brigitta

tott fotómvészekrl, mint a portrédíj katalógusa.

Yosimoto Nara: A szalonom (hálószobával), 2008

kevert média, installáció (részlet belülrl)

Yosimoto Nara: A szalonom (hálószobával), 2008

kevert média, installáció, 301,5x375x380 cm

Charles Avery: Cím nélkül (Az örökkévalóság kamrája),

2007, átlátszó manyag, villanykörték, ventilátor, elektromos kábel, üveg, bronz, vas, 435x180x180 cm

2009. október

15

PATAKI GÁBOR

,,Egy rossz költ mily megindító"

Mindenemberboldogakarlenni

Els Magyar Látványtár, Tapolca-Diszel, 2010. május 31-ig

Azért posztmodern a posztmodern, hogy a giccs esetében is ellentmondjon szigorú apukájának. A giccs a 19. század végétl a 20. század 80-as éveiig egyértelmen ­ de egy erteljes társadalomkritikai és politikai konnotációtól kísérve ­ a rossz ízlés szinonímája volt. A hagyományos, ,,kispolgári", hattyús-kertitörpés giccsfogalom épp az avantgárd mvészetfelfogás hatására egészült ki a diktatúrák reprezentációs mvészeti produkcióival, legyen szó Hitler, Sztálin vagy akár az Miranda és a többiek nyomán aligha érdemes a jó ízlés és az ízléstelenség különbségeirl értekezni, ,,rondán festeni" ma divatosabb, mint valaha, a szerencsemalac, a bg szarvasbika komoly mvészek kedvenc motívuma. A politikai giccs megítélése is módosult: továbbra sem kell szeretnünk Arno Brekert vagy Geraszimovot, de puszta szitokszavak helyett ma a jelenség szociologikusabb megközelítése járja. S ma aligha tartaná valaki elrettent példának Max Slevogtot, Dalít vagy a Beatles Sárga tengeralattjáróját, ahogy azt Gillo Dorfles 1968-as, a kérdéssel fogalakozó könyve tette. Giccs persze van most is, st. A pásztorlánykák és a havas fenyfák tömegtermeléséhez felzárkózott a plázákban és a Tescók mellett nyílt képkereskedések kínálata, az interneten a Vallejo-követk ezreitl rendelhetünk r-, horror-, pop-rock-, nacionalista, szoftpornó- és sztárgiccseket, s az osztrák határ mentén egész hálózat épült ki nyugati szomszédaink mknimfák és betonoroszlánok utáni sóvárgásának kiszolgálására. Lehet, hogy mindez a jéghegy csúcsa csupán, még akkor is, ha szót se ejtünk a Zámbó Jimmy-oltárokról vagy a turistafosztogató pavilonok választékáról. Láttukra-hallottukra mégsem löbög bennünk az ,,a nagy löttyös indulat"

fotó: László Zsolt

(copyright by Karinthy), az esztéták és kritikusok dönt többsége megelégszik azzal, hogy se fogyasztani, se tiltani nem kívánja az e sávba tartozó termékcsoportot. Els pillantásra úgy tnhet hát, hogy az

Részlet a kiállításból

iráni sah uralmának dicsítésérl, majd késbb a tömegkultúra termékeivel, a hirdetések pinup-görljeitl a Kleopátra vagy a Ben Hur filmes szuperprodukcióiig. E normatív kérlelhetetlenséget már a pop art, a pszichedelikus mvészet és a hiperrealizmus is megroggyantotta, majd a Sontag nyomán népszervé vált ,,camp" fogalma (,,olyan ronda, hogy már érdekes") sújtotta újabb csapással, hogy aztán a posztmodern

16

2009. október

Els Magyar Látványtár éves bemutatója szintén az ízlésdemokrácia laza hullámain siklana elre. Pedig ellenkezleg: az alapító Vörösváry Ákos nagyon is komolyan veszi a giccset. Hiszen már gyjti tevékenysége korábbi szakaszaiban is fütyült az ún. ,,magas mvészetet" és tömegkultúrát elválasztó korlátokra, amennyiben koncepciójában Korniss Dezs mve mellé épp egy, az Ecserin beszerzett, valami miatt izgalmasnak bizonyuló csendélet vagy hattyús-vártornyos pszeudotájkép illeszkedett. Így amikor a Lukácsy-gyjtemény speciális, magyar és erdélyi vásárokon gyjtött ,,giccsanyaga" adományozás útján az alapítvány tulajdonába került, szinte kínálta magát, hogy addigi rokonaival együtt bemutatásra is kerüljön.

végképp a padlóra küldje. Koons, Kostabi, Hirst,

Képi és gépi pillanatok

fotó: László Zsolt

Vörösváry Ákos immár borítékolhatóan izgalmas, asszociációkban gazdag rendezése nyomán a mvészeti élet egy, tán mindnyájunk által ismert, de ilyen formában galériafalakra szinte sose kerül szelete mutatkozik be. A válogatás a giccs ,,kisipari", magánhasználatra készült vagy ajándékozásra szánt válfajára összpontosít, elhatárolja magát a szakmányban készül üzleti giccstl. A tematikai-hangulati egységekben a hattyúktól a cicákig, a hattyús tavaktól a kacsaúsztatón át a háborgó tengerig, a várkastélyoktól a templomtornyokig, a virágcsokroktól az asztali csendéletekig felvonul elttünk mindaz, amit készítjük szépnek, romantikusnak, egzotikusnak, felemelnek, jópofán aranyosnak gondol. Mosolyoghatunk, néha tán nevethetünk is az agyonhasznált kliséken, a bugyuta megoldásokon, a túlcukrozott vagy éktelenül rikító színeken. De mosolyunk sose válik kárörvend, lesajnáló röhögéssé. Hisz az itt szerepl képek nagy része szintén hazudik. Némi kézügyességgel s közlésvággyal megáldott készítik álmaikat, ideálisnak gondolt életterüket vagy csupán egy-egy, általuk szépnek, megörökítendnek vélt élményt, emléket rögzítenek, örökítenek meg a képeken. Persze ízlésviláguk korlátozott, fantáziájuk és közlésmódjuk sablonos, technikájuk tökéletlen. De a létrehozásukra irányuló szándék, a bennük kifejezd vágy egy, a hétköznapokon túlemelked (álom)világ után többüknek ad némi hitelt. E képek ettl persze nem lesznek jobbak, szeretnünk se kell ket, de azt is látnunk kell, jócskán akadnak náluk kárhoztathatóbb jelenségek a mvészet piacán. Nota bene: egy lélektelenül odakent, szériában gyártott képcsarnoki tájkép semmivel se jobb egy esténként otthon suta igyekezettel pingáló asztalos próbálkozásainál. St néha akaratlanul, a Hórusz Archívum ,,rontott fényképeihez" hasonlóan izgalmas dolgok is születhetnek: mint például egy fantasztikus rálátású mediterrán öblöt escheri karakter épületekkel, labdaszeren felfújt virágokkal ábrázoló kép, vagy egy másik festmény kék vízben álmodozó sellje esetén. Egyébként is: az itt szerepl ,,klasszikus" giccs lassan alighanem a múlté. A tévék és az internet vizuális dömpingjével aligha tudnak versenyezni a tóban úszkáló kiskacsák s a tornyos várkastélyok. Az új típusú giccsre csupán egy kék paripa s két Szász Endre-nyomat figyelmeztet. Kiegészül viszont a válogatás néhány, a diktatúrák gerincroppantó képességét bizonyító

fotó: László Zsolt

Néhány mvész giccshatást alkalmazó vagy azt felhasználó mve mellett Elekes Károly melléktárlatán ,,módosított giccseket" láthatunk. Elekes már régóta foglalkozik kétes minség festett portékák átalakításával. Néhány egyszer elem használatával nyúl bele a képekbe hol vérbeli konceptuális munkát hozva létre (Tájkép eszmei mondanivalóval), hol arra emlékeztetve beavatkozásaival, milyen keskeny mezsgye választja el egymástól a kortárs mvészet némely aktuális tendenciáját a vásári produkcióktól.

Kiállítási enterir

Részlet a kiállításból

,,Egy rossz költ mily megindító" ­ írja Kosztolányi. S e rossz képek megindítóak lehetnek akár azok számára is, akik amúgy teljes joggal fintorognak a holdfényes ösvényen andalgó szerelmeseken, a gombolyaggal játszó cirmoson, a mögöttük álló szemlélet talmi, pakfong mivoltán.

2009. október

írásos dokumentum-giccsével (köztük Szemadám György maróan gúnyos ,,corpus delicti"-jeivel) is.

17

vikus aktrajzolójához (szinte képi közhely) jól illik egy 1850-es sztereó

SZEG GYÖRGY

daugerrotípia, de William Kentridge persziflázsa, A mérés tankönyve is (2007). Utóbbi a kiállítás egész megközelítésén is öniróniával mulattat. Kissé elvontabb ­ bár itt minden szimulákrum ­ változat ugyanitt Ulrike Grossart Preparált asztala (2008), amely ugyanazt a vetítsugaras képi mankót a ,,csúsztatás", az ,,átverés" ikonjaként prezentálja. A ,,Nap" emblémája és a tótágast álló ördög párosa jól passzol a bútorba épített speriszkóphoz, amelyen át mintegy az alvilágba látunk le, ahol az ördög éppen áldozatát sütögeti. Pokoli témára pillant Zádor Tamás Panoráma #1 és Panoráma #2 cím mve, a (2009. 03 03. Tatárszentgyörgy, Hungary) alcímmel datált panorámafotója, amelyen a roma áldozatok egyike temetésének teljességképét látjuk. A londoni Temze-part 200 év eltti totálképét A szójátékok lefordíthatósága leleményt igényel. Ez adott a Mcsarnok kiállícsak a technika, a ,,szemszög" apoteózisa kapcsolja ide. Ed Ruscha A Sunset Trip összes épülete cím fotója amolyan pszeudopanoráma, összeillesztgetett los angelesi homlokzatsor (1965). De ezért nem tartom Tatárszentgyörgy témájához társíthatónak. Téma és technika egyensúlyvesztésével a kiállításkoncepció is billen itt. A tárlat a káprázatról szólna, de egyszer csak itt a magyar valóság: etnikai gyilkosságok sorozata, egy cinikus társadalommal és intézményeivel. Illene talán hozzá tanult kollégám jelzjével ,,a tárlat legszebb, egyben legigénytelenebb kivitel darabja" (dr. Máriás) Hans Feldman Két lány cím nyomata (1999). A sír helyett elvont körvonal jelzi a ,,semmit", amit a két lány megérint ­ a la Sixtusi-kápolna. De hát a mtörténet aurájához társítani Zádor zseniális riportfotóját ­ mégiscsak a tények meghamisítása. A Pillanatgépek a képek trükkös látására épít, nem a valóság eufémisztikus közvetítésére. A londoni panorámaképet (Pillantás Londonra az Albion-malmokról, 1792) amúgy tavaszig a bécsi Városi Múzeumnak kölcsönözte Werner Nekes (Bécsben egyébként 31 helyrl kölcsönözték a tárgyakat, nem egyetlen gyjteménybl). A Wien Museum A távolság csodái ­ képzetes utazás a 19. században cím kiállítása azt a folyamatot tekinti át egyszerre hely- és médiatörténeti precizitással (kurátor: Ursula Storch), amely a turizmus és az optikai gyönyörködtetés közös üzletét, az utaztatást, a nagyvárosba transzponált egzotikus díszletfalvak Luna-parkjait, a holdutazás mesés biznisszé lett 1902es (s)mozijából ntt ipart, a fotóüzletet máig mködteti. Benne az 1873-as bécsi világkiállítás, az 1913-as ,,Adria-Austellung", Buffalo Bill bécsi turnéja, melyeket a tárlat ott az összes panorámával, diorámával, ,,Új-elízium"-ával, ,,Venedig in Wien"-jével szép sorban felidéz. A bécsi tárlat a bnös nosztalgiára is épít, de a ,,Mi újság van?" kíváncsiságra ersebben, amit a tényekre és fikciókra egyaránt éhes mai néz tudásvágyának is gondolok. Ezt kielégíteni nem elég az új ,,kortárs" szemszög bevezetése, de valamiféle tudományos igény kurátori következetesség is üdvös. És ennek a magángyjteménynek a keretei csak akkor jelenthetnék a bázisát, ha a Pesten hozzárendelt kortárs alkotások ­ melyek nem mellesleg a mcsarnoki térbl általunk percipiált látókúp jelents részét kitöltik ­ közérthet közegét adnák. Az érthetséget, az általános érdekldést az is segíthetné, ha megjelennének azok a magyar (vagy magyar származású) kortársak, akiket a Mcsarnok potenciális közönsége számon tart. Például ha a léghajós Robertson 150 éves, füstre vetít ,,fantazmagória gépezete" mellett itt lenne, mondjuk Hersko Juditnak az 1998-as Velencei Biennále magyar pavilonjában is kiállított ­ hasonló optikai

Pillantástörténet és/vagy Pillanatgépek

(Id)zavar a Mcsarnokban

Mcsarnok, 2009. VIII. 23-ig

tásánál, mert ,,pillanat és pillantás" amolyan ,,gépek-képek" szópár, amit marketing célból használni ügyes fogás ­ ráadásul épp olyan szabad asszociációval is él, mint a tárlat szerkesztése. Ugyancsak adott Werner Nekes egykor avantgárd filmes és médiamvész, rangos nemzetközi múzeumi körökben elismert német gyjt ­ a magángyjtés lehetségeinek megfelelen ­ mégiscsak esetleges kultúrtörténeti relikviahalmaza. Nike Bätzner és Eva Schmidt kurátorok (valamint a Siegenbl Budapestre, majd Sevillába utazó anyag társkurátorai, Peternák Miklós /C3/ és José Lebrero Stals/Centro Andaluz de Arte Contemporaneo Sevilla) tudatában vannak, hogy Nekes médiatörténeti kínálata amolyan média-archeológiai leletegyüttes. Nem teljes, de alkalmas arra, hogy ,,irányítsa, rabul ejtse, elcsábítsa és félrevezesse a néz tekintetét: anamorfózis, peep-show, kaleidoszkóp, perspektíva-színház, laterna magica" ­ amint a kiállítás beharangozója fogalmaz.* A Mcsarnok összes termeiben most kilenc témakör igyekszik tájékozódni. Mert a néz elvész a látványcsodák, káprázatok és az azokat mködtet camera obscurák, tér-kaleidoszkópok, anamorfózisok és gambetták és az ezeket ,,leíró" metszetek, rejtett portrék vagy más rejtvények történeti útvesztjében. A témakörök ­ Látványviszonyok, Többszörös perspektíva, Árnyjáték, Dekonstrukció, Tükörjelenségek, Kamrák-kamerák, Intervallum, Inspiráció-interakció és Intermédia ­ címkínálatában rendesen elhelyezhet Werner Nekes gyjteményének jól kiválasztott, néha egyenesen szenzációs 200 tárgya. De a 35 kortárs alkotó képtársítása többnyire nélkülözi az ,,aha" heuréka-érzést. Mert a tárlat rendezi most ,,mintegy kontrasztként, a kortárs mvészek azon sajátos állapotok és jellegzetességek vizualizációi, melyek meghatározzák a mvészi képalkotást s képekre történ

2009. október

18

rákérdezést". Albrecht Dürer 1525-ös perspekti-

Képi és gépi pillanatok

Robert Smithson: Enantiomorf fülkék, The National Museum of Art, Architecture and Design

sajtófotó

jelenségre épít ­ Vapori domesticia cím alkotása. Vagy ha a Nekes-kollekcióból beválogatták az Ábra utókép-hatás kiváltására (Greta Garbo), cc. 1930-as gobót, akkor mellle nélkülözöm Keserü Ilona recehártya-utóképeit. E fiziológiás jelenségnek egy egész festményciklust szentelt Keserü a 80-as években. Amint jó lett volna a ,,budapest bauhauslab" workshopján megidézett, Moholy-Nagy féle, akkor utópiának tn ,,polifilm modulátorral" készült Lendvai Ádám-demók sbemutató-vetítését nem csak a zárónapon prezentálni, de beilleszteni a tárlat hétköznapjaiba is. Ha jól értettem a Peternák-kommentárt, ez tervben volt, de ,,idzavarba" kerültek. Mindenesetre Moholy-Nagy klasszikusnak számító ideája ma is ersen hatott rám. Ugyanígy voltam Werner Nekes híres-neves kísérleti filmjével, az Ulyssesszel is (1982-ben a Londoni Filmfesztiválon az Év Filmje címet érdemelte ki). Nekes kb. ötezer olyan soha nem látott képcsináló geget srített a b egy órába, melyek a kortárshoz képest frissebb truvájként hatottak ma is. Ha az esetlegesen alakult ,,kontraszt beltárlatnak" a muszáj-újszerség volt a Leitmotivja, akkor erre Erdély Miklósnak egy régi kalocsai Schöffer-szemináriumon elhangzott felkiáltását kell idézzem: ,,észre kéne már venni, hogy az új kiment a divatból". Tudniillik ­ bár ez (be)zavar ­ az avantgárd is elhasználódik idvel. A finisszázs fenti két régi-új viszonyítópontja nélkül a tárlat ,,túl gazdaságos" lett. Ezek sorvezett adtak volna a mezei/ nyári tárlatlátogatónak a mellérendel szerkezethez.

Jegyzet * A Mcsarnok csinált már ilyest: a Liget c. összefoglalót a 19. századi hely szellemének és vizuális apparátusainak megidézésére, majd Látvány címmel összeraktunk egy mustrát Magyar mvészet a színház és a film között alcímmel, amolyan szcenikai tudásszomjat csillapító, kortárs intermediális bemutatót, ami meglep nézszámot hozott. Bár társkurátorként 98-ban sejtettem, hogy a kulisszák mögé voyeurként bekukucskálás: általános emberi gyarlóság, biztos siker. Azóta a Mcsarnok és a C3 médiatörténeti laboratórium és dokuközpont szinte évente elállt egy-egy hasonló tematikával: Pillangó-hatás, Látás, Kempelen. És legelbb ­ vizuális mvészetek és tudományok kapcsolatáról ­ a Ludwig egyik korai emlékezetes produkciója volt a Mvészeten túl (Peter Weibel, 1996). Majd kihagytam: Intuíció, innováció, intenció (Mcsarnok, 2000). Kérdés, hogy hány brt lehet lehúzni errl a szép témáról még.

Pillangókazetta. Angol, 1850 körül. Pillangók kaleidoszkóp-kép formában elrendezve. Werner Nekes gyjteménye

sajtófotó

2009. október

19

De hát, valljuk be, a nk megítélése, s különösen a mvé-

BORDÁCS ANDREA

szeti életbe való beágyazódásuk, azért nyugaton sem volt ,,rózsás" az 1920-as, 1930-as években ­ bár ezt a tényt már sokszor és sok szempontból végigelemezték. Hogy most újból egy cikk témájává vált, a két párizsi kiállításnak köszönhet. Ezek a tárlatok mintha a Pompidou Központ kiállításának egyik nyitó mvére, a Gerilla Girls problémafelvetésére válaszolnának, azaz arra a kérdésre, hogy Meztelennek kell-e lennie egy nnek ahhoz, hogy bejusson a múzeumba? Ugyanis 1989-ig a múzeumban lév mtárgyak csak 5%-át készítették nk, míg az aktok 85%-a n. A mostani két kiállítás ­ persze köszönheten többek közt a Gerilla Girls tevékenységének ­, ezt az adatot kívánja cáfolni, mert a Centre Wallione Bruxellesben 23, a Pompidou-ban pedig 200 mvésznvel találkozhatunk. Egy hatalmas gyjteménnyel is rendelkez múzeum vagy kiállítóhely esetében mindig nagy kérdés, hogyan próbáljon a gyjteményérl minél teljesebb képet mutatni a nézknek. Ennek következtében szükséges az állandó kiállítást, illetve a gyjteményanyagot új és új szempontok alapján rendszeresen újrarendezni. A Pompidou Központ legújabb újrarendezése a gyjteményében szerepl ni alkotók több mint ötszáz munkáját gyjtötte egybe [email protected] címmel. Az úttörket meghagyták a viszonylag eredeti, történeti közegükben, nem emelték ki az állandó kiállításból, míg a többieket több nagy szempont szerint csoportosították. E kiállítással párhuzamosan, az utca túl oldalán, a Centre Wallonie Bruxellesben is nyílt egy nmvészeti kiállítás Ingmar Bergman filmjébl kölcsönzött, Suttogások és sikolyok címmel. Ez utóbbi különböz korú és nemzetiség kiállítói alapveten az identitás, a magánélet kérdéseit járják körbe, ugyanakkor mégsem egy feminista csoportként vagy mozgalomként lépnek fel, mint a 80-as években a Gerilla Girls, hanem kizárólag egyénenként, magánszemélyekként. A Suttogások és sikolyok elssorban az intimitás, a meghittség és a kiszolgáltatottság, az

A rózsák sikolya

Az [email protected] és a Suttogások és sikolyok cím nmvészeti kiállítások

Pompidou Központ, 2010. V. 27-ig Centre Wallonie Bruxelles, 2009. IX. 27-ig

Nk, habzó májusi rózsák1 ­ írta a nyelvzsonglr Szabó Lrinc 1923-ban. De gondolhatunk akár Ady Endre nkhöz való viszonyára, pedig Léda igazán a modern n megtestesítje volt. Míg a magyar irodalmi élet szerepli a 20. század 20-as éveiben az irodalomban és az élet más területein azonosultak a kor szellemiségével, a nkrl alkotott képükben, a hozzájuk való viszonyukban, a férfi-n kapcsolatról vallott nézeteikben mit sem változtak. Erre maga Szabó Lrinc is reflektált a Semmiért egészen cím versében: ,,Hogy rettenetes, elhiszem / De így igaz / Ha szeretsz, életed legyen / Öngyilkosság, vagy majdnem az / Mit bánom én, hogy a modernek / Vagy a törvény mit követelnek..." Mert ugye Frida Kahlo, Natalia Goncsarova, Tamara Lempicka, Hannah Höch, Claude Cahun vagy Diane Arbus ­ és még sorolhatnám ­ nem igazán definiálhatók habzó májusi rózsának. Vagy maradva a rózsa-metaforánál, ezek a rózsák igen tüskések, ahogy persze a többiek is, akiknek nem volt

Agnés Thurnauer:

Portrék, 2007­2008

módjuk, lehetségük, tehetségük ezt megmutatni.

20

2009. október

fotó: Bordács Andrea

erszak kérdéseit boncolgatja. A bonyolult és fájdalmas lélek mutatkozik meg e mvek által. A kiállított mvek médiuma fleg a rajz, a fotó, a nyomat, a szobor. Talán az volt a legfeltnbb, hogy a hagyományosan legnagyobb ranggal bíró olajvászon festmények alig szerepeltek. Ezzel ellentétben a Pompidou kiállítása mintegy periszkópszeren tekint végig a ni mvészek alkotásain, attitdjein a 20. század elejétl napjainkig. A kiállítás anyagába nemcsak nmvészeti alkotásokat láthattunk, hisz mind a korai mvek alkotói között s a többi korszakból is számos olyan mvésszel találkozunk, akik egyáltalán nem reflektálnak sem a nk társadalmi helyzetére, sem a nemiségére. A Suttogások és sikolyok cím tárlat egyik fszereplje Kiki Smith, akinek egy performansz-dokumentációja szerepel a kiállítás plakátján is. Szerinte a test a mi (mármint a nk) közös neveznk, s az önkifejezési formája is leginkább a testiség kérdésére vonatkozik, mind anatómiai, mind szexuális értelemben. A másik fszerepl Louise Bourgeois szellemes rajzaival. A kiállításon még szerepelt többek közt Anette Messager, Jenny Holzer, Agatha May, Izabella Gustowska. Francoise Petrovics teljes falon felsorakozó akvarelljein mind különböz, babát tartó kislányok láthatók, míg Sophie Calle szöveggel kísért fotói önéletrajzi indíttatásúak. A feminista mozgalom utáni generációtól, a kortárs klasszikusok régi, 70es évekbeli és napjainkban készült mveivel egyaránt találkozhattunk, akárcsak a fiatal mvésznk szintén egészen friss alkotásaival. Ez az idbeli sokféleség arra hívta fel a figyelmet, hogy a nmvészet terminust igaz, hogy a 90-es években domináns jelenségekre alkalmazzuk, de a problémafelvetés már eltte is bven létezett ­ ezt még elzményként el is fogadjuk ­, de napjainkban is releváns nézpont, az id nem lépett túl rajta, ezt a mvészi attitdöt nem lehet nem aktuáa jelenséget.) A másik feltn tendencia, amit az idei Velencei Biennálén is tapasztalhattunk, a rajzok, grafikák nagy száma. Az itt kiállító mvésznk szinte mind az utca túloldalán, a Pompidou Központ kiállításán is szerepelnek az [email protected], mely ugyan nem egy szokványos nmvészeti kiállítás, hiszen azok a nmvészeti idszaktól számíthatók. A kurátor két koncepciót kívánt egyszerre reprezentálni. Egyrészt mintegy leíró jelleggel pusztán látleletet adni a Pompidou Központ gyjteményében található ni alkotók (nem feltétlenül nmvészek) munkáiból, másrészt e tárgyilagos leíró szempont mellett mégiscsak volt egy prekoncepciója a ni alkotókkal szemben. A kurátor arra is keresi a választ a gyjtemény ni alkotóinak mvei alapján, hogy mások-e a ni mvészek, más-e a látásmódjuk, mint a férfiaké. A kiállítás nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a nk radikálisabbak, komplexebb, tudományokon átível szemlélet jellemzi ket, öntörvénybbek, képesek trendektl függetlenül alkotni, marginálisnak tn ügyekkel, technikákkal foglalkozni, s ezáltal a mvészetnek egy új történetét írták meg. Arra a kérdésre, hogy rendeznek-e a férfi mvészeknek is kiállítást, a kurátor azt a szellemes választ adta, hogy akik arra kíváncsiak, menjenek a Louvre-ba. A kiállítás els nagy egysége az Úttörké, akik a 20. század korai szakaszában kapcsolatot tartottak a kubizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus és az absztrakció történeti kiállításain férfitársaikkal egyetemben. A kritika akkor gyakran leereszked módon kezelte a nk mvészetét. Germanie Richier sajátos testfelfogást követ szobra kint a tetn és a kiállítótérben, Natalia Goncsarova és Susanne Valadon robosztus alakjai, Joan Mitchell és Sonia Delaunay absztrakt festményei teljesen illeszkednek a korszak festészetébe, Frida Kahlo és Tamara Lempicka festményeit viszont meghatározza a kifejezetten ni látásmód. Hannah Höch kollázsai és Gisele Freund, Claude Cahun, Diane Arbus, Dora Maar fotói már médiumuk tekintetében is az új szeleket

fotó: Bordács Andrea

Nk a centrumban

lisnak tekinteni. (Az más kérdés, hogy nálunk azóta leírták ezt

Jana Sterbak: Vanitas, 1987 nyers hús (mára kiszáradva), fotó

2009. október

hozták magukkal.

21

E szekció egyik altémája a Genitális pánik cím, mely a kiállítás egyik legizgalmasabb mvét tartalmazza: Valie Export Genitáliapánik cím akciójának dokumentumfotóját. Az akciót egy müncheni pornómoziban hajtotta végre, nemiszervénél kivágott nadrágban, gépfegyverrel a kezében. Hiába az erotikus szimbólumok, az egész akció kiszolgáltatottságra cserélte fel a vágyat. A meztelen test és annak alakítása a témája Hannah Wilke önmagát ábrázoló fotóinak és Magdalena Abakanovicz zsáktest embereinek. Sigalit Landau videóján szöges hulahoppkarikával való testedzés látható2, viszont Sanja Ivekovic Személyes vágások cím videóján a test politikai jelentéssel telítdik. Szintén a kiszolgáltatottság és a durvaság a témája Anette Messager Lándzsák cím installációjának. Az aktivista test cím szekció a 60-as évek közepétl megjelen civil mozgalmak és feminista csoportok fellépése nyomán megfogalmazódó, társadalmi és mvészeti konvenciókkal való szembenállást a testre fókuszálta. A kiállítás legersebb anyaga a nk saját maguk s a férfiak által láttatott testképük feldolgozása volt. A test politikai meghatározottságát hangsúlyozták, ezért szembeszálltak a tabukkal és a ni test reprezentációja során felmerül sztereotípiákkal. Ebben látható Orlan A mvész csókja cím, öt frankért csókot osztogató akciójának a fotója. A kiállítás talán legszokatlanabb médiumú munkája a cseh Jana Serbak nyers húsból készült ruhája 1987-bl. A videórészleg szintén elég provokatív, ahol a ni test különféle módon,

fotó: Bordács Andrea

de állatokkal kerül kapcsolatba. Ana Mendieta filmjén egy meztelen n egy performansz keretében foszt csirkét, Carolee Schneemann csoportjelenetében a nk a testükön, elssorban a lábuk közt halat görgetnek, míg Kiki Smith bronzszobrán egy kecskével való aktus szemléli lehetünk. Az aktivista test egyik alfejezete a Szépség és a szörnyeteg cím, melyben Marina Abramovicz videóján ,,A mvészetnek

Ghada Amer: Nagy rózsaszín

diagonális, 2002 akrilfesték, vászon, hímzés, 249x300 cm

Az 1955 utáni mvek viszont már teljesen önálló kiállításban kaptak helyet. A kiállításon ugyan a világ minden tájáról gyjtöttek

gyönyörnek kell lennie, a mvésznek gyönyörnek kell lennie" mvésznket, a magyar vonatkozású mvészek elv nevében a szépítkezési procedúráinak lehetünk tanúi. Zoe közül mégis csak a Párizsban él Reigl Judit és Leonard szakállas ni képsora a szépségideáltól szélsségesen Vera Molnár munkáival találkozhattunk. A speciális, tematikus termek egyik kezd munkája a Gerilla Girls csoport Ingres-aktjának paródiájaként a fent említett kérdést feszegeti. A tematikus egységek els nagyobb szekciója, a Free Fire szerepli szintén az elsk közé tartoztak, k az els feministák, kritikusok, fényképészek, akik olykor militáns attitdöt képviseltek, máskor meg szociális érzékenységrl tettek tanúbizonyságot. Niki de Saint Phalle Lövések cím 1961-es mve, melyen gipszbe ágyazott festékekre lve, azok szétfröccsentésével hozta létre a mvet, az akciófestészetet parodizálta. A Menyasszony viszont a tipikus, túlsúlyos, színes szobrai közé tartozik, mely groteszk kép a nkrl, s mintegy emblémája a kiállításnak, mely egyszerre rokonszenvvel és kritikával illeti a ni sorsot. távoli, kifejezetten férfias jegyekkel rendelkez, csipkés ruhájú nt mutat be. A rendszeresen saját testét, különösképp a nemi szervét fest, fotózó Elke Kristyfektl önarcképeket láthatunk, melyen az orrát és a száját ni nemi szerv helyettesíti. A következ nagy egység a Deviáns absztrakció3 címet viseli Lucy Lippard 1966-os tanulmánya nyomán. Itt a mvek alapveten az absztrakt és a figurális, a vizuális és a szenzuális közötti átmenetet jelenítik meg. Új anyagok és új mvészeti stratégiák kerültek itt bemutatásra. Ebbe az egységbe számos finom m (Agnes Martin, Aurelie Nemours) tartozik, no meg egy külön vörös szekció (Red is the Colour), bár ez igen erltetett, sztereotípiára épül csoportosítás, mely a vörös színt a nkhöz kapcsolja ­ mint a lánycsecsemkhöz a rózsaszínt, a kisfiúkhoz a világoskéket. Ebben a részben láthatunk két mvet Ghada Amertl, melyek csak távolról tnnek absztrakt képeknek, közelrl nézve viszont erotikusak, pontosabban ni aktok önkényeztet helyzetekben vannak a vászonra hímezve. Különös átmenetet képvisel Yayoi Kusama Az én virágágyam cím víziószer, vért asszociáló, organikus formát idéz ágya. Szintén ez az absztrakt-organikus forma jelenik meg Eva Hesse fallikus, manyag szobrain.

22

2009. október

A saját szoba4 cím fejezet kifejezetten a magán, azaz az intim tér kérdését járja körbe. A saját szoba gyakran konkrét teret, máskor meg mentális berendezkedést jelent. Negatív jelentése, hogy a ni lét alapveten az otthonra, a háztartásra szorul vissza, pozitív megközelítésben a ni individuum intim terepét jelenti. Némely munka valós, személyes élmények hatására jött létre, míg mások mintegy víziókon alapulnak (Dorothea Tanning Hotel du Pavot, Sandy Skoglund videóinstallációját a talpunk alá vetíti, így látványosan megtapossuk nemcsak a földgolyónkat ­ gyakran maga a bolygó képe jelent meg a lábunk alatt ­, hanem a hétköznapi tájakat is. Mona Hatoum bels tere olyannyira személyes, hogy a saját testében tesz utazást, amit a nézkkel is megoszt. Sophie Calle egy velencei hotel tizenkét hotelszobáját mutatja be képekkel és szöveggel egy szobalány szemszögébl, s a vendégek történetét próbálja meg leírni a csomagjaik alapján, a vendégek nélkül. A Wordworks5 szekcióban a mvek elsdleges médiuma a nyelv. Megfigyelhetjük a nyelv különböz mvészi felhasználását. Ez olykor látványos konceptuális feliratok formájában jelenik meg, mint például Barbara Kruger vagy Jenny Holzer esetében. Eija-Liisa Ahtila videóján is a szavaké a fszerep, csak ott párbeszéd formájában zajlik. A kiállítás egyik leglátványosabb installációja Agnés Thurnauer Portrék cím munkája, mely a tárlat bejáratát díszíti. Az egész falat betölt lila háttérben hatalmas korongokban neves mvészek niesített neve (Marcelle Duchamp, Annie Warhol, Miss van der Rohe, Josephine Beuys stb.) olvasható. A nemi szerepek felcseréldésének kölcsönösségét egy mvészn férfiasítása, Louis Bourgeois biztosítja. Az utolsó egység az Anyagtalan mveké. A szekció megkérdjelezi a n mint testiség, anyagiság, figurativitás és a férfi mint a szellemi, absztrakt, anyagtalan megtestesülése sztereotípiáit. A mvésznk az anyag szublimációját keresve a mtárgy anyagtalanításához vezettek. E munkák közös vonása többnyire a transzparencia, gyakoriak a fényjátékok, a fotográfiák, a könny és áttetsz építmények, melyek felülírják a tér konvencionális használatát.

fotó: Bordács Andrea fotó: Bordács Andrea

Nk a centrumban

Radioaktív macskák). Pipilotti Rist A csillagok alatt cím

A két kiállítás egyszerre, mintegy egymást átfedve és kiegészítve alapos látképet ad a ni mvészekrl, akik jó része nmvész is egyben. Amennyire szerencsés ez a széles távlat mind idben és térben, annyira sajnálatos, hogy hazai mvésznink munkáival most sem lehetett találkozni, nyilván mivel nincsenek a Pompidou gyjteményében (kivétel a már említett magyar származású párizsi Vera Molnár és Reigl Judit). Ugyanakkor az is magáért beszél, hogy miközben a természetes francia preferencia mellett számos ország mvésznit megtalálhattuk a gyjteményben, kortárs magyarok nincsenek. Pedig azért lett volna jó néhány olyan munka hazai mvészektl, melyek bven megállták volna a helyüket ebben a nemzetközi meznyben is.

Jegyzetek 1 Szabó Lrinc: Csöndes esti ének, 1923 2 Ez a m a Modem Messiások cím tárlatán is látható. 3 Lucy Lippard: Eccentric Abstraction. Art International 10, 1966/november 20. 4 A címet Virginia Woolf regényébl kölcsönözte.

2009. október

Mona Hatoum:

Idegen test, 1994 videóinstalláció, 30' A Suttogások és sikolyok cím kiállítás plakátja

5 Szó szerinti fordítása a Szómunkák, de ez, akárcsak a Free Fire, egyáltalán nem adják vissza a szekció tényleges jelentését.

23

életének nyersanyagait epizóddá, mintha önmaga drama-

MÉRAI KITTI

turgja lenne. Ezek a filmkockáknak is felfogható figurális jelenetek szubjektivitásukban és expanzivitásukban kapják igazi erejüket.

1

Minden, ami mély, szívesen ölt maszkot

Szépfalvi Ágnes Préda cím kiállítása

Fvárosi Képtár ­ Kiscelli Múzeum, 2009. IX. 27-ig

A kortárs ni festészet tapasztalása és életvezetése az És Most? cím kép Isabelle Huppert Woman of Many Faces cím alkotásával párhuzamban az egyetemes és jelenkori niség létjogosultságát hivatott egymásba áramoltatni. Ami közös, az a romantikus perspektíva, mely a társadalmi viszonyokat ellepi a filmek, a divat és a média hatására. Hogyan lehet és kell igazi nvé válni ­ a propagandisztikus kényszer alatti valóságos érzések miképp viszonyulnak mindehhez?

A n mint mindennek az se, a bnbeeséstl egészen napjainkig minduntalan meghatározó szerepet kap a mvészeti életben. Szépfalvi Ágnes már pályája kezdete óta alkotja a n történelmét a hetedik mvészet tükrében. Témája az örökös nikon problematikáját feszegeti. Vásznait egészen színpadias, mégis megütközen szinte vallomásokként foghatjuk fel. A mvészn forgatókönyve mint a megjósolhatatlan változó van jelen ahelyett, hogy a kép történetének alapköve lenne, így az eladásba bevont technika narratív funkciót kap. A lényeges nem a ,,hogyan"-ban

Szépfalvi Ágnes: Catwalk,

2007, olaj, vászon, 56x44 cm

Szépfalvi képein gyakran a klasszikus film noir femme fatale szerepköre jelenítdik meg mint ellenpéldája az ártatlan, szeretni képes nnek. Ez a fanyar, dekadens kettség, mely végs soron küzdelménél fogva is mélyen romantikus marad, lehetvé teszi a szemlél számára a választás, illetleg a döntés lehetségét. A múzsaként szerepeltetett megejt báj a Zárt világ cím alkotás sajátja, ugyanakkor a Hsn vagy akár a Sofia cím képein ugyanaz a kettség érezhet, mely a hsnt sokkal intenzívebb, egyfajta szexuális extravaganciával ruházza fel, egyben feszültséget teremtve a ,,zárt" és a leplezhetetlen között. A filmekbl merített hangulatok, a jelenetek epizodikussága változatos, többdimenziós lehetségeket kínál a kifejezésre. A képpel való eggyéválás, akár a színészi munka, tökéletes játékot igényel. A képekrl kitekint szemkontaktus, mely összekapcsolja alkotót tárgyával, olyan autentikus identitást feltételez, mely épp az általa elképzelt szerepben érvényesül leginkább mint önmaga megalkotása. Az így elveszett és nyert energiák visszahatnak a mvészi produktumra is, mely a jeleneteket olyan ismers és egyben bizarr világba emeli, melyek már emlékeinkbl ismert érzéseket keltenek annak ellenére, hogy ábrázolásai egészen valószertlenek. Ez a valós és fiktív mvészi csapda komoly önreflexiót igényel a néztl is. A kettsség nemcsak a niségben, valós és nem valós között áll fenn, hanem a n-férfi kapcsolatrendszerében is. A titok, mely a nt hsnvé változtatja, a kiszolgáltatott, de egyben kitartó és lelemények asszonyává ellép vad, a prédajelenség. Préda a vásznon és az eltt. A rituális erej si, mágikus Tánc a fizikai vonzalmat is mvészetének szolgálatába állítja, mintegy válaszolva arra a sztereotíp jelenségre, mely a nt tekinti kiszolgáltatottnak. Tánc a zöldben cím képén éppen erre reflektál némi lágy iróniával, mely épp a csapdába esett férfit hivatott ,,lencsevégre kapni". A Lecke cím kép akár a férfi-ni játszmák a mindennapi szerepek konfliktusait és a csendben lappangó feminizmust tolmácsolja ers szimbolikával. A kiállított képek a változatos hangulataik mellett festészeti stílusaikban is eltérnek egymástól, fenntartva az ellentmondásokkal teli világot. A régi plen air világ keveredik a realistával, mely végül egy egészen egyedi közeget teremt. A filmadaptációk a kép ikonográfiájának fontos részét

rejlik. Nem önarckép, mégis úgy rendezgeti

24

2009. október

alkotják, mégis a festésmód mint ,,eszköz" kettsége teszi teljessé azt.

A szálak hasonlósága ellenére mégis találhatunk egy kivételt az alkotások között, mely végs soron megkérdjelezi az eddig felállított préda-jelenséget. Viktor világa korunk világa is egyben, melyben a n a fal díszeként, vágyként, eszközként van jelen, melyet a férfi szemkontaktusa csak jobban alátámaszt. A 60-as évek hangulatát idéz plakátszer nalakok mosolya a háttérben leleplezi a férfit. Amint a képbl kitekint elször az alkotójára, majd ránk, olyan feszültséget kelt, mely megkérdjelezi a mi szerepünket is mindebben. Összeolvadunk a vélt és valós képekkel, miközben rájövünk, Viktor az, akit csapdában tartunk! Szépfalvi pszichoterápiája csakúgy, mint a régi görög színház tanító jelleg darabjai, figyelemreméltóan prezentálja a jelenkor niségének életérzését a mindennapiság kapcsolatrendszerében. A ni szerepek sokfélesége is mutatja, hogy keressük korunk sajátos nikonját. Nem a romantikus, az erotikus, a hsn, a feminista és nem is az ártatlanság karakterét éljük. Ez a kiállítás tükör egy olyan bels világra, melynek centrumában a kortalan, igaz N áll.

Jegyzet 1 Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon. Ikon, Budapest, 1995

Szépfalvi Ágnes: Farkas

árnyék, 2008 olaj, vászon, 61x75 cm

2009. október

25

országi szereplésük, a hazai kortárs szcénának való bemu-

HUDRA KLÁRA

tatkozásuk jelenthet. A történelmi determinációkból és a nemzetközi mvészeti élet jelenlegi helyzetébl fakadóan sokkal több elkötelezettséggel és misszióval a tarsolyukban, mint azt ez az amúgy lefordításra talán kevéssé szoruló, ám tagadhatatlanul komplex szóösszetétel kifejez. Tehát mégis azzal kell kezdenünk, ami tulajdonképpen a háromemeletnyi tárlat backgroundja. Elször is azokra a kihívásokra fókuszálhatunk, melyekrl a kiállítást kísér ­ gondosan szerkesztett s informatív ­ katalógus elszavában Kántor István, alias Monthy Cantsin így ír: ,,Az in-situ mvészet esszenciális kifejezés, azt jelenti, hogy maga a hely határozza meg a munkát. (...) 40 (ténylegesen 32 mvész) emigráns menekült felkeresi Kiállítást, kortárs képzmvészeti kiállítást rendeztek már sok célból, egykori életterét... Ez már magában is egy »Re:InSitu« mvészeti esemény. (...) A régészetben az »in situ« azokra a tárgyi leletekre vonatkozik, amelyeket nem szállítottak el lelhelyükrl. Más szóval állandóságot jelent, azt, hogy mozdulatlan. Egy »in situ« mtárgy kritikus a mtárgy értelmezésével szemben, következésképpen azzal a kultúrával szemben is, amely t magát létrehozta." Az ideiglenesség állandóságáról szóltunk, ám ezután még számos olyan sajátosságra hívhatjuk fel a figyelmet, melyre a kettsség, a színe és fonákja, a dualitás és a dichotómia, a fekete-fehér, az igen-nem éppúgy jellemz, mint maga az az egzisztenciális alaphelyzet, amely egyedivé és meghatározóvá teszi ezt a kiállítást. 32 mvész, akiket kivételesen a heterogenitás tart össze. A kortárs mvészet értelmezési tartományában azonban ez mégis egységességet, pontosan, ám más-más szellemi-stiláris ,,artikuláltsággal" elkészített alkotásokat jelent. Képek, objektek, installációk, kerámiaplasztikák és olaj-vászon festmények, fotónagyítások és printek, az experimentálistól, a klasszikus modernen át a posztmodern eklektikájáig, a hagyományos természetelv ábrázoláson innen és túl. Mvek sora a falakon és a posztamenseken, egy önmagát a mvészet szabadságával definiáló, a kreativitás erejével identitását keres és meglel alkotócsoport, akikkel kapcsolatban szívesen idézzük az örökbecs latin mondást: varietas delectat, azaz a változatosság gyönyörködtet. Az aktuális mindennapok, a történeti emlékezés a mvészettörténeti tradíció és a kortárs intermediális mvészet a keresztmetszetében tárul fel érzéki tapasztalattá, revelációvá válva a 21. század nézje számára. Mert a mvekben ott vibrál az oldás és a kötés feszültsége, az eleve adott multikulturális helyzet és az ezzel járó elnyök, hátrányok. Körbepillantva úgy vélem, mi, szerencsés befogadók az elnyöket láthatjuk, az értékek összeadódását. Susan Bárdos-Dobbek drámaiságának transzparens kolorizmusa, Géza Hermann kíméletlen szinteség, önéletrajzi, kevertmédia-tablója mellett Mary KeczanEbos feminin érzékisége vagy Bálint Zsakó empatikus groteszkje ­ kiragadva egy-egy széls pontot ­ a

Re: InSitu

A Kanadai Magyar Mvészek Kollektívájának kiállítássorozata

Szentendre, MvészetMalom 2009. VIII. 23-ig Keszthely, Helikon Kastélymúzeum 2009. XI. 15-ig

szándékból, indíttatásból, ám olyan, a kiállítási mfaj lényegét, az ideiglenes állandóságot tartalmilag és formailag egyaránt kifejezni képes kiállítást, mint ez a tárlat a ,,magyar Montmarte-on", Szentendrén, azt hiszem kevés alkalommal. Ajándék is ez a tárlat: annak a 32 képzmvésznek az ajándéka, akik mveik és ez által életmvük újrapozícionálására vállalkoztak a szó konkrét és átvitt értelmében is. A Kanadai Magyar Mvészek Kollektívája által választott kiállításcím, a Re: InSitu egy

Kristi Ropeleski:

Fehér zaj, 2009 olaj, vászon, 234x94 cm

prizmához hasonlóan gyjti össze mindazt a sokféleséget, sokszínséget, amit magyar-

26

2009. október

kvalitásos példák, melyek igazolják a fentieket.

Korunk gyermekei vagyunk, s az emberi természet nem egészen idtlen esszencia, vagyis a történelmi szituációkban folyamatosan változik. A filozófusok, mint ismeretes, gondolataik által képesek átugorni az idt. Vélhetjük, a mvészek is megtehetik ezt képeik, malkotásaik által. Az itt szerepl munkák egy része valóban egészen konkrétan az emberi természettel, másik része inkább az idtlenséggel foglalkozik, st (nem is éppen véletlenül) a kett ­ többnyire ­ össze is ér. A látszólag heterogén összkép mögött lényegében két, a modern mvészetben alapvet vonulat különítdik el. Beszéljünk bár Anna Bíró textilbe sztt, visszafogott pátoszáról vagy Andrea Blanar magán- és történelmi mitológiájáról, Sophie Fekete-Fehér és István Kántor akció alapú, öntörvény képeirl, Judith Klugermann költi szimbolizmusa, Kristi Ropeleski szenzibilis fotórealizmusa, Clarissa SchmidtInglis és Andrea Szilasi kollázsportréi, Anna Torma pop artos iróniája ugyancsak a különbözség, a szuverén multikulturális kifejezési módok lehetségeinek ,,jelentéstartályait" tölti fel ­ bels és küls idsíkokat és az elhagyott, illetve megtalált térbeli szituációkat szintetizálva. Hasonlóképpen István Zsakó piktogramimitációihoz, Júlia Rajcsányi-Ciamarra absztakt expresszionista emléklapjaihoz, Emilia Kun manipulált fotófestményeihez, Miklós Rogan klasszikus absztrakt kompozícióihoz, Péter Pusztai dialektikus szürrealizmusához, Doreen Lindsay-Szilasi tájfilozófiájához, Alex Brzezinski szürreális és mégis szabályszer fotómotázsaihoz, Andrea de Gosztonyi tájképtriptichonjának kolorizmusához, Éva Ferenczy Reichmann kerámia ,,animációihoz", Mária Jankovics groteszk nyomatához. Mary Keczan-Ebos és Ági Kéri-Szeben képeit a nosztalgia hatja át, üzeneteik mégsem csupán az emóciókról szólnak. Jenatte Pekári az ers expresszivitást, a mfajbeli eklektikát kapcsolja össze az emlékezés és a fantázia kettssége kedvéért. Yvonne Singer szofisztikált videóinstallációjának már a címe is önmagáért beszél: Trouble with translation. Sándor Sipos naiv mvészet és a spirituális kifejezésmód által ihletett rajzának, Sheila Szabó Butler mvészkönyve egzotikumának, Gábor Szilasi szuggesztív fotóportréinak, Ági Zóni dunakavicsokat, köveket felidéz kerámiáinak, Bálint Zsakó egyszerre groteszk és érzékeny finomságú non-figurativitásának is természetesen egy-egy külön fejezetet kellene szentelnünk. Számbavételünk korántsem teljes, a folytatás legyen a nézk, a potenciális közönség feladata: nem haszontalan a 20. századi európai képzmvészet meghatározó kérdéseihez visszatérnünk, és nemcsak a stiláris, a formai kérdések tekintetében. Hiszen szellemisége, tartalmi jellege szempontjából is két pólus fogja át a bemutatott mveket: az emberi természet profanitása és a világunkat ,,felülíró" transzcendencia. Korunk gyermekei vagyunk, az emberi természet nem idtlen esszencia, vagyis a történelmi szituációkban változik szüntelenül. A mvészek, láthatjuk, átugrották az idt, k az id, a magyar-kanadai és nemzetközi mvészeti élet vagabondjai, bennünket is utazásra késztet utazók ­ utazzunk hát velük bels és küls tájakon a múltban, a jelenben és remélhetleg a jövben is ­ szem eltt tartva közös emberségünket. Ahogyan Weöres Sándor írta: ,,Fogd el a lélek árján fényl forró igéket: / táplálnak, melengetnek valahány világévet, / s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak, / a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet, / társukként megölelnek, és megint messze szállnak."

Magyar vándor

Peter Pusztai: Cím nélkül, 1980

akvarell, tempera, tus, papír, 45x46 cm

Sophie FeketeFehér: Roi-Soleil, 2007

olaj, vászon, fa, 82x41 cm

2009. október

27

osztrák, olasz tartományok és Szlovénia, azaz három ország

P. S Z A B Ó E R N

mvészei számára létrehozták a trigon-biennálékat. Amellett, hogy a regionalizmus, az Alpok-Adria régió kulturális-gazdasági egységét megfogalmazó gondolatának korai megjelenésére utal e kezdeményezés, alighanem amiatt is széles visszhangra talált az osztrák kulturális és politikai elit körében, mert hozzájárulhatott a Dél-Tirol miatt sokáig fagyos olaszosztrák, és a két világrendszer között mintegy valahol félúton elhelyezked Tito-féle Jugoszláviával való viszony javításához. 1963-ban indult el a trigon-biennálék sora osztrák, olasz és jugoszláv mvészek részvételével, majd a résztvev országok száma kibvült. Az 1991-es kiadás katalógusának a címlapján a ,,8x2 aus 7" felirat szerepel, ami azt jelenti, hogy az említett Kezdetben volt Wilfried Skreiner, a kiváló mvészettörténész, kritikus, országok mvészei mellett Nagy-Britannia, Franciaország, az (akkor már egyesült) két Németország és Magyarország alkotóinak mvei szerepeltek a tárlaton. 1966-ban elindították a stájerországi nemzetközi festheteket, amelyek meghívottjai szintén több országból érkeztek. A résztvevk általában egy-egy hónapot töltöttek a régió valamely festi vidékén, munkájukat a vendéglátók anyagokkal, költpénzzel támogatták ­ aminek a fontosságát aligha lehet hangsúlyozni abban az idszakban, amikor a mkereskedelem NyugatEurópa legtöbb országában is gyermekcipben járt. A meghívottak egy-egy ajándékba adott mvel honorálták a vendéglátók gondoskodását. A Neue Galerie és a kortárs magyar mvészet közötti kapcsolatok elmélyülése 1973-ban kezddött, Skreiner professzor mellett elssorban az akkori tartományi kultúrreferensnek, Prof. Kurt Jungwirth-nek (1970­1985) köszönheten. 1973-ban Attalai Gábor, Fajó János és Hencze Tamás volt a festhetek vendége, a következ évben Bak Imre, Mengyán András, Nádler István. Hogy miért éppen rájuk esett a választás, arról nem esik szó a katalógusban (az egyik résztvev szerint a Bécsben él Gáyor Tibor ajánlására). A következ évben elssorban pécsi, illetve szombathelyi mvészek felé fordult a szervezk érdekldése, majd a 80as évek közepén következett be újabb váltás, elssorban nyilván annak köszönheten, hogy Skreiner professzor elssorban Hegyi Lóránddal és Néray Katalinnal alakított ki szoros szakmai-baráti kapcsolatot. Ekkortól az újfestészet, a radikális eklektika különböz generációinak képviseli kaptak meghívást a festhetekre. Hogy a Neue Galerie milyen jelents szerepet játszott a kortárs, illetve a 20. századi magyar mvészet ausztriai megismertetésében, azt jól jelzi a magyar alkotók mveibl részben vagy egészben a galéria által rendezett tárlatok

sajtófotó

A leláncolt Teddy bear

Magyar mvészet a gráci Neue Galerie gyjteményében

Neue Galerie, Grác, 2009. IX. 6-ig

mvészetszervez, aki több mint negyedszázadon át (1966­1992) állt a gráci Neue Galerie élén. Kezdetben, mármint olyan értelemben is, hogy az neve jelképezi azt a nyitást, amely a stájerországi mvészeti életben a 60-as években végbement. A széles látókör szakember számára ez a nyitás egyet jelentett azzal a törekvéssel, hogy a valós és a képzeletbeli határok átlépésével kiemeli a régiót abból az elszigeteltségbl, amely a háború utáni másfél évtizedben jellemezte, ellentétben Béccsel, ahol már az 50-es évek elején nemzetközi rangú mvészek képviselték a nonfiguratív törekvéseket (elssorban a Galerie Nächst St. Stephannak köszönheten), s ahol a 60-as évek elején már nyilvános

sora. Kassák mveibl már négy évvel halála után, 1971-ben emlékkiállítást rendeztek itt, amelyet Gáyor Tibor, Maurer Dóra (mindkett 1975-ben), Pinczehelyi Sándor (1986), Birkás Ákos (1987, 1991), Nádler István (1990), Borbás Klára (1990), El-Hasszán Róza (1995) egyéni bemutatója követett. A csoportos tárlatok sorát 1983-ban a Pécs-Baranya térségben dolgozó mvészek kiállítása nyitotta meg, s a Drei Generationen ungarischer Künstler cím, Néray Katalin által gondozott bemutató folytatta. 1990-ben Kunst der 80er Jahre címmel a Neue Galerie anyagában rzött mvekbl

El-Hasszán Róza: Kifeszített

objekt (Kifeszített gubanc), 1995 vas, elektromos kábelek, 25x60x20 cm

utcai tevékenységükkel is fölhívták magukra a közönség (és a rend reinek) figyelmét a Wiener Aktionismus mvészei. A fontos mvészeti események sora a 60-as évek elején indult meg Grácban, amikor az

2009. október

28

egykori osztrák hercegség területén ma létez

rendeztek csoportos tárlatot, 1996­98-ban pedig három helyszínen is közönség elé került (a budapesti Ludwig Múzeumban, a gráci Neue Galerie-ben, illetve az antwerpeni MUHKÁ-ban) a Jenseits von Kunst cím kiállítás, amelyet Peter Weibel koncipiált, rendezett, s amely jóval szélesebben vonta meg a bemutatásra érdemes mvészek körét, mint az elbbi kiállítás, mintegy kicsiben megellegezve a mostani bemutatót. A következ évtl jelentek meg magyar alkotók a trigon-kiállításokon, az 1989-esen Szalai Tibor, az 1991-esen Sugár János és Trombitás Tamás állított ki. Az együttmködés majd négy évtizede alatt a Neue Gelerieben jelents gyjtemény alakult ki kortárs magyar mvészek alkotásaiból. Ezek közül válogat a hetven magyar mvész mintegy kétszáz alkotását bemutató tárlat, a Neue Galerie Graz am Landesmuseum Joanneum kiállítása, amely az Peter Peer, tudományos tanácsadó Fabényi Júlia mvészettörténész, korábban a Szombathelyi Képtár, jelenleg a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, aki az összeállítást a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyjteményébl válogatott mvekkel egészítette ki, részben kortárs alkotásokkal, részben, mintegy felvezetésként az 1960­90-es évek mvészetéhez, a klasszikus avantgárd (Bortnyik Sándor, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Victor Vasarely és mások) mveivel. Az utóbbi munkák azonban egy-két kivétellel sajnos nem szerepelnek a katalógusban. Kétféleképpen is értelmezhetjük a kiállítás címét, a német ,,akzent" szó ugyanis egyszerre jelent hangsúlyt és ékezetet. Az egyik jelentés szerint a tárlat a kortárs magyar mvészetre helyezi a hangsúlyt, azaz azt helyezi középpontba, mutatja be az osztrák közönségnek, ami igen bölcs, derék dolog, különösen, hogy ilyen nagyszámú alkotó tekintélyes mennyiség munkájáról van szó, igazán nem háríthatjuk a felelsséget szomszédainkra, hogy még mindig nem ismerik eléggé mvészetünket a határokon túl. A tárlat fontosságát növeli, hogy egy olyan nagyszabású sorozatba illeszkedik, amelynek elz állomása az elmúlt évben az 1960­1990 közötti olasz mvészetet mutatta be Viaggio in Italia címmel. A kifejezés másik értelmezése arra is utalhat viszont, hogy milyen ékezeteket használva, azaz milyen akcentussal beszélik a kortárs magyar mvészet képviseli azt a nyelvet, amelyet a mvészet manapság használ, milyen jellegzetes fordulatokkal, sajátosságokkal képes gazdagítani azt, felhívhatja a figyelmet azokra a körülményekre, amelyek között fejldött, vagy éppen amelyek gátolták abban, hogy artikulációja a hazai közönség és a nemzetközi publikum számára egyaránt érthet legyen. Ha pedig ezekre a körülményekre és a fönt leírt eseménysorra gondolunk, mindjárt azt is meg kell állapítanunk, hogy aligha van olyan intézmény közel s távol a magyar határtól, amelynek mködése olyan fontos, jótékony hatású lett volna az elmúlt évtizedekben, mint éppen a grazi Neue Galerie-é, s tágabban a stájer fváros kulturális intézménysajtófotó sajtófotó

Akzent Ungarn címet viseli. Kurátorok: Christa Steinle és

mvészet számára a járható utat egyedül a tradíciók és a kortárs értékek ötvözése, a párbeszéd jelenti, nem pedig az a monolitikus rendszer, amelyet Aczél György három T-re, a támogatásra, trésre és tiltásra alapozott mvészetpolitikája alakított ki. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha az összeállítás alaposabb tanulmányozása után világossá válik, hogy a legutóbbi négy évtized magyar mvészetének csak egy ­ kétségtelenül igen fontos ­ szeletét reprezentálja a látványos tárlat és a tartalmas, reprezentatív katalógus. Felvetdhet például a kérdés, hogy ha már az összefüggések érzékeltetése

Kelemen Károly: Prometheus-Teddy, 1986 olaj, vászon, 250x300 cm

Halász Károly: Magánközvetítés (13 db-os sorozat), 1975­1976 20,9x14,7 cm

rendszeréé. Mindaz, ami ott történt ugyanis, világosan érzékeltette a közeli vasfüggönyön túli alkotókkal is, hogy a

2009. október

29

kózás fontosságát valló Ipartervesekkel, a hazai tradíciók sokszínségére, a modernitás és a politikum, illetve a magas és a népi kultúra ötvözésének a lehetségére alapozták törekvéseiket. Nem jelennek meg a ,,másféle realizmusok", a szentendrei Vajda Lajos Stúdió mvészei, a Samu Géza körül csoportosult, a 80-as években jelents teljesítményeket létrehozó alkotók, a ,,kék acél" mvészei Gerber Páltól és Kicsiny Balázstól Lois Viktorig, Móder Rezstl Kungl Györgyig és még persze sokan mások, akik a kortárs magyar mvészet igen karakteres ­ és a kortárs magyar mvészet karakterét meghatározó képviseli. Ez a hiánylista részben válasz is arra a kérdésre, amelyet a katalógusban közölt tanulmányában Fabényi Júlia tesz föl a 90-es években, nevezetesen arra, hogy mi is az oka annak a ,,Bewertungsdefizitnek" azaz elismeréshiánynak, amely a rendszerváltozás óta is meghatározza a kortárs magyar mvészet helyét és közérzetét. A válasz másik felét Hegyi Lóránd ,,személyes megjegyzései" adják meg a 80-as évekrl, amelyek jól érzékeltetik azt a folyamatot, amelynek során az újfestiség, a radikális eklektika mvészeinek alkotásai nagy számban kerültek a grazi gyjteménybe (is) ­ miközben más fontos tendenciák hiányoznak, illetve például a legfiatalabb generációk konceptuális törekvéseit bemutató fejezet kissé elnagyoltra sikeredett. A kortárs magyar mvészet történetét persze nem Grácban kell megírni, hanem Budapesten, Pécsett vagy éppen

sajtófotó

Székesfehérvárott, s ehhez a történethez mindenképpen érdekes, izgalmas adalékokat szolgáltat a tárlat a Neue Galerieben, ahol a rendezk hat nagy egységre bontva állítják ki a festményeket, grafikákat, plasztikákat, fotókat, dokumentumokat. Kassák, Hencze Tamás, Mengyán András, Gáyor Tibor, Fajó János, Maurer Dóra és mások mveivel indul a kiállítás a Geometrikus és konstruktív absztrakció cím fejezettel, amelyet az Optikai illúzió (Vasarely, Mengyán, Hencze), a Forma és jel (Keser, Birkás, Mulasics, Mazzag, Körösényi), az Absztrakt gesztusfestészet (Nádler, Soós, Pollacsek, Bernáth, Szörtsey), az Individuális mitológiák (Lakner, Konkoly, Pinczehelyi, Fehér), a Konceptuális törekvések (Attalai, Szcs Attila, Erdély, Mauer, Hajas) cím fejezetek követnek. A fejezetek egymásutánja, egyes alkotók ide- vagy odasorolása, alighanem vitára ösztönöz majd néhány szakembert. Az azonban kétségtelen, hogy olyan összefüggéseket is föltár a tárlat s a katalógus, amelyek bizonyos távlatból, a hazaitól eltér perspektívából szemlélve meggyzbbnek tnnek, mint közvetlen közelrl nézve. Olykor pedig annak örülünk, hogy jó helyen látunk újra izgalmas mveket, mint például a 70-es, 80as évek fordulóján új mveivel, a Rabinec Stúdió megalapításával a kortárs mvészetben valóban fontos szerepet játszó Kelemen Károly egyik alkotását, a Prometheus-Teddyt. Jó tudni, hogy ez a láncait feszeget magyar plüssmaci elkészülte után alig néhány évvel a Neue Galerie birtokába került Fehér László Oszlopok cím alkotásával együtt, és szerepelt a bécsi Museum Moderner

sajtófotó

Birkás Ákos: Fej, 1986

olaj, vászon, 200x140 cm

céljából Bortnyik-, Kassák-, Moholy-Nagy-, Vasarely-mvekkel egészítették ki a kortárs anyagot, miért hiányzik Martyn Ferenc, akinek jelentsége mind a tárlaton ersen hangsúlyozott pécsi iskola, mind a modern magyar mvészet egésze szempontjából vitathatatlan. Vagy az, hogy miért nem történik még említés sem a Szürenon-mozgalomról,

Keserü Ilona:

Nyolcas kép, 1966 olaj, fa, 70x101 cm

illetve -kiállításokról, amelyek ­ ellentétben az elssorban a nyugati trendekhez való felzár-

Kunst emlékezetes 1989-es tárlatán is, amely az (akkori) Utolsó 10 év mvészetét mutatta be.

30

2009. október

Az álom rendje

PAPP OSZKÁR

Örömakkordok

A 1 0 5 é v e s L o s s o n c z y Ta m á s f r i s s a l k o t á s a i r ó l

Magyar Nemzeti Galéria, 2009. IX. 6-ig

Az Örömakkordok-sorozata a nyitánya annak a kiállításnak, amivel a Magyar Nemzeti Galériában 105. születésnapján ajándékozott meg minket Lossonczy Tamás. Képcsaládok egymást is értelmez és kiegészít ciklusai, grafikák, kollázsok, színes papírplasztikák sorjáznak gazdag mfaji változatokban itt az utóbbi öt év burjánzó termésébl. Elzen, centenáriuma tájt, jó néhány visszatekint bemutató idézte a monumentális életmvet, a mcsarnoki nagy tárlat mellett például az 1945­50-es periódusból való grafikáit az Ernst Múzeumban, az újabbakat a Fészekben láthattuk, szellempezsdít mfajötlet, színes kollázs-papírplasztikáit pedig az Epreskertben. Azóta kisebb, nagyrészt vidéki, többnyire visszatekint bemutatók mellett mintegy átvezetként a mostani kiállításhoz újabb képeibl, illetve kollázsaiból, rajzaiból jószerivel csak a Párizsi Kék Szalonban és egy alkalommal a Közép-európai Egyetem bemutatóján találkozhattunk szkebb válogatott kollekciókkal. Ez a kiállítás tehát reveláció. Személyesen, az én számomra festként is, újból ­ ezért a tárgyilagosságból olykor talán ellobogó hangulatvétel. A csoda nem a manualitás ,,100 éven túl is lehet"-je, és hogy szinte érezheten a szellem ereje és a lélek tüze tartja, lendíti az ecsetet, az ollót, a rajzeszközt, hanem az, hogy a Lossonczy-életm szervesen épül tovább és aszúsodik lakonikus tömörségvé szemünk eltt az utóbbi öt évben is, ritmikusan szabad, személyes stílusszinkronitásával újítva és átemelve induló századunkba az elz század avantgárd mvészetének tudattágító lényegét. Az alaphang az Örömakkordok színes, világos lendülete 2004bl, és kiegészít ellenpont hozzá ugyanezen évbl a Vigyázó szemek-sorozat: a felszabadult der és a lényeglátó szem-

benézés együtt, ez Lossonczy. Kultúránk történelmi mélybeágyazottságát is idézi ez az itt látható ,,szemes" sor: az izzó tekintet szemábrák ezeken a képeken mindig háromszögmotívumok közegében, azok felelget, kísér szólamával mutatkoznak és mutatnak vissza az smediterráneum óta él, alakváltó ,,Horuszszem", ,,Isten-szem", ,,Delta" magasabb kozmikus rendet jelz alapszimbólumára. Elz évtizedeihez hasonlóan üdíten színes-kócos elkanyarodások is kísérik az építkez gondolatok f képáramlatait, mint például az Egy gyilkosság utóíze 2004-bl, a Megtörve 2005-bl vagy néhány késbbi, cím nélküli vászon. A 2005-ös év továbblép, idleges témaváltása a Súlyok és vonzások-sor plasztikus illúziójú darabjai az 1963-as svilágban tetz, régebbi ,,szürrealisztikus" és ,,figuratív" ­ mindkett idézjelben! ­ Lossonczyarculatot idézik, de ezúttal a komor-vészes mély szürkék és feketék bölcs meleg barnává szelídülnek, a plasztikus formációkban pedig több a der, már-már az anekdotikus játékosság. Az év másik figyelemre méltó mfajváltásnak vagy akár kezdésnek értékelhet fordulata a színes körrajzoszlopok megjelenése az eddigi papírkollázs-plasztikák mellé, után. A felfedez festi kóborlások ­ amit háttérként ezerszámra kísérnek a kiállításon épp csak jelzett rajzok, százával a kisebb-nagyobb kollázsok ­ arra késztetik a mestert, mint pályáján eddig is vissza-visszatéren, így 2006-ban is, hogy ert gyjtend, helyezkedjen egy idre mintegy ,,szellemi alapállásba", hogy mvészete alapprincípiumait rendezve léphessen tovább,

Lossonczy Tamás

Papp Oszkárral

fotó: Berényi Zsuzsa

2009. október

31

Lossonczy Tamás: Örök

visszatérés (sorozat), 2008 olaj, vászon, 300x80 cm

magasabbra. Ezt mutatják a Pont és vonal szerelme vásznai. Mintha a 40-es évek szikár spárga-vonalkonstrukcióinak és ,,körös" képmeditációinak újjászület metamorfózisai lennének: villódzóan felizzó színekkel ugyan, de élesített gondolatú, szinte csupaszra összevont képtérvázak. Természetes, hogy a következ év termése laza, szinte koreografált ritmusú gesztusokat közvetít, improvizatív képsor. Emlékeztetnek ugyan a tárlatnyitó Örömakkordokra, de a hangsúly ezúttal az akkordokra helyezdik, mélyebb, tompább, olykor osztott színtérben kalligrafikus, néhol asszociatív ecsetrajzú motívumok villódznak könnyedén. Nem késik a távlatosan visszatekint együvémarkolás és -emelés összegez gesztusa sem. Az Örök visszatérés 2008-as képoszlopsora a régebbi ­ Kút (1970), Vízi világ (1977), Keserves szépség (1993) cím ­ képek vertikalitását idézi, és felel rájuk szinte szakrális térbe kívánkozva, valamiféle ,,profán-szent" kápolnába elképzelheten; analógiaként óhatatlanul az öregkori Matisse és Picasso ,,kápolnázásait" juttatva eszünkbe. Az Örök visszatérés kék pászmáin az égkékek végtelenbe

mélyülnek, sárgái a napfény párlatai, kristályos és biomorf alakzatait tisztán csendül vagy széles dallamú ecsetvonalak ütemezik. Mindenbl, csak ami a legszükségesebb: monumentális képaxiómák. Hasonlóan szintézis karakter képciklus a legújabb Jó rendre vágyunk, ami egyúttal a kiállítás gondolati ívét is tükrözve zárja le. Az, hogy ez észrevevdik, Dévényi István ért, a gazdag ,,képanyag-partitúrából" válogató, rendez, mintegy ,,karmesteri" munkáját dicséri. A Jó rendre vágyunk-ciklus továbblép válasz ugyanis az Örömakkordok és Pont és vonal szerelme cím sorozatokban intonált alaptémákra is: a lelkes-élénkekbl bölcsmelegekké váló színterekben a vonalak megmozdulva ütemes ritmusdallamokként fókuszálódnak egy-egy pontgócban, újabb variációjaként ellentétesnek tn képelemek komplementer együttélésének. A mostani, 2009-es év ­ illetve félév, hiszen a kiállítás nyári ­ az elz év vertikális képaxiómáinak szintézisattitdjét egy-két, szinte végletekig szkszavú kollázs-felkiáltójellel folytatja ­ és mellettük több grafikai ötletmorzsát, kezdéslehetséget is csillogtat, például néhány színes fejmotívumot vagy a Kedv és élet ecsetfutamait, jelezve Lossonczy kiapadhatatlan alkotói invencióját ­ szerencsénkre, örömünkre.

Lossonczy Tamás: Örök

visszatérés (sorozat), 2008 olaj, vászon, 300x80 cm

32

2009. október

fotó: Berényi Zsuzsa

Lehet borúnk, jogos borúnk is az öröm mellé: egy kis, a mestert bemutató portréfilm kíséri a kiállítást, aminek a személyesség közvetlenségén túl mvészettörténeti súlyt az ad, hogy legalább emlékeztetül bemutatja Lossonczy egyetlen, anyagban is megvalósult köztéri mvét ­ Passuth Krisztina lényegre tapintó tömör kommentárjával: az egyik római metróállomáson lév ,,táncos" mozaikot. Igen: egyetlen, és Rómában látható. Lehet szidni ama elz, négy évtizedes zsákutca mulasztásait (1949­1989) ­ pótolhatatlan hiátus mvészetünkben is. De azóta eltelt újabb húsz év! Örüljön inkább szemünk-lelkünk a láthatóknak, a születésnapos alkotó-ajándékozó szándéka szerint is, mert Lossonczy örömet nyújtani, gyönyörködtetni akar minden ecsetvonásával. Örömet, gyönyörséget ­ de embernek valót, emberré emelt nyújt képeivel. Ez az öröm nem az önösség-árnyékú birtoklás vagy a puszta vidámság önfeledt öröme, hanem a világra, annak még ismeretlen arcára való felfedez ráébredés átérzett, mentális megtágulása és gyönyörsége a megismerésben eddigi, mással való egyesülés elkülönültséget oldó szellemi násza. Hamvas Béla mutatott rá annak idején az Európai Iskola Index-sorozatának egyik kis füzetkéjében ­ és ez a kiállítás újból ezt bizonyítja ­, hogy Lossonczy képsrítéseit a ,,Yantra" szintjére fokozza, koncentrált ,,meditációs objektummá" téve azokat, lehetséget nyújtva ez által a szemlélnek az elmélyült lét-katarzis megélésére. Ez az igazi öröm, gyönyörség, a mvészettel élésnek az értelme, értéke, a malkotás befejezdése a befogadás avató élményében.

fotó: Berényi Zsuzsa

Lossonczy Tamás: Anonymus

LÓSKA LAJOS

befutott, 2008, papír, pitt kréta, 21x29,8 cm

Vonalak metszette formák

K o n o k Ta m á s f e s t m é n y e i a t e m p l o m t é r b e n

Fvárosi Képtár-Kiscelli Múzeum, Templomtér, 2009. VIII. 2-ig

Konok Tamás nagyméret, a vonalak és homogén színmezk együttesére épül munkái az idén nyáron is elgondolkodtatták, ugyanakkor el is gyönyörködtették a látogatót elvont poézisükkel, szín- és formaharmóniájukkal a Kiscelli Múzeum templomterében. Mieltt azonban a tárlatot bemutatnám, érdemes felidézni a mvész több mint fél évszázados pályájának néhány fontosabb állomását. Konok Tamás 1953-ban végzett a budapesti Képzmvészeti Fiskolán. 1958-ban Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1959-ben elhagyta az országot, és Párizsban telepedett le. Els egyéni kiállítását a francia fvárosban, a Galerie Lambertben rendezte1960ban. A 60-as évek végén Franciaországból Svájcba került, 1971tl huszonöt évig mködött együtt a zürichi Galerie Schlégllel. Ekkortájt alakította ki saját, oldott geometrikus stílusát, amely - bár ösztöndíjjal járt az Egyesült Államokban - nem az ottani pop, majd minimal irányzatokból, hanem a svájci konkrét mvészet eredményeibl nyert ösztönzést. E korszakáról egy korábbi beszélgetésünk alkalmával maga is így vall: ,,Új ismertségi körre tettem szert Svájcban. Megismertem Max Billt, Richard Paul Lhoset,Verena Lövensberget, Vivarellit. Ez volt a Zürichi Iskola, a konkrét mvészek csoportja."1 (A társulás tagjainak munkáiból a közelmúltban láthattunk kiállítást Veszprémben, a Vass László-gyjteményben2 .)

Konok Tamás: Áttört négyzet, 2008

akril, vászon, 180x200 cm

2009. október

33

majd egy könnyedebb, világosabb kompozíció következett, az Opaline (2009). Világosszürke felületén egy kisebb, zöldesszürke négyzetes formából vékony vonalak újabb mezket metszenek ki. Ezt a statikus nyugalmat felül és alul két hangsúlyos, egy L-alakú és egy megközelítleg téglalap formájú folt, illetve egy jobbra dl négyzetet kirajzoló piros vonal töri meg. A nagy terem bal oldalának jelents részét Az eltntek emlékére I-III (2006) cím hatalmas, fekete, alul színes négyzetecskékkel díszített triptichon uralta. Ezt a Zöld graphidion (2007), majd a Szürke graphidion (2007) követte. Ez utóbbi m feszültségét ugyancsak az a kompozíciós megoldás adja, hogy a statikus derékszög formákat az enyhén megdlt vonalak kibillentik egyensúlyi helyzetükbl. A rendet és ünnepélyességet sugárzó alkotások szemlélése közben pillantásom óhatatlanul vissza-visszatért a Márvány (2009) cím képre, mely színességével, oldottabb felületével elütött a szigorúbban szerkesztett társaitól. F eleme a szürke alapon megjelen márványos, a két szélén hullámos mez, melyet különböz vastagságú piros vonalak, sávok szelnek át, az egyik ilyen fehér végét egy kis lilás pötty nyomja lefelé libikókaszeren. A képmez alját egy hangsúlyos fekete téglalap forma zárja. A vonalak és a geometrikus elemek elvontságával szemben ezen

Konok Tamás: Márvány, 2009

akril, vászon, 170x200 cm

Az elvont formákból építkez nonfiguratív festészettel kapcsolatban gyakran elhangzik az a kijelentés, hogy az absztrakt képeket alkotó mvész nem a természetet, a látványt másolja, hanem új formákat teremt, másképpen szólva a gondolatait tárgyiasítja. Ezt a jelkép és narráció nélküli állapotot fogalmazza meg a konkrét mvészet kiáltványa is, melyben ­ többek között - az olvasható, hogy a malkotás létrejöttét nem motiválhatják sem az érzékek, sem az érzelmek, és természetesen a látvány sem. A kompozíció kizárólag foltokból és színekbl épülhet fel, és jelentése nem lehet telen ábrázolásmódot hangsúlyozták késbb azután a különböz neoavantgárd irányzatok, így a koncept art, valamint a minimal art képviseli is: ,,A hangulatot, az ízlést és más szeszélyeket a mvészetbl ki kell zárni" (Sol Lewitt3). A posztmodern megenged jellegének köszönheten továbbra is virágozhatnak az analitikus avantgárd irányzatok is, akár konkrétnak, akár elvontnak nevezzük ket. Meggyz példa erre Konok Tamás komoly és tiszta piktúrája. E rövid történeti áttekintés után térjünk vissza a tárlathoz! A misztikus, homályos templomtérben a mvész legújabb, az elmúlt öt esztendben készült alkotásaival találkozhatott a látogató. A terembe lépve az els, majd hogy nem monokróm képeken a fekete-fehér csíkok, valamint a matt és a fényes fekete alakzatok ritmikus ismétldése a mozgás, a dinamikusság

az alkotáson a líra poézisa és némi könnyed játékosság is jelen van, érzékletesebbé téve a szigorú geometriát. Ez az oldottabb geometria, mely már a 70-es évek els felében, stílusa kialakításakor is meghatározta a kifejezésmódját - és amellyel kapcsolatban analógiaként megemlíthetjük Ben Nicholson festészetét -, a legújabb munkáin ismét megmutatkozik. De sietek hozzátenni, hogy Konok mvészete mindig is pulzált, mindig is készített szinte egy idben érzékletesebb, színesebb és szinte teljesen elvont festményeket, strukturálisakat és szinte már a minimalhoz közelít matt és fényes fekete képeket (Graphidion, 2008), színes síkgeometrikus alkotásokat, melyek a jelen kiállításon fleg az apszisban sorakoztak (Vörös graphidion, 2008 stb.). A tárlaton szerepl, a közelmúltban született közel negyedszáz tott kötött mfajon belüli - sokszínségét. Bepillantást enged alkotásmódjába, ars poeticájába, amelyet maga a következképpen jellemzett: ,,A képarchitektúrámnak vagy a vonalrendbl alakult vékonytest architektúrának van egy modellje, amibl felépül. Ez a téranyagnak, a formának, a vonalnak az együttese, mely spontánul festett, végtelenre utaló többréteg tér. Az abban megjelen formát egy vonalrend zárja le. Mindez a térnek, az idnek, a metafizikus világ felé irányuló transzcendens vágynak a kifejezdése, mindannak, ami gyermekkorom óta izgat: a világ keletkezése, a születés, az elmúlás, a halál utáni kérdjelek, a gondolkodás idbeli tere, a makrokozmosz fantasztikuma. A kozmosz rendje, a káosz állapota és a kett közötti döntés kérdése."4 (A mvész angol és francia nyel oeuvre katalógusának bemutatására októberben kerül sor a Széchenyi Irodalmi és Mvészeti Akadémián).

Jegyzetek 1 Lóska Lajos: Képtörténetek. Mterem beszélgetések, Budapest, 2008, 152. 2 Kaszás Gábor: Konkrét. A svájci iskola Vass László gyjteményében, Új Mvészet, 2009/7, 30-31. 3 Kortárs képzmvészeti szöveggyjtemény (szerk.: Lengyel András és Tolvaly Ern), Budapest, 1995, 209. 4 Lóska Lajos: uo., 153.

más, csak önmaga. Ezt az analitikus és személy- alkotás hen tükrözi Konok Tamás mvészetének - az általa válasz-

34

2009. október

érzetétét sugallta (Vonalmozgások I-III, 2007),

Az álom rendje

TASNÁDY ATTILA

Semmit tevés

Yves Klein Ugrás a semmibe ­ Kelemen Károly olvasatában

Memoart Galéria, 2009. IX. 20-ig

,,A semmi elleni harc sok-sok módja között a fényképezés az egyik legjobb, ez az a tevékenység, amit korán meg kéne tanítani a gyerekeknek, mert fegyelmet, esztétikai képzettséget, jó szemet és biztos ujjakat igényel" ­ ez a naivan didaktikus, egyúttal iróniába hajló mondat Julio Cortázar Nagyítás (eredetileg Las babas del diablo, azaz Ördögnyál, ami magyarul ,,ökörnyálat" jelent) cím novellájában olvasható. Kelemen Károly új kiállítását szemlélve akadhat olyan néz, aki nem tud majd szabadulni az említett irodalmi m (meg persze az Antonioni-film) és a látottak közötti rokon vonások keresésének kényszere alól, de errl majd késbb. Kelemen Károly mostani és az elz, Memoart Galéria-beli kiállítása között fél év sem telt el, de az akkor és a most kiállított mveket mintegy harminc év választja el egymástól. A korábbiak 1978-79-ben készültek, míg a jelen kiállítás képei vadonatújak. A mvész mindkét esetben fényképeket állított ki. Yves Klein Ugrás a semmibe cím világhír fotója Kelemen Károly mindkét fotósorozatán szerepel. A régebbi mvek egy részén ez a kép vetül rá az él modellekre. Az újakon e fénykép egyes részleteit nagyította és Photoshop-technikával manipulálta a mvész. Így jött létre a kilenc nagyméret, kb. 120 x 100-as nagyítás. A két kiállítás így nyilvánvalóan kiegészíti, értelmezi egymást, de az újabbnak nincs semmiféle ,,vissza a kezdetekhez" vagy ,,akkor és most" felhangja. Sokkal inkább a mvész pályájának egy kezdeti pontja, illetve most egy aktuális pillanatképe bontakozik ki. Az új mveken rejtetten vagy nyilvánvalóbb módon Kelemen Károly mvészetének egyes korszakaiból számos jellegzetes vonás bukkan fel. Az Örök elvágyódás cím például idézi a mvész egy korábbi sorozatát, az Örök elvágyódás Utazási Irodát. Kelemen Károly mindig is helyezett különféle ,,rátéteket" mveinek felületére, itt rejtélyes fényl gömbök azok, amelyek kizökkentenek egy egységesnek tn összhatásból. Azokon a képeken ugyanis, amelyeken az égbolt látható, az égen feltnik egy vagy több gömb (nimbusz? a Nap, a Hold vagy más égitest? aura? halo-jelenség? UFO? gömbvillám?), melyeknek konkrét körvonalai teljesen különböznek a többi képtárgy elmosódott határvonalaitól. Az Yves Kleint ábrázoló részleten ugyanakkor mintha transzcendenciára utalna, hogy a három egymás fölött lebeg gömb révén kirajzolódik egy, a lefelé tartó ugrással ellentétes, éppen felfelé mutató irányultság is. A figuralitás szintjén két beavatkozás különösen feltn

metszeteinek alakjai kaptak Jake és Dino Chapman Insult to Injury cím sorozatán. A másik ilyen megoldás valóságos optikai trükk: az eredeti fotó biciklistája szinte a néz szeme eltt változik folyamatosan oda-vissza szamáron ül férfivá. Az egyes részletek merev négyzetes, ám egyúttal lágy és zselészer raszterháló mögé kerülnek, mintha a tárgyak meglehetsen durva, nagyméret pixelekbl bontakoznának ki. Ezeket az ,,alkotóelemeket" a mvész hozza létre a számítógépes programmal (ez az eljárás kicsit emlékeztet Roy Lichtensteinéhez, aki megfestette a raszterpontokat). A Kelemen Károly készítette fénykép azonban valójában rendkívül finom felbontású, a fekete és a fehér közötti szürke átmenet megszámlálhatatlan

Kelemen Károly: No. 4, 2009,

150x127 cm, gicleé-nyomat

2009. október

az eredeti mhöz képest: Yves Klein bohócmaszkot kap, némiképp hasonlóan, ahogy Goya A háború borzalmai-

35

Kelemen Károly-háromszög. Kelemen Károly mvészi alkotásmódjában szokásos eljárás a felnagyítás, mégis a nagyítás mozzanatának irodalmi és filmes jelentsége kibvíti az interpretációs lehetségeket. Mély és lényegi rokonság látszik körvonalazódni e mvek között. Már Cortázar története, amely korábban készült, mint Yves Klein fényképe, ,,üreg (R? T. A.), amit el kell mesélni", továbbá a novellabeli szke n szeme ,,úgy csapott le a dolgokra, mint két sasmadár, két UGRÁS AZ RBE (kiemelés: T. A.), két zöld iszaphullám." A novellában a halált jelképez férfi Yves Klein bohócmaszkját idézi: ,,az arca többi része viszont merev volt, egy lisztes arcú bohócra vagy egy vér nélküli emberre hasonlított." Az ­ egyébként szintén lisztes arcú ­ pantomimesek, akik Antonioni filmjében is felbukkannak ­ a semmivel dolgoznak, ez malkotásuk médiuma. Az utánzás, a mimézis így a semmi megismétlése, pontosabban láthatóvá tétele. A semmi a látszatdolgok felszaporodásából nyeri erejét. Minél több a különféle látványelem, annál ersebb az r jelenléte. Kelemen Károly aligha kíván részt venni a hamis teremtésnek ebben az aktusában, részben talán ezért dolgozik ,,hozott anyagból", és ezért igen alkalmas számára a virtuális térben mköd, vagyis megfoghatatlan digitális technika. A semmi az, ami idnként bohócmaszkban a látható tárgyak mögül elvigyorog? Megpróbálja elhívni és megmutatni ezt az arcot. E folyamat során végül eljut a kép atomikus alapegységeiig, láthatóvá teszi a pixeleket vagy raszterponKelemen Károly: No. 2, 2009,

150x127 cm, gicleé-nyomat

árnyalatával. Az összkép helyenként a részletek felismerhetetlensége révén a valóságábrázolás és az absztrakció határán egyensúlyoz. Az eredeti fotó és az új mvek között ott van a nagyítás (és az átváltoztatás) mozzanata. Így kialakul egy Yves Klein­Cortázar/Antonioni­

tokat, és azt is, hogy mögöttük nincs élet, a semmi leselkedik, az r tátong. Visszatérve e cikk címéhez és kezd mondatához: Kelemen Károly fényképei talán éppen a ,,semmit tevés" (ami persze nem azonos a köznapi ,,semmittevéssel"), vagyis a semmi képi ábrázolása által veszik ki részüket a semmi elleni hadakozásból.

RADNÓTI SÁNDOR

Négyen a Káli-medencébl

H e n c z e Ta m á s , K l i m ó K á r o l y, N á d l e r I s t v á n é s Tr o m b i t á s Ta m á s k i á l l í t á s a

G13 Galéria, 2009. IX. 3­X. 31.

Nincsenek már irányzatok. Követk talán vannak, egy-egy fiatal mvész, akinek a munkáin valakinek a hatását föl lehet ismerni, vannak érdekérvényesít és baráti csoportosulások, néhány ­ leginkább két ­ mvész ideigóráig közös pályán haladhat, de nincsenek nagy történetek, amelyek közös feladatokat jelölnének ki, vagy amelyek közös alakzatba rendeznének mvészi törekvéseket. A Nyolcak, a KÚT, az Európai Iskola, az Iparterv, a Szürenon ideje lejárt. S ennek megfelelen nincsenek közös stílusok, csak személyes stílusok, gesz36

2009. október

A négy fontos mvészt, aki a G13 Galériában kiállít, sem rokonítja semmi egymással. Az a véletlen körülmény hozta össze ket, hogy mindegyiküknek mterme, nyári szállása van a Káli-medencében, és az a kurátori ötlet, kíváncsiság, hogy mit alkottak ezen a nyáron. Tisztán külsdlegesen lehetne erltetni bizonyos közös vonásokat, például azt, hogy a Káli-medence, általánosabban a natúra egyikük képén sem tnik fel, vagy hogy többé-kevésbé nonfiguratív mvekrl van szó. De az ilyen mesterséges egyezéseket a néz egyetlen körbetekintéssel ledönti, észlelvén, hogy mind a négy fest másra

tusok és formanyelvek.

törekszik, képei másról szólnak, más várakozásokat keltenek és elégítenek ki. Vagyis hogy független, érett, a maguk útját járó mvészek. Nézzük Hencze mester páros képének nyílegyenes vonallal elválasztott piros, illetve fekete monokróm alsó felét, s ennek tökéletes csendje fölött a Rohrschach-tesztre emlékeztet, fekete, illetve piros alakzat hangos kérdését, amelyet a néznek föltesz. Vagy más képén a szignatúrájává vált neonos derengést. Nézzük Klimó mester vöröseinek szenvedélyes izzását, vulkanikus erupcióit, melyek bárhol tnnek fel, képei centrumává válnak. Nézzük Nádler mester nagy kompozícióiban az alkotás folyamatának, történésének, a kéz mozdulatának megörökítését, a mvet mint eseményt. Nézzük Trombitás mester titokzatos jeleinek sorozatát, amelyet a finom elmozdulások a síkban és a térben dinamizálnak. Azért illenek olyan jól egymáshoz ezen az alkalmi találkozón, mert nincs közük egymáshoz, nem egymással, hanem velünk, a nézkkel kommunikálnak. S hogy mindennek mi köze a Káli-medencéhez? Errl keveset mondhatunk. Úgy látszik a Pannontengerre rétegzd, megragadó táj kedvet és békét kínál az elmélyült alkotáshoz. Mintha nem Magyarországon lennénk.

Kiállítási enterir

Az álomKörkép rendje

GOSZTOLA ANNAMÁRIA

Németh István: Az élet csalfa tükrei

Holland életképfestészet Rembrandt korában

Typotex Kiadó, Budapest, 2008

Huncut tekintet, megadó arckifejezés, beszédes kézjáték. Elször ez tnik fel az olvasónak, ha kezébe veszi Németh István Az élet csalfa tükrei. Holland életképfestészet Rembrandt korában címmel 2008-ban a Typotex kiadó Képfilozófiák sorozatában megjelent könyvét.1 A ketts címlap tetejére vágott három kerek ablakon ­ mintha csak egy kulcslyukon kandikálnánk be ­ titkon megleshetünk egy párt. A szerz ­ szándékához híven és a holland életképekhez hasonlóan ­ szórakoztatva tanít. A bevezetben nemcsak arra tér ki, mit értsen az olvasó az életképfestészet fogalmán, mik jellemezték a mfajt, hanem arra is, milyen szélsséges szemléletváltozáson ment át a holland festészet megítélése a 19-20. században. Meggyzen bizonyítja ugyanakkor, hogy a 17. századi holland zsánerfestk mvein valójában nem a hétköz-

napi élet leginkább megszokott eseményei öltenek képi formát, hanem sokkal inkább a kortársakat foglalkoztató gondolatok. Megtudhatjuk azt is, hogy tipikus témák helyett gyakran bukkannak fel a képeken, metszeteken olyan események és motívumok, amelyek szinte toposzszeren hagyományozódtak át a 16. századból. A tradicionálisan paraszti (Low Life) és polgári (High Life) zsánerre osztott mfaj itt izgalmasabb, olvasmányosabb csoportosításban kerül tárgyalásra. A ,,Parasztságok", avagy a természet faragatlan gyermekei címet visel fejezetben arról olvashat az érdekld, hogy a protestáns szellemiségérl és puritán erkölcsérl híres Hollandiában a parasztok miért nem mindennapi munkájukat végezve jelennek meg a festményeken, miért féktelen mulatozás, tivornyázás közben megörökített komikus, otromba, groteszk figurák? Az okok boncolgatása közben szó esik a megváltozott polgári normákról, az új igényekrl, arról, miért tulajdonítottak nevel hatást a vulgáris jeleneteknek, a negatív példák bemutatásának. A második fejezet Szegény világ, bolond világ cím alatt látszólag nagyon különböz tárgyú és hangvétel mveket tárgyal, valójában azonban

2009. október

mindegyik a pénzrl, az elszegényedésrl, a meggazdagodás reményérl,

37

Zsemlye Ildikó

H U N G A R T

ö s z t ön d í j a s

s zobr á s z

A HUNGART Egyesület 2004. évi ösztöndíj átadó ünnepsége

HUNGART EGYESÜLET 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30., tel.: (06-1) 302-4386, tel./fax: (06-1) 302-3810, e-mail: [email protected], web: www.hungart.org

végs soron pedig az emberi balgaságról szól. Megtudhatjuk, milyen népszerek voltak a koldusábrázolások, amelyek szembesítették a nézt azzal a ténnyel, hogy a pazarlásnak, a mértéktelenségnek, a földi örömök hajszolásának méltó következménye és büntetése az elszegényedés. De láthatunk hiszékeny kuncsaftokat meglopó kontár felcsereket, kuruzslókat, áltudós alkimistákat, asztrológusokat. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a kialakulófélben lév tudományágak ­ mint például a kémia is ­ sokat köszönhettek az akkori kísérleteknek, felfedezéseknek, képviselinek megítélése pedig ­ legyen az asztrológus, orvos vagy akár alkimista ­ korántsem volt annyira egyönteten pejoratív, mint ahogy azt a szerz sugallja. A harmadik fejezettel a könyv talán a legizgalmasabb, leginkább meggyz részéhez ér. Ebben a 17. századi Hollandia egyik jól ismert és népszer, az ,,Ahogy az öregek énekelnek, úgy fütyülnek a fiatalok" közmondásának képi, illetve irodalmi megjelenési formái és összefüggései kerülnek elemzésre, mégpedig nem kisebb mester, mint a kor nagy szatírikusa, Jan Steen munkásságának tükrében. Kiindulópontul a Szépmvészeti Múzeum holland életképeinek fmve, a Macskacsalád szolgál, amely az említett közmondás egyik legárnyaltabban, humorral, könnyed festiséggel megfogalmazott képi tolmácsolása. A szüli példamutatás fontossága vagy akár az öröklött tulajdonságok szerepe mellett szóba kerülnek természetesen a téma különböz értelmezési lehetségei is a korabeli emblematikai és irodalmi források tükrében. Érdemes felhívni a figyelmet arra ­ ahogy azt a szerz is teszi ­, hogy a neves kálvinista költ, Jacob Cats a Spiegel van den Ouden ende Nieuwen Tijdt (Régi és új idk tükre) cím, 1632-ben Hágában kiadott mvében a közmondás változatait a ,,Minden macska egerészni akar" mottó alatt gyjtötte össze, így Jan Steen budapesti festménye ebbl a szempontból is unikum a téma feldolgozásai között. Az ötödik fejezet arról gyzi meg az olvasót, hogy még olyan, látszólag ártatlannak tn esemény is, mint Az orvos látogatása, valójában milyen pikáns összefüggéseket rejt. A fennmaradt emlékanyagot és különösen Jan Steen sokatmondó, adott esetben még írásos utalással is ellátott mveit együttesen szemlélve kétségtelenné válik, nem medd kísérlet nyomába eredni annak, vajon miféle betegség gyötri a képeken látható fiatalasszonyokat. Ennek ismeretében már nem csodálkozik az olvasó a következ fejezetben megtudottakon, miszerint a különféle szárnyasokat, vadakat, halféléket felkínáló árusok és vevik alkudozása, élceldése milyen erotikus, gyakran obszcén célzásokat, gondolatokat takar. Ugyancsak a férfi és n közötti játszma a témája a Csapdában cím fejezetnek. Arra világít rá, mennyire kiszolgáltatott és milyen könnyen a ni bájak csapdájába esik az a férfi, aki érzéki vágyainak él. Cornelis de Man Sakkozókat ábrázoló, az itt tárgyalt könyv címlapjául is választott remekén felsorakoztatja szinte az összes olyan motívumot ­ sakk, ágy, lant, macska, fújtató, tz ­ amely összefüggésbe hozható az adott témával.

kít festményének elemzésekor a Homo bulla: elszálló szappanbuborékok címmel jelölt részben. Nemcsak arra derül fény, hogy az emberi életet ­ már az antikvitás óta ­ a buborékhoz hasonlóan törékenynek és mulandónak tartották, hanem arra is, hogy ez a tradicionális mulandóságszimbólum milyen gyakran jelenik meg olyan vanitas-motívumokkal együtt, mint a hervadó virág, a füst vagy akár a koponya. Mirl álmodik a lány? ­ teszi fel sejtelmesen a kérdést a kilencedik fejezet címe. A szerz ezúttal arra vállalkozik, hogy választ adjon, vajon kicsodák és milyen üzenetet hordoznak a zsánerképeken az alvó nk? Szóba kerül az is, hogy a restséget, a lustaságot, a semmittevést, a hanyagságot jelképez alvásmotívum milyen módon kapcsolódott össze az iszákossággal, a mértéktelenséggel és a kicsapongó életmóddal. Szellemes és találó a záró fejezet címe: Tükörkép. Nemcsak a szépítkez hölgyekrl szól ez a rész, illetve a tükröt tartó nalakok sokoldalú jelentésérl (Superbia, Luxuria, Vanitas, Varita, Prudentia), hanem körvonalazódik a holland életképek egyik jellemz vonása is. A szerz szavaival élve: ,,(...) a 17. századi holland zsánerképek valójában igen csalóka módon tükrözik a valóságot. Gyakran inkább torzított tükörként funkcionáltak, szándékosan felnagyítva, eltúlozva bizonyos emberi gyarlóságokat, esetenként ugyanakkor vonzónak, kívánatosnak mutattak be olyan dolgokat, melyek a valóságban (...) inkább csúfnak, visszataszítónak minsültek." A fejezetek többségénél a kiindulópont a Szépmvészeti Múzeum gyjteményének egy célzottan kiválasztott darabja. Az interpretáláshoz külföldi gyjtemények tematikailag azonos, vagy hasonló mvei szolgálnak, de ha szükséges, a szerz korabeli emblémákra, színdarabokra, különböz irodalmi mvekre is hivatkozik. A szerz nem titkolt szándéka a szórakoztatás, és ehhez kiváló, csaknem krimibe ill írói fordulatokat alkalmaz: elször elhiteti a néz-olvasóval, hogy az adott képen látható cselekménynél ­ például egy szappanbuborékot fújó fiúcskánál ­ jámborabb dolgot el sem lehet képzelni, majd lerántja a leplet, és többszörösen bebizonyítja az ellenkezjét.

Jegyzet

Könyvszemle

,,Vajon (...) tényleg egy teljesen hétköznapi jelenettel állnánk szemben, vagy netán itt is rejtzik valami a háttérben?" ­ teszi fel a kérdést a szerz Gaspar Netscher Buborékot fújó fiúkat megörö-

2009. október

1 A könyv megjelenését támogatták: a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Szépmvészeti Múzeum.

39

Megfejtés: a ,,szakértk" olyan Patyomkin-kiállítást állítottak össze, amelyet megfelelnek tartottak ­ ,,mvészi" tartalmát, mondanivalóját tekintve ­, hogy a ftitkár szeme elé kerül-

Körkérdés

A rendszer váltás 20 éve a mvészeti életben

SZERK.: BORDÁCS ANDREA

hessen. Az eredeti kiállítók közül igen kevesen szerepelhettek e kiállításon, többségünk könnynek találtatott... Hazánk 20. századi mvészeti tendenciáit, európai beágyazottságát, hagyományait elemezve arra a megállapításra juthatunk, hogy a sokszínség, a mvészeti irányok sokfélesége, valamint a szellemi azonosulás és a szakmai, alkotói felfogás talaján álló önszervezdés egyaránt jellemzje a kornak, korunknak. Ebbl ereden, a rendszerváltoztatást követen a közép-európai örökség, történetiség újraéledését tapasztalhattuk meg a jogi keretek szabta ,,szabadság Az idén 20 éve, hogy lezajlott a rendszerváltás/változás. A lapunk körkérdést terében", amit az egyesületi törvény életbe lépésének köszönhetünk. A szakmai szervezdések önállósága, a belés külföldön szervezett kiállításaik és a szervezetek létét biztosító anyagi támogatás valódi változást hozott a korábbi központosított és szigorúan ellenrzött kulturális közegbeli életünkhöz képest. Kézzel fogható és igen pozitív változás volt a Nemzeti Kulturális Alap életre hívása 1994-ben. E folyamat természetes következménye a szakmai szervezetek európai gyakorlatot követ önszervezdése, a Képzés Iparmvészeti Társaságok Szövetségének létrejötte. E szervezet 1996 óta tagja a koppenhágai székhely Európai Mvészek Tanácsának. Egy éve lehetett, hogy egy magyar képvisel képzmvész azt a kérdést tette fel a nemzetközi konferencián, hogy a jelenlévk a hazájukban mennyi id elteltével vennék észre a szakminisztériumi osztály-fosztály megszntét. Egy hét, maximum egy hónap volt az általános válasz, hiszen európai jellemz, hogy a kortárs mvészetek képviseli napi kapcsolatban vannak a minisztériumi munkatársakkal, és a friss mvekre, valamint a szervezetek által ajánlott programokra alapozva végzik munkájukat e szakterületen. Hazánkban azonban más a helyzet: bizton állíthatjuk, hogy hosszú id múltán sem észlelnénk a mvészeti fosztály hiányát a képzmvészet területén, hacsak nem az újabb elvonásokról szóló hírek irányítanák rá a figyelmünket... A politikai és a társadalmi szerkezetben történ nagy arányú változások általános jellemzje, hogy a hatalmi, irányító intézményrendszer megváltozik. Ez a vizuális, tárgyalkotó mvészetek területén hazánkban nem történt meg, hiszen a kulturális irányítást végz minisztérium mellett a Képzés Iparmvészeti Lektorátus mint költségvetési intézmény továbbra is létezik, miközben az eredeti feladatköre a rendszerváltoztatást követen megsznt. (A Képz- és Iparmvészeti Lektorátus 1949 óta a mvészet területén a diktatúra cenzúrahivatalaként mködött. Az alkotómvész számára azonban fontos változások történtek, különösen a 2004-ben megvalósult, a közös Európához való csatlakozásunkkal, ezt követen ugyanis az eszmék és az alkotók mellet a mtárgyak is szabadon kelhettek útra... Igaz, sokszor ,,jobb híján" szorultak ki a szakmai események a határokon túlra, hiszen a legfontosabb és bizonyos rendezvények befogadására egyedül alkalmas intézmények továbbra is elzártak maradtak a kortárs mvészek nagy része

intézett azon mvészekhez, akik már legalább 20 éve a pályán vannak, hogyan látják a hazai és a saját mvészetükre vonatkozóan az elmúlt 20 évet, a ,,szabadság" lehetségeit, és milyen események, jelenségek váltak dominánssá az elmúlt idszakban, ami befolyásolja magát az alkotást s a kész mvek megjelenési esélyeit? Hogyan értékelnék a mvészet helyzetét az elmúlt 20 évben, és milyennek látják ma? Elssorban személyes benyomásokra voltunk kíváncsiak. Célunk az volt, hogy körkérdésünk árnyalt képet adjon az elmúlt idszakról, mely egy nagyobb tanulmánynak is kiváló alapja lehet.

S t e f a n o v i t s P é t e r : képzmvész, a Magyar

garfikáért Alapítvány elnöke, a NyME SEK Mvészeti Karának (Szombathely) docense Természetes módon a történelmi, politikai sorsfordulókat szeretjük idpontokhoz kötni, ezzel mintegy határjelzt képezünk az idfolyamban. A társadalmi mozgások azonban nem igazodnak automatikusan ezekhez a határjelölésekhez, és a mi esetünkben is elmosódottabb a változások határvonala. Ami remélheten végleg a múlté, az a közvetlen politikai beavatkozás a mvészeti életbe. Erre következzék egy talán kevésbé ismert eset leírása a ,,fiatalok" számára, minden okulásra való felszólítást vagy nosztalgikus érzelemkitörést mellzve. 1982 tavaszán az els alkalommal nyilvános Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítása a Budapest Galéria termeiben volt látható. A kiállítás bezárt, a mvek visszakerültek a Mcsarnokba, majd egy jó héttel késbb Kádár János (az MSZMP ftitkára) a Parlamentnél a kettes villamosra szállt, és a Váci utcában sétát tett. E séta végén meglátogatta a fent említett

40

2009. október

galériát, és megtekintette a Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítását...

eltt. Ez a helyzet napjainkra sem változott meg. Példaként a Szinyei Merse Pál Társaság (alapítva 1920-ban, újjáélesztve 1992-ben) kiállításait sorolnánk, amely szervezet az országhatárokon kívül talált méltó befogadó terekre az elmúlt években, (Dunaszerdahely, Lendva, Kolozsvár, Kassa). Az utóbbi évek legfbb gondját, mint a társadalom más területein is a bizonytalanság és a támogatások elvonása jelenti. Az elvonások mértékét a Nemzeti Kulturális Alap képzmvészeti kollégiumának éves keretszámainak csökkenése is jól mutatja. Területünkön a negatív tendenciát felersíti az ­ a véleményünk szerint elhibázott ­ lépés is, ami az ún. bolognai folyamat jegyében az egyetemi szint mvészeti felsoktatásban szintén az ún. fejkvóta rendszert alkalmazza. Ez ellen az intézmény védekezése a következ: többszörösét veszik fel a hallgatóknak, és így gyengébb képesség és a korábbi idszakhoz képest megnövekedett számú (mintegy négyszerese a korábbi évtizedek átlagának) mvész jelenik meg évrl évre a társadalomban. A valódi fal leomlása után, az illúziók éveinek elteltével fel kellett ismernünk azt a szomorú tényt, hogy a fejlettebb világ a gazdasági erejével élve a képzmvészet területén is újra emelte az immár láthatatlan, de érzékelhet falat. E felismerés fontossága önmagában is késztetést jelenthet ahhoz, hogy az igen sokszín magyarországi képzmvészeti valóságot az eddigieknél sikeresebben bemutassuk a világban. Húsz év elteltével elvárható, hogy egy ért és hiteles kulturális kormányzati munka kezddjék! Összegezve benyomásainkat, úgy vonhatjuk meg e korszak mérlegét, hogy a meghatározó társadalmi változások a szkebb szakmai területünkön kevéssé érvényesültek. A három legfbb problémakör a következ: a kultúra e területén tapasztalható központosítás, a támogatások erteljes csökkentése és az ezekbl következ, hosszútávon igen negatívan ható társadalmi hatás, az ún. civil társadalom gyöngítése, leépítése.

giccs támogatását jelenti, s ha koncepciót is keresnénk, akkor be kell érni a kultúrát a nemzet lelkiismeretével azonosító, ódivatú pátoszok fölötti ironizálással, jobb esetben sajnálkozással. Tudom, az értelmiségit az átlagosnál is fanyalgóbb lényként ismerik. Leszögezem hát, nincs, s nem is volt soha komoly anyagi gondom. Majd ugyanannyi kiállításom volt külföldön, mint itthon, s megbízás is legalább annyi jött idegen nyelven, mint magyarul. (Ez

A rendszerváltás 20 éve

Stefanovits Péter:

csak azért lényeges, mert a külföldrl megrendelt munkát általában ki is szokták fizetni.) De tudom, s ha már körkérdés, ill is szóba hoznom, hogy sok kolléga él a létminimum alatt, egyik napról a másikra, s telefonjuk is csak akkor csörren meg, ha épp képet kérnek tlük egy állam által cserbenhagyott kórház vagy iskola megmentését célzó jótékonykodáshoz. Van köztük, aki álmodik még a Mvészeti Alapnál eltapsolt jövjével, de már maga is szégyelli, amikor fölébred. Ha történetesen vidéki az illet, akkor a díjak, támogatások elosztásához nélkülözhetetlen vernisszázs-diplomáciából is kiesik, a pogácsás, kannásboros ingyenvacsorákkal együtt; eheti a savanyú szlt Szabolcsban, vagy rághatja a kefét, ha más (amúgy szintén nem rózsás helyzet) mvészeti ágak érdekérvényesít képességével összeveti a magáét. Mondják, a vizuális kultúra nem kötdik az anyanyelvhez, s talán volt id, amikor én is elhittem. Cserny Jóska jut eszembe, ahogy egy mohos soproni sírkhöz ütögeti a homlokomat, szelíden és szenvedélyesen magyarázva az összefüggést a megszerzett tudás továbbadása és a hazaszeretet között. Beszél valami folyamatosságról is, az iskoláról és

2009. október

Gyerekjáték, 2008 70x100 cm

O r o s z I s t v á n : grafikus, animációsfilm-rendez, a NyME

Alkalmazott Mvészeti Intézetének (Sopron) egyetemi tanára Az értelmiséginek nevezett lúzerek közt a mvészféle a legesendbb. Valaha volt presztízsét paradox módon az aczéli t-ék jelentették, akkor még legalább számon tartották, listázták ket, talán féltek is tlük, a kiszámíthatatlan reakcióiktól. Akadtak, akik elkezdték komolyan venni magukat, s errl máig képtelenek leszokni. Valami velük született romantikus küldetéstudat, vagy itt-ott fölszedett példák alapján úgy képzelik, hogy felelsséggel tartoznak népük iránt. Az istenadta nép viszont, köszi szépen, de nem kér bellük. Nem is érti, miért kellene felnéznie a kitaposott cipj, lyukas könyök, ritkánfodrászolt fontoskodókra. Számára világos: csak az az értékes arc, aki képes volt megtollasodni, st az igazi, ha ezt munka nélkül tette. A hivatalos politika pedig úton-útfélen megersíti ebben. A példa a celeb. Ha egyáltalán sikerül valami tendenciát fölfedezni a kulturális kormányzat mködésében, akkor az az egykori-majdani szavazók kiszolgálását, vagyis a tömeg-

41

úgy tnt, az ilyetén bújócska már senkit sem fog érdekelni. Jó lenne másba fogni, hiszen elhúztak a ruszkik, konyec van, itt a várva-várt szabadság, s a szabadság idején korszernek kell lenni. Igaz, még nem akadt két ember, aki a korszerségrl ugyanazt gondolta volna. Ha mégis, hogy valami lazaság, kötetlenség, léhaság. Ilyesmi passzol a szabadsághoz (nem a József Attila-i rend, összepárosítva a hosszúmegtérülési idej végtelennel), meg fleg az, hogy eladható legyen, tehát trendi. Vagyis a korszerség a piacképesség szinonimája. A szabadság meg talán maga volna a piac. ,,Szabadság"? A körkérdésben macskakörmök közé tétetett a szó, így már nyilván nem is szabadságot, meglehet, éppen ,,nemszabadságot" jelöl. Ellenszabadságot. (Tényleg jobban hajaz a piacra.) Szabadúszóként több rendszer medencéit, olykor vadvizeit is kipróbálván, s az úszásnemet csak kivételes pillanatokban érezvén valóban free style-nak, érzékennyé váltam a kifejezésre. Valaha, az új idszámítás kezdetén úgy mondták, minden szabad, ami nincs megtiltva. Hurrá, megeshetnek azok a dolgok, s talán megszülethetnek azok az alkotások, amelyeket eladdig a számító, törleszked öncenzúra (na jó, olykor a valódi cenzúra) nem hagyott. Az eltelt húsz év törvénykezésének mintha az lett volna a célja, nehogy véletlenül valami megtiltatlan megmaradjon. Törvények, szabályok, rendeletek. Komplikált beléptetrendszerek mögé kerültek az eszmék, s az álmok cellainformációit nem a verseskönyvek rzik. A parlament büszkén hirdeti, jól dolgozott, mert az elmúlt évben jó sok törvényt alkottak. Marad-e az életnek egyetlen apró részlete, amely nem lesz szabályozva valamiképpen? A nagy kupola alatt az évtizedekre titkosított múltú urak/elvtársak törvénykeznek tovább, s adózatlan javadalmaikból offshore-országok népe vígad. Vajon ha a

Orosz István: Volk (Nép), 2009

plakát

az id szerepérl, arról, hogy a lényegesnek hitt dolgok mint változnak jelentéktelenné, és a parvenünek hitt ügyek hogyan lesznek egyszerre fontosak. Azt az ódivatú szót, hogy felelsség, emlegeti folyvást, nem is értem, mért nem neveti el magát, csak néz rám, s az egyik szeme fényesebben csillog. Azzal lát befelé, a másikkal meg nagyon messze. Néhány napja temettük. Bocsásd hát meg, olvasó, ha a mondatok még melankolikusabbak a szokásosnál. Amikor a mvészetek nyelvét tanultam, a kelet-európai rejtekez-rejtjelezt szerettem meg leginkább. A sorok között olvasót, a képek mögé nézt. Azt, ami mást jelent, ha távolról, ha összehúzott szemmel, ha tükör által stb.... A valóság és a látszat elegyébl szívem szerint való mvek születtek, s ilyesmivel kísérleteztem én is. Aztán volt egy pillanat, a nagy betcserék kora (tankok helyett bankok, rend-

nagykorúnak deklarált, ám akként sosem kezelt társadalom polgáraira bízatna, hogyan él a szabadsággal, ha nem beépített szabályzók, hanem önnön erkölcsi értékrendje alapján hozná meg döntéseit, jobb lenne a helyzet? A kérdésben a válasz. Persze néhány feltétele lenne a dolognak, például az oktatás fejlesztése (épp a visszafejlesztés zajlik). A kultúra komolyanvétele (volt-e valaha ennyire mellékes?). Az összetartozás élményének megtapasztalása (közös mvészeti élményeken át lenne a legigazibb), és nem az egymásra utalt emberek kijátszása egymás ellenében. A kultúra lehetne az a szcenéria, ahol valami ravasz ssejt-manipuláció révén felidézhet lehetne az eredend szabadság fogalma, vagy legalább az emléke még egyszer. Ahol a szónoklatok szintjén mindig kreatívnak nevezett nép végre kipróbálhatná magát, s érezhetné, hogy nem fölösleges. Hogy nem csupán alanya egy eldöntetlen tartalmú kísérletnek, amire valakik valaha ezt a kétségbeejten ronda szót találták ki: rendszerváltás. Össze szokták kapcsolni a kifejezést a demokráciával. A népi demokráciák korából érkezk persze fenntartással fogadják. A ,,népi" ott fosztóképzként szerepelt (v. ö:

42

2009. október

szerváltás helyett gengszterváltás), amikor

kultúra és szocialista kultúra), de vajon nem a demokrácia korlátozottságára figyelmeztetnek-e az újabban elszaporodó eltagok is: pl. a képviseleti demokrácia? Akik a mvészettel foglalatoskodnak, tudják, hogy a demokráciának van egy meglehetsen pontos szinonímája, úgy hívják: giccs. A giccs a legtöbbeknek tetsz mnem, a legdemokratikusabb paradigma. Próbáljuk ki? Tessék, szavazzon a világ: Mickey egér vagy Malevics? Valamikor a múlt század végén rendeztek egy világméret online sakkpartit. Garri Kaszparov ellenében játszott a földgolyó. Az interneten beküldött lépésekbl a komputer kiválasztotta azt, amelyre a legtöbben voksoltak, szóval a lehet legdemokratikusabb húzást. Mondanom sem kell: Kaszparovnak sosem volt könnyebb gyzelme. Négy évig úgy lépkedünk, ahogy akarunk, mert felhatalmaztatok rá ­ mondják az ország házában atyáskodók, s a demokrácia nevében nyomják le torkunkon száraz, ötlettelen húzásaikat, és persze mindig elhangzik ultima ratióként: a demokráciánál nem eszeltek még ki jobbat. Az ember vénülvén egyre kalandvágyóbb: marad. Pedig még a miniszterelnök is nógatja: el lehet menni. Olykor kipróbáltam, eszembejutási sorrendben írom: Amerika és Hollandia, Mexikó és Franciaország, Szlovénia és Brazília, Japán és Ukrajna. Az utóbbi csak képzeletben (Kísérj el, kérlek, képzeletben Mezváriból Csetfalvára...), st képzeletben még az egész Afrika, az összes Indiák és Ausztrália. Ja: nem is csak képzeletben. Az útikönyvben olvasom, az a világ legélhetbb helye. Egy szószépségversenyre persze ezt sem nevezném. Tavasszal kiállításom nyílt a világ legélhetbb városában, Melbourne-ben. (Na jó, így azért már elmegy.) Akinek megvan az a rossz szokása, hogy a dolgokat magára vonatkoztatja (talán nem csak én vagyok ilyen), az rögvest számolni kezd, vajon az szeretett hazája hol áll a sorban, de bárhogy ügyeskedik, tologatja az adatokat, felejt ki tényeket s tekint el jelenségektl, kijön: naprendszerünk legélhetetlenebb helyei közt az élbolyban találtatik az a pici ország, amelynek a neve M-mel kezddik és agyarral zárul. Internacionálisabb kontextusba téve H-val indul, akár a hazugság. Nehéz felejteni a finn kolléga együttérz tekintetét (egy másik igencsak élhetként számon tartott hon fia): tényleg hazudós jor prájmminiszter? Valami olyast kéne kikerekíteni a végére (látom, jócskán túlléptem már a megadott karakterszámot), hogy miért jó mégis mvészkedni. És miért épp itten. Transzcendens csak a válasz. Hiába tudom a ,,Dörmögj, testvér, egy sor Petfit..." folytatását, ha ami eszembe jön, az mégis az Apostolból való: olyan fekete a világ, mint a kibérlett lelkiismeret. Az Új Mvészet körkérdésével egy idben Berlinbl is megkértek, hogy plakáttervezként (úgy látszik, ott még pislákol a mfaj) reflektáljak a rendszerváltozásra. Egy 89-es munkám átértelmezett (ellentétébe forduló) parafrázisát csináltam meg. Ide is ezt mellékelem.

Várady Róbert, képzmvész

A vizuális mvészetek és a mvészettörténet-írás fontos paradigmaváltásai az elmúlt húsz évet megelzen a 70-es évek végén, a 80-as évek elején mentek végbe. A posztmodern a korábbi mvészetet és a mvészettörténetet is felforgatta. A mvészet határai radikálisan kitolódtak, igazolván azokat a régi teóriákat, miszerint a mvészet fogalmának definícióját annak szakadatlan változása teszi megfoghatatlanná. Új, tudományos irányzatok is létrejöttek; a ,,critical art history", a ,,visual antropology" vagy a ,,visual study" is felersíti a társadalmi és a politikai érzékenységet. Utóbbi például a malkotást az antropológia tárgyi megnyilvánulásai, az artefactumok rendszerében tárgyalja. A vizuális mvészetek helyzetének, társadalmi presztízsének és befolyásának zsugorodását angolszász teoretikusok már a 80-as években felismerték. Társadalmi hatása mellett intellektuális súlya is egyre csekélyebb lett, például a tudományokhoz vagy a technológiához képest. A valóság fragmentáltságában, a társadalmi eljelentéktelenedés fokozódó folyamatát átélve, a mvészet is egyre széttöredezettebb állapotba került, s szokás ugyan ezt az uralkodó trend vagy mfaj nélküli állapotot pluralizmusnak nevezni, valójában inkább arról van szó, hogy szétesettségében ma már a mvészet is csak egy ismeretlen egész inflálódó része (Magyarországon a mvészet devalvációja kevésbé megrázkódtató, mert korábban sem volt igazán társadalmi, intellektuális súlya vagy kommunikatív jelentsége). Jean-Luc Nancyvel egyetértve, napjaink mvészete maradvány vagy lenyomat. Ez azt jelenti, hogy a mvészet már elvesztette a lényeget, vagy hiányzik belle az, hiszen a maradvány vagy lenyomat nem lényeg, s talán éppen ez a mai mvészet lényege. Metaforával szólva: olyan, mint a füst, mely a tz maradványa, és amibl a tz jelenlétére csak következtethetünk. A mvészet ingatag pozíciójára olyan új alternatívákat keresett, amelyek felersítik a társadalmi kontextusát. (Elbb általában külföldön, majd annak hatására nálunk is.) A 80-as évek végi, 90-es évek eleji neo-geót vagy neo-concept artot követen, vagy már velük párhuzamosan ersödik meg a társadalmi érzékenység. Az etnikai, a szociális, a nemzeti másságok, identitások, a centrum és periféria, a multikulturalizmus problémái kerülnek be a mvészetbe. Ugyancsak beépülnek a tömegkultúra, a reklám, a pop culture a tömegszórakoztató ipar elemei is. A magas és mély, elit- és tömegkultúra szimbiózisát reprezentáló alkotások mellett a tömegkultúra eszközeit mértéktelenül kisajátító alkotások viszont nem ritkán a könnyen fogyasztható szórakoztatóipari termékek jelentéktelenségébe csúszhatnak. Az interaktív mveken kívül a relációs mvészet is

A rendszerváltás 20 éve

2009. október

ers társadalmi kontextussal rendelkezik. A társa-

43

a sebességelmélet egyik abszurdnak tn kijelentését is igazolja, miszerint lassan már el sem kell indulni ahhoz, hogy valahová megérkezzünk (Virilio). Az új kihívás, a komputer nemcsak a videómvészetet táplálja, hanem a fotó digitális manipulálásán alapuló technórealizmust, de még a korábbi hiperrealista szemléletet is módosította. A virtuális világ mind geometrikus absztrakt, mind figurális mveimet alapveten inspirálta. Befolyásolta munkáimat a klónok megjelenése és a 90es évek elején reneszánszát él fraktáljelenség, illetve -irodalom is. Nemcsak a biológiai, hanem a digitális klónokat is elállították már, utóbbiak lassan él vagy nem él személyeket is pótolni tudnak a virtuális térben. A klónjelenség szintén a valódi és a pótlék, a szurrogatum, az eredeti és hamis, a valódi és a látszat, az észlelés, az érzékelés körébe tartozó kérdéseket veti fel. Mindezt egy olyan kalkulációs, racionális világban, mely komoly erfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy mködése minél simább, zavartalanabb legyen, s a legcsekélyebb töréseket, zavarokat is ki akarja

Várady Róbert:

Cybertér II, 2009 olaj, vászon, 180x140 cm

dalmi, közösségi, kereskedelmi eseményeket, folyamatokat modellez irányzat ersen pragmatikus és utópisztikus jelleg társas tevékenység, melynek célja a valóság és az emberi relációk átformálása. Az utóbbi évtizedek fontos mfajai a videó, a fotó, valamint a minden megrázkódtatást folyton túlél festészet. Az appropiation art is megváltozott formában él tovább, a már létez alkotásokat nem felforgatja, inkább csak használja. Az új trendek számotteven megváltoztatják a mvészet határait, eszközeit és anyagait, például a relációs mvészet esetében forma helyett formációról, szervezdésrl lehet beszélni. A komputer szintén új mfajt és eszközt hívott életre: a videómvészetet és a digitálisfotó-használatot. A modernitás régi ikonjainak helyébe ­ amilyen például az autó volt ­, a 90-es években egy új, emblematikus eszköz lép: a komputer. A radikálisan új szellemi teret létrehozó internet, a virtuális entitások új lehetségei létrehoznak egy lassan mindent behálózó szimulakrum világot, melyet a digitális technikák osztódásszer szaporodása generál. Az új technológiák által szervezdött digitális univerzum élesen feleleveníti a több évtizedes baudrillard-i teóriát a szimulakrumokról, amely szerint a valóság és szimulációja, a valódi és annak reprezentánsa folytonosan összekeveredik, és már csak azt tekintjük valódinak, ami reprodukált. A cyber világa radikálisan átírja az emberi kapcsolatokat, a személyek közötti viszonyok egyre inkább egy új, virtuális entitáson keresztül jelennek meg. A hálózat a dromológia, vagy másképpen

szrni, nehogy olyan uralhatatlan, kezelhetetlen erket hozzanak mködésbe, amelyek meghaladják az individuum befogadóképességének határait. A fraktálok ­ melyek nonfiguratív munkáim egy részére hatottak ­ problémaköre már több évtizede lázban tartja a természettudományok és filozófia világát. Az önmagukat különböz arányokban ismétl formák rendszerei algoritmikus képlettel kódolhatók. Alkalmasak arra, hogy valóságmodellekké váljanak, s arra is, hogy nemcsak a közvetlen érzékszerveinken keresztül felfogható világ tekinthet valóságosnak, hanem az érzékszerveink ingerküszöbénél kisebb és rejtettebb valóság is. Ha az elmúlt húsz évet a ,,szabadság lehetségei" fell vizsgáljuk, akkor a 80-as évekkel kell kezdenünk. A 80-as években, fleg annak második felében, a hazai mvészeti trendek már csaknem szinkronban voltak a nemzetközi irányzatokkal, mivel a képzmvészeti cenzúra akkoriban már elég enyhén mködött. Sejtésem szerint a hatalom kulturális cenzorai arra jöhettek rá, hogy a képzmvészetet csak egy nagyon szk réteg képes kódolni, nyelve áttételesebb, mint például az irodalomé, következésképpen ártalmatlanabb is. Ugyanakkor a 80-as években a szkösség, a szellemi légszomj volt a relatív nyitottság ellenére is a legelviselhetetlenebb. Deleuze szerint a tágasság hiánya a szabadság hiányát jelenti, talán ez a pontos meghatározás. A rendszerváltást követen felgyorsult az információáramlás, egyrészt a digitális technikák, másrészt a könyvkiadás látványos gazdagodása következtében. Olyan mvészetelméleti, teoretikus és természettudományos könyvek jelentek meg, amelyekhez korábban csak nehezen és idegen nyelven lehetett hozzájutni. Ezeknek a mveknek a tanulmányozása is jelentsen befolyásolta szemléletemet, és az új impulzusok munkáimban is megjelentek. Munkáim egy része ugyanis természettudományos, mvészettörténeti vagy filozófiai extrapolációk,

44

2009. október

egy-egy fogalmi konstrukció áttételei vizuális területre. A fogalmi inspirációk gyakran új tartományok keresésére ösztönöznek, akkor is, ha a manapság trendinek tartott mvésztípus inkább csak remixszel, és sem az eredetiségre, sem az innovációra nem törekszik. A mvek megjelenését az utóbbi húsz évben létrejött magángalériák segítik, a munkákról írott kritikák és reprodukciók több képzmvészeti folyóiratban jelenhetnek meg. Ez pozitív fejlemény. Viszont egyetlen kiállítási közintézménnyel sem gyarapodott a fváros a rendszerváltás óta. Ez a tény önmagáért beszél. gazdasági helyzetben a gazdaság felé

A rendszerváltás 20 éve

K ö r ö s é n y i Ta m á s : szobrász, egyetemi docens, az MKE Szobrász

Tanszékének tanszékvezetje A szocializmus idején a mvészet egészét tekintve a képzmvészek helyzete a társadalomban fontosabb volt, mint ma, ezt már csak az a tény is mutatja, hogy a hatalom nagyon is érdekldött a mvészek és mvészetük iránt. Ellenrizte ket (lásd titkosszolgálati adatok), ha kellett betiltotta azokat a vizuális gondolatokat, amelyek veszélyeztették a rendszer mködését vagy legalábbis azt a mvészetképet, ami engedélyezve volt. Egyáltalán tördött azzal a rendszer, hogy legyen hivatalos mvészetkép. Ezzel együtt kifejezetten úgy emlékszem, hogy a képzmvész a társadalom hasznos tagjának számított. Bár a mvésztársadalom tagolt volt, a különböz igények kielégítésére különböz szintek alakultak ki a Képcsarnoktól (az esetleges politikai megrendelés és egyéb) köztéri szobrokon át a Mcsarnokig és a Velencei Biennálés szereplésekig, beleértve a vájtfül megmondóknak a hivatalostól eltér, máig elér tutijáig. A politika önfinanszírozóvá tette a képzmvészeti élet mködését. Ennek a hazug aranykornak a rendszerváltás véget vetett. Az önfinanszírozás végetértével a piaci folyamatok és a (többpárti) politikai érdekek váltak dominánssá, miközben egészében a képzmvész társadalom egyre többet vesztett a társadalmi presztízsébl. A társadalmi presztízsen kívül az illúziók is megcsappantak, amelyek a szabad világ bejövetelével voltak kapcsolatosak. Az illúziókat részint az a rendszerváltás eltti tapasztalat táplálta, hogy aki legalább egyszer kiállított a nyugati világban, érezte, hogy a képzmvészek szerepe a magyarországinál sokkal fontosabb. Persze ez a szerep a rendszerváltással egyidben Nyugaton is megváltozott, az a pénz, ami odáig a képzmvészet felé áramlott, a megváltozott

vette az irányt. Részint pedig illúzió volt a szabad világ lehetségének a bejövetele. A szabad világ csak látszat. A rendszerváltás után hosszú vegetálás vette kezdetét. A megszokott állami gondoskodás helyett, amely a szociális szempontokon kívül a kánonképzés irányában is aktív volt, az esetleges magán mgyjtés vette át a mtárgyvásárlói szerepkört, az állami múzeumok mtárgyvásárlási lehetségei szinte teljesen megszntek. Így a jelentsnek tartott mvészek körét is a mgyjtés és a múzeumi kurátorok jelölik ki. Ezt a folyamatot árnyalja az a körülmény, hogy a képzmvészet helyzete állandó változásban van az utolsó két évtizedben. A világ megítélése egyre inkább esztétikaivá válik, de a kialakult és megszokott képzmvészeti formák tartalmilag kiürültebbek. Sosem látott mennyiség kiállítás, projekt valósul meg, de a szabadság képzete az érdektelenséggel párosul a hétköznapokban. Bár jó jelnek tartom, hogy akkor, ha a képzmvészet kapcsolódni tud a populáris világ bejáratott csatornáihoz, mint például a múzeumok éjszakáján, sosem látott tömegek érdekldését tudja felkelteni. Nekem személyesen az elmúlt 20 év az oktatásról szólt, szobrászatot tanítok 1990 óta, és abban reménykedek, nem sikertelenül. Jó érzéssel tölt el, hogy a fiatalok munkái iránt egyre növekszik az érdekldés.

Folytatjuk.

Körösényi Tamás: Hordozható, tapintható, 2006 kiállítási enterir

2009. október

45

B UDAPEST

acb Kortárs Mvészeti Galéria (VI. Király u. 76.) Blokkolt folyósítás ­ csoportos kiállítás IX. 11­X. 22. Szarka Péter és Halász Péter kiállítása X. 30­XII. 4. APRoPODIUM Galéria (IX. Ráday u. 9.) Tibor Zsolt: Vonalozó Intézet IX. 11­X. 23. Bartók 32 Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) Tolnay Imre kiállítása IX. 22­X. 10. Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) Veress Pál festmvész emlékkiáll. IX. 24­XI. 1. Dorottya Galéria (V. Dorottya u. 8.) Köztes id: TYPOPASS ­ Kritikai dizájn és konceptuális tipográfia X. 14­XI. 15. Ernst Múzeum (VI. Nagymez u. 8.) KissPál Szabolcs: Legkisebb közös többszörös IX. 19­XII. 13. Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) König Róbert grafikusmvész kiállítása X. 1­17. Fvárosi Képtár ­ Kiscelli Múzeum

(III. Kiscelli u. 108.)

Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház)

(VI. Nagymez u. 20.)

D EBRECEN

MODEM (Baltazár Dezs tér 1.) Kovalovszky Dániel: Emlékgyár IX. 24­XI. 1. Fényelés ­ Az NKA 2008. évi alkotói támogatás- Kis magyar pornográfia VII. 30­X. 25. Messiások VIII. 13­XII. 31. ban részesült fotómvészek beszámoló kiállítása X. 1­X. 25. D UNASZERDAHELY Tóth György fotómvész kiállítása X. 1­XI. 1. Kortárs Magyar Galéria ­ Vermes-villa Magyar Nemzeti Gal. (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) (Szabó Gyula u. 304/2) Farkas Ádám szobrászmvész és Rákossy Anikó Borsos József VI. 18­X. 25. festmvész közös kiállítása IX. 11­X. 9. München magyarul ­ Magyar mvészek Münchenben 1850­1914 X. 1­2010. I. 10. D UNAÚJVÁROS Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16) Kassák Galéria (Apáczai Csere János utca 11.) Királylányok messziföldrl IX. 5­XI. 29. Art-Industriel Futuro 2009 IX. 17­X. 20. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1 em.) Ágnes Lrincz, Katharina Roters: Tükröm, tükröm... IX. 18­XI. 6. Molnár C. Pál Mterem ­ Múzeum

(XI. Ménesi út 65.)

G YR

Városi Mvészeti Múzeum Képtára ­ Esterházy palota (Király u. 17.) X. Nemzetközi Rajz-és Graf. Bienn. IX. 19­XI. 15. Emil Siemeister osztrák és Lennox Dunbar ír grafikusmvész önálló kiállítása IX. 19­XI. 15. ­Napóleon-ház (Király u. 4.) A biennále nemzetközi csoportos tárl. IX. 19­XI. 15. ­Pincegaléria (Király u. 17.) Inter-aktus ­ A 3h építésziroda kiáll. IX. 4­XI. 8. ­Váczy Péter Gyjtemény (Nefelejcs köz 3.) Chang Soo-Kim koreai mvész, a IX. Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennále fdíjasának önálló tárlata IX. 19­XI. 8. ­Cziráki Terem (Nefelejcs köz 3.) Eugenia Gortschakova grafikus. tárl. IX. 19­XI. 15. ­Boros Miklós Állandó Kiállítás idszaki kiállítótér (Apor Vilmos püspök tere 2.) Gallusz Gyöngyi grafikusmvész tárl. IX. 19­XI. 15.

Mendlik Lajos: ,,Képnapló" VII. 3­X. 10. Triznya Mátyás: ,,Triznya kocsma Budán" X. 16­XII. 12. Mcsarnok (XIV. Dózsa György út 37.) Markus Schinwald: Zsebtörténet IX. 30­XI. 8. Nessim Galéria (VI. Paulay Ede u. 10.) Ladislav Postupa: Fekete háttér IX. 15­X. 22. Telek Balázs: Ketts portrék X. 30­XII. 1. NextArt Galéria (V. Aulich u. 4­6.) Barakonyi Zsombor: Light & Magic 1999­2009 IX. 17­X. 22. Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. ­ MOM Park) Körösényi Tamás: Hsköltemény IX. 22­XII. 7.

Forradalmi dekadencia ­ Külföldi mvészek Budapesten 1989 óta X. 15­XI. 22. Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Ujházi Péter ­ a Studio 1900 Galériával közös kiállítás X. 11­XI. 14. G13 Galéria (VII. Király u. 13.­Gozsdu Udvar) Baráth Áron festmvész kiállítása IX. 4­X. 31. Négyen a Káli-medencébl ­ Hencze, Klimó, Nádler, Trombitás IX. 3­X. 31. Hamilton Aulich Art Galéria (V. Aulich u. 5.) Paizs László kiállítása VIII. 31­X. 8.

KECSKEMÉT

Kecskeméti Képtár ­ Cifrapalota (Rákóczi út 1.) Kortárs magyarországi ikonfestészet IX. 19­X. 25. V. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Bienn. X. 22­2010. III. 7.

Ráday Képesház Galéria (IX. Ráday u. 25.) Sibylle Burrer és Kopasz Tamás kiállítása X. 29­XI. 20. HUBA Galéria (NÉZHELY) (I. Attila út 133. utcai bej.) Új generáció / Kizetés: Kores (Korcsmár Raiffeisen Galéria (V. Akadémia utca 6.) Eszter) kiállítása X. 2­X. 30. Soós Nóra: Itthon? Otthon? IX. 14­X. 25. A magyar szecesszió bútortervezi IX. 26­2010. III. Szépmvészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.) Finn design kiállítás X. 2­30. Turner és Itália VII. 15­X. 25. Magyar Formatervezési Díj 2009 X. 6­XI. 8. Botticellitl Tizianóig X. 28­2010. II. 14. Jöv Háza (II. Fény u. 20-22.) Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) ­Fogadó Minden nap lefekvés eltt tizenhat órát gonWorld Press Photo 09 IX. 25­X. 25. dolkodom IX. 11­X. 18. ­Pixel Galéria Újlipótvárosi Klub-Galéria (XIII. Tátra u. 20/b) Videó nem videó ­ Intermédia retrospektív Gink Judit képz- és iparmvész kiállítása X. 16­XI. 29. IX. 23­X. 9. Karinthy Szalon (XI. Karinthy Frigyes út 22.) M.K.E. Képz- és Iparmvészeti Szki. kiáll. X. 8­X. 30. Vásárhelyi Antal kiállítása IX. 15­X. 9. Minya Mária keramikusmvész X. 14­X. 30. K.A.S. Galéria (V. Váci u.36) Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) Fukui Yusuke, Buda Gábor: Absztrakt valóság Korodi János: Titkosolvasás IX. 16­X. 24. ­ 2009 IX. 16­X. 7. A festészet napja keretein belül: Atlasz Gábor: Vintage Galéria (V. Magyar u. 26.) Fény és Árnyék X. 9­15. Lucien Hervé: Fotográfiák 1938­1961 IX. 8­X. 16. Klub Galéria (XIII. Béke tér 1.) Virág Judit Galéria és Aukciósház (V. Falk Miksa utca 30.) Csala Ildikó: Táj és ember X. 7­XI. 27. 121 legszebb magyar festmény X. 27­XI. 29. Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10. I. em.17.) Tony Cragg kiállítása IX. 10­XI. 7. KogArt (VI. Andrássy út 112.) Csernus Tibor ­ képek a Sulkowski-gyjteménybl IX. 26­XII. 31. Liget Galéria (XIV. Ajtósi Dürer sor 5.) Erhardt Miklós kiállítása IX. 12­X. 27. Ludwig Múzeum Budapest ­ Kortárs Mvészeti Múzeum (IX. Komor Marcell u. 1) Robert Capa kiállítása VII. 3­X. 11. Amerigo Tot kiállítása X. 9­2010. I. 3. Csörg Attila kiállítása X. 30­2010. I. 24. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55. ) Magyar Festk Társasága: Között III. X. 1­22. Bullás József, Somody Péter: festmények X. 29­XI. 20. Volksbank Rt. Galériái ­Istenhegyi úti Galéria (XII. Istenhegyi út 40/a.) Országos festpályázat kollektív kiáll. X. 8­XI. 2. ­Ráday utcai Galéria (IX. Ráday u. 42­44.) Bodor Lilla kiállítása X. 1­2010. I. 30.

P AKS

Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Gáyor Tibor: L'arte d'invenzione IX. 24­XI. 1.

PÉCS

HattyúHáz Kortárs Mv. Galéria (Király u. 15.) Napos oldal fotókiálltás IX. 17­X. 16. Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Kortárs Magyar Fotográfia 2009 X. 2­25. Kavecsánszky Gyula festm. kiáll. X. 30­XII. 6. Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Szentgróti Dávid festmvész kiáll. X. 24­XI. 15.

S ZEGED

Regionális Összmvészeti Közp. (Tisza Lajos krt. 56.) szi Kulturális Fesztivál Tárlatai X. 1­31. Aranyi Sándor és Sinkó János jubil. kiáll. X. 1­XI. 11. A festészet napja X. 15­XI. 9. Volksbank Rt. Galéria (Klauzál tér 1-3.) Rovó Edina kiállítása IX. 17­XII. 31.

S ZENTENDRE

MvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Aknay János gyjteményes kiállítása IX. 5­X. 18.

S ZÉKESFEHÉRVÁR

Városi Képtár ­ Deák-Gyjtemény (Oskola u. 10.) Szinyei és a hazai táj IX. 18­2010. I. 4. Volksbank Rt. Galéria (Táncsics Mihály u. 7.) Lencsés Andrea és Kirják Miklós grafikusm. kiáll. IX. 10­XII. 8.

S ZOMBATHELY

46

2009. október

Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) Derkovits Gyula: Igazi és hamis képek IX. 10­X. 11. ­Törökvészi úti Galéria (II. Törökvész út 30/b.) Hatos Csaba: Tztorony holdfényben IX. 24­X. 25. Kónya Éva kiállítása IX. 8­XI. 16. Szobrászok a Mvészeti Szakközépiskolából X. 8­XI. 8. B ÉKÉSCSABA Ásvány György kiállítása X. 1­XI. 1. Volksbank Rt. Galéria (Andrássy út 18-20.) Megyeri-Horváth Gábor kiállítása X. 22­2010. I. 15. Kodolányi László kiállítása X. 16­XI. 15. Veres Gábor kiállítása X. 8­XI. 8.

Európai és japán divat X. 22­XI. 15. Irokéz Galéria (Thököly u. 36.) Dinnyeföld lakói X. 2­22.

G ÖRÖGORSZÁG

F IRENZE

Manipulált valóság. Újraértelmezett képek Palazzo Strozzi, I. 17-ig

Kiállítások

ATHÉN

James Ensor Benaki Museum, X. 31-ig H OLLANDIA

TATABÁNYA

Közmveldési Háza ­ Kortárs Galéria

(Szent Borbála tér 1.)

A MSZTERDAM

R ÓMA

Az isteni Vespasianus Colosseo, I. 10-ig Róma ­egy birodalom képei Scuderie del Quirinale, I. 17-ig Calder Palazzo delle Espozisioni, X. 23-II. 14.

Az orosz cári udvar Hermitage, I. 11-ig In memoriam Csontváry Kosztka Tivadar X. 9­31. Alfred Stevens Van Gogh Museum, I. 24-ig

VESZPRÉM

R OTTERDAM

VELENCE

Mvészetek Háza ­ Csikász Galéria (Vár u. 17.) A hágai iskola és a holland tájkép Kunsthal, XII. 6-ig Bernardo Roig Ca' Pesaro, XI. 8-ig Hopper és kora Kunsthal, I. 17-ig Keresztes Lajos: Tér Id Kép IX. 5­XI. 1. A jéghegy csúcsa Ca'Zenobio, XI. 12-ig L ENGYELORSZÁG Modern Képtár ­ Vass Gyjtemény (Vár u. 3-7.) R OMÁNIA K RAKKÓ Sean Scully: Érzelmek és Struktúrák VII. 25­X. 25. KOLOZSVÁR Fiatal kurátorok válogattak Bunkier Sztuki, X. 31-ig Az Arama-mvészpár Muzeul de Arte, X. 31-ig Dubniczay Palota ­ Várgaléria (Vár u. 29.) O POLE Áfrány Gábor intermédia-mvész kiállítása IX. 4­XI. 29. S PANYOLORSZÁG Nemzetközi grafikai triennálé B ARCELONA Pincegaléria (Vár u. 13.) Galeria Sztuki Wszpólczesnej, X. 18-ig Modernológiák MACBA, I. 17-ig Koller László: A vonal tér IX. 11­XI. 1. VARSÓ A dzsessz évszázada CCCB, X. 18-ig Z ALAEGERSZEG Krzysztof Wodiczko Zachta, XI. 1-ig M ADRID Keresztury Dezs ÁMK­Hangversenyt. (Ady u.14.) N AGY -B RITANNIA Fantin-Latour Museo Thyssen-Bornemisza, I. 10-ig Budaházi Tibor festm. jubileumi tárlata IX. 10­X. 16. L ONDON Caspar David Friedrich Fundación Juan March, X. 16-I. 10. A USZTRIA Turner és mesterei Tate Britain, I. 31-ig S EVILLA Turner-díjasok Tate Britain, X. 6-I. 3. B ÉCS Pillanatgépek (a budapesti Mcsarnokkal közöFigyelem: rajzok Dulwich Picture Gallery, X. 21-I. 27. Impresszionizmus Albertina, I. 10-ig sen) Centro Andaluz de Arte Contemporaneo, I. 10-ig Ed Ruscha retrospektív Hayward Gallery, X. 14-I. 10. A japán art brut Kunsthaus, X. 18-ig S VÁJC Absztrakt Amerika Saatchi Gallery, I. 17-ig A portré. A fotó mint színpad Kunsthalle, X. 18-ig B ÁZEL Radikális természet. Mvészet a változó bolyMunch Leopold Museum, X. 16­I. 10. Julius Bissier rajzai Kunstmuseum, XI. 15-ig gón Barbican, X. 18-ig A kép és kerete Liechtenstein Museum, XI. 9-ig B ERN N ÉMETORSZÁG Új indiai mvészet Essl Collection, XI. 1-ig A kelták mvészete Historisches Museum, X. 18-ig B ERLIN Cy Twombly MUMOK, X. 26-ig Furor és grácia. Guercino és köre Kunstmuseum, XI. 22-ig Berlin 1989-1909. Nyomkeresés és utópia Köztes zónák MUMOK, X. 16­III. 7. Klee ­ élet és utóélet Zentrum Paul Klee, IV. 11-ig Berlinische Galerie, I. 31-ig R. Ganahl MAK, X. 7­III. 7. G ENF Absztrakció és beleérzés Deutsche Guggenheim, X. 16-ig G RAZ Képálmok. A Pietzsch-gyjtemény A Béta-verzió Centre pour l'Image Contemporain, X. 31-XII. 14. Hasonlóságok és különbségek ­ Kubin és Brus Neue Nationalgalerie, XI. 22-ig Z ÜRICH Neue Galerie, XI. 1-ig A technológia diszkrét bája ­ spanyol mvészet Nolde grafikái Kupferstichkabinett, X. 25-ig Mircea Cantor Kunsthaus, XI. 8-ig A szecesszió és az állatok Bröhan-Museum, X. 8-II. 14. Plakát ­ szociális funkcióban Museum für Gestaltung, I. 10-ig Neue Galerie, XI. 1-ig B ONN Warhol-Nauman ­ reális képek Kunsthaus, I. 10-ig S VÉDORSZÁG James Cook és a déli tengerek L IENZ M ALMÖ Bundeskunsthalle, II. 18-ig Szorongás és idill. Az osztrák emberkép A gesztusok kicsiny színháza Konsthall, X. 10-I. 10. D REZDA 1918­38 Schloss Bruck, X. 26-ig S TOCKHOLM Jó szerencsével a tengerek felett. Szász-dán S ALZBURG kapcsolatok 1548­1709 Neue Grünes Gewölbe, I. 4-ig Sol LeWitt Magasin 3 Konsthall, X.2-I.6. Fürdjelenetek Residenzgalerie, XI. 1-ig D ÜSSELDOR F S ZLOVÁKIA C SEHORSZÁG Dubai-Düsseldorf Kunstverein, XI. 8-ig K ASSA B RÜNN Gerhard Hoehme museum kunst palast, I. 10-ig Ön-identitás Vychodoslovenská galeria, X. 25-ig Édes fixációk. Beállított fotók a 70-es évekbl Per Kirkeby retrospektív museum kunst palast, I. 10-ig POZSONY Moravská galerie, X. 18-ig

P RÁGA

Othon Coubine NG Veletrzny palac, XI. 9-ig Baselitz Rudolfinum, XII. 6-ig D ÁNIA

KOPPENHÁGA

Maszkok ­ Rodintl Picassoig Ny Carlsberg Glyptotek, XI. 1-ig Nicolai Abilgaard Statens Museum for Kunst, I. 3-ig Munch és Dánia Ordrupsgaard, I. 3-ig Tiéd a világ. 24 kortárs mvész Louisiana, I. 10-ig F INNORSZÁG

F RANKFUR T M. Pastéka/F. Uher Dunacsúny, Danubiana, XI. 29-ig Kortárs kínai építészet Deutsches Architektur Museum, XI. 1-ig Koloman Sokol Galeria mesta, Pálffy-palota, X. 25-ig KÖLN Kerámiák Sévres-bl Galeria mesta, Mirbach-palota, XI. 1-ig A kubofuturizmus és az orosz modernség TÖRÖKORSZÁG Museum Ludwig, I. 3-ig I SZTAMBUL Isa Genzken retrospektív Museum Ludwig, XI. 15-ig Új mvek új terek Elgiz Museum of Contemporary Art, XII. 15-ig Kutlug Ataman Museum Ludwig, I. 17-ig Van Gogh cipi Wallraf-Richartz-Museum, I. 10-ig

O LASZORSZÁG

FERRARA

Boldini és a párizsi impresszionizmus Palazzo dei Diamanti I. 10-ig

H ELSINKI

Picasso Ateneum Art Museum, I. 6-ig F RANCIAORSZÁG

Merítés a KUT-ból XIII. FRANK FRIGYES

(1890­1976)

P ÁRIZS

A szürrealista fotó és film Centre Georges Pompidou, I. 11-ig Tiziano, Tintoretto, Veronese: a velencei riválisok Louvre, I. 4-ig Bruegel, Memling-Van Eyck ­ Nagyszebenbl Musée Jacquemart-André, I. 11-ig Az utcán született: a graffiti Fondation Cartier, XI. 29-ig Francesco Vezzoli Jeu de Paume, X. 20-I. 17. James Ensor Musée d'Orsay, X. 20-II. 1. Jean-Jacques Lebel La Maison Rouge, X. 25-I. 17. Az ids Renoir Grand Palais, I. 4-ig

emlékkiállítása. 2009. október 15-tl november 21.-ig.

2009. október

1055 Budapest, Falk Miksa utca 13. fszt. 2. Tel.: (+36-1) 302 5337 · (+36-20) 983 7246 47 e-mail: [email protected] A kiállítás megtekinthet az interneten is: www.haasgaleria.hu

Impresszum

Fszerkeszt: Szerkesztk:

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA P ATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RN

[email protected]

Következ számunk tartalmából:

B ORDÁCS A NDREA Pornográfia kicsiben, magyarul B ORDÁCS A NDREA La Viva ­ a díj H ORNYIK S ÁNDOR Koncepciók, intézmények és ideológiák P. S ZABÓ E RN Kortárs indiai kiállítás az Essl Múzeumban M ULADI B RIGITTA Téma a pénz B ÖRÖCZFY V IRÁG Capa-jelenség L ÓSKA L AJOS Paizs Goebel képálmai L ÓSKA L AJOS X. Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennále G YRFFY L ÁSZLÓ Test a tudat alatt: Marcus Schinwald

A rendszerváltás 20 éve ­ körkérdés

e-mail: [email protected] A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Fotó: Lapmenedzser: Szerk. titkár: Tudósító:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ O LLÁRI B ARBARA U HL G ABRIELLA (Baltikum) FORGÁCS É VA (Los Angeles) PÉTER S INKOVITS

e-mail: [email protected] e-mail: [email protected]

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief: Foundation of Art Today / Új Mvészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymez u. 49. II/2. Szerkesztség: Telefon/fax: H-1065 Budapest, Nagymez u. 49. II/2.

+36 1 341

Számunk szerzi:

5598, +36 1 479 0232 +36 1 479 0233

B ASICS B EATRIX : mvészettörténész, a BTM igazgatója. G OSZTOLA A NNAMÁRIA : mvészettörténész, a Szépmvészeti

Múzeum munkatársa.

Kiadja az Új Mvészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymez u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felels kiadó:

H UDRA K LÁRA : mvészettörténész, az OKM munkatársa.

F. m.: Gerber (2004).

S INKOVITS PÉTER ,

az alapítvány elnöke

K OVALOVSZKY M ÁRTA : mvészettörténész, az MTA mvészettörténeti bizottságának tagja. F. m.: Szenes Zsuzsa (1976); Az emlékmszobrászat (1978); Bokros Birman Dezs (1971, 1982); Don Giovanni. Kalandozás a magyar mvészet félmúltjában (1998).

Terjeszti a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztk. Elfizethet bármely hírlapkézbesít postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16­18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 1199110202102799 pénzforgalmi jelzszámra. Egy példány ára: 635 Ft. Elfizetési díj egy évre: 7400 Ft. Elfizetési díj fél évre: 3700 Ft. Batthyány KulturPress Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. telefon/fax: +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés: K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu Nyomdai munka: BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Felels vezet: Fekete Attila A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat gondosan kezeljük, de értük felelsséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Mvészet és a szerzk jóváhagyásával lehetséges. © Új Mvészet © a szerzk Honlap: www.uj-muveszet.hu

M ÉRAI K ITTI : mkritikus. M OJZER A NNA : mvészettörténész. P APP O SZKÁR : képzmvész. R ADNÓTI S ÁNDOR : esztéta, egyetemi tanár (ELTE). F. m.: Die

Seele und das Leben (társsz. 1978); La Scuola di Budapest: sul giovane Lukács (társsz. 1978); A szenved misztikus (tan., 1981); Mi az, hogy beszélgetés? (tan., 1988); Tisztelt közönség, kulcsot te találj! (1990); Recrudescunt vulnera (1990); Hamisítás (esszék, 1995).

Nemzeti Kulturális Alap

nka

S ZEG G YÖRGY : építész-látványtervez, mvészeti író, a régiúj Magyar Építmvészet fszerkesztje. F. m.: Teremtés és átváltozás (1996); Diaszpóra (és) mvészet (társsz. 1997); Privátfotó szimbólumszótár (1998); The Schmidl Frigyes Mausoleum (2002); 111 év/111 híres ház (társsz., 2003); Bp.-i zsinagógák (társsz., 2005).

TASNÁDY A TTILA : mvészettörténész, PhD-hallgató.

HU ISSN 08662185

Information

uM-2009-10-oktober-03.indd

48 pages

Report File (DMCA)

Our content is added by our users. We aim to remove reported files within 1 working day. Please use this link to notify us:

Report this file as copyright or inappropriate

462485